Volkan Bozkır: Mindenki szenvedett nem csak az örmények

HIRDETÉS

Az örmény lakosság tömeges legyilkolásának 100. évfordulóján a török Európa ügyi minisztert kérdeztük arról, hogy Törökország miért tagadja, hogy népírtást követett el, és hogyan gondolja normalizálni a kapcsolatokat Örményországgal.

Törökország szerint a kérdést történészeknek és nem politikusoknak kell eldönteni. Ankara hivatalos álláspontja szerint az egész ügyet politikai nyomásgyakorlásra használják fel és lobbicsoportok próbálják befolyásolni a világot.

Bora Bayraktar:1915 Április 24-e, Nagyon eltérően értelmezi Törökország és Örményország, hogy mi is történt. Ankara addig jutott el, hogy közös gyásznak hívja a történteket, de a népírtás kifejezést elutasítják. Miért?

Volkan Bozkır: Mert nem lehet egyetlen évbe sűríteni az ezeréves török-örmény kapcsolatokat és aztán népírtást kiáltani, majd mindent e köré építeni. Ez a mi közös emlékezetünk, amit nem szabad eltorzítani. Az I. Világháború éveiben milliók haltak meg. Talán érdemes lenne az 1870 és 1920 közötti időszak perspektívájában közelíteni a kérdéshez, ugyanis mindenki szenvedett akkor, nem csak az örmény testvéreink. Abban a légkörben a törökök és a kurdok is szenvedtek. Az egész régióban sokak voltak nehéz helyzetben. Az oszmán levéltári források ezt tükrözik, ha az egész korszakot vizsgáljuk. A levéltárak régóta kutathatók. A folyamat még Özal elnök idejében indult, tehát 20 éve minden levéltár nyilvános.
38 évet dolgoztam a külügyminisztériumban, az Oszmán Levéltárban, Párizsban, Londonban és Berlinben. Tisztában vagyok vele, hogy milyen alaposan vizsgálták és elemezték ezeket az anyagokat mielőtt következtetéseket vontak le. Semmilyen parancsot nem találunk arra vonatkozóan, hogy népírtást végezzen a hadsereg. Ezért is ellenezzük ezt a kifejezést. A török nemzetnek nincs miért szégyenkezni, sem a török, sem az Oszmán Birodalom történelmében nem követtünk el olyat, ami erre enged következtetni. Az az álláspontunk, hogy a történelmi sérelmeket nem szabad politikai haszonszerzésre használni. A politikusok nem dönthetnek történelmi eseményekről.

euronews: A Európai Parlament döntésére gondol illetve más ország parlamenti határozataira például az osztrák parlamentére?

Volkan Bozkır: Az Európai Parlament hozott egy határozatot, 1987-ben hoztak egy másikat. Akkor azok a csoportok, akik ezt támogatták egészen az Európai Bíróságig vitték az ügyet, hogy legyen egy jogi vetülete is. A bíróság azonban 2003-ban úgy döntött, hogy a politikai döntéseknek nem lehetnek jogi eredményei. Ez egy elég egyértelmű döntés.

euronews: Törökország számára az a legfontosabb, hogy hagyjuk az egész ügy rendezését a történészekre. Örményország ugyanakkor azzal érvel, hogy ők nem szabad akaratukból cselekednek. A török és az örmény történészekre is komoly nyomás nehezedne a saját hatóságaiktól és szerintük ebből nem jöhet ki objektív eredmény. Ön egyetért ezzel?

Volkan Bozkır: Ez nagyon jó retorika, tökéletesen bemutatja, hogy Örményország hogyan közelít az egészhez. Törökország nem gyakorol nyomást a történészekre. A levéltáraink nyitva állnak és senkit sem kényszerítünk arra, hogy a mi szempontjaink szerint hozzon döntést.
Mi máshogyan állunk ehhez: nyilvánosak a levéltárak, a világ bármelyik pontjáról érkezhetnek kutatók, kanadaiak, svédek, németek, örmények, amerikaiak, hogy dolgozzanak.
Ők ugyanakkor azt mondják, hogy van egy fontos levéltár Bostonban, az anyagaik ugyanakkor nem nyilvánosak és Örményország nem nyitotta meg a levéltárait.
A török kutatók nem vizsgálhatják az örmény anyagokat. Az örmény elnök pedig nem enegdi az örmény kutatóknak, hogy az oszmán levéltárakat kutassák. Ilyen helyzetben vagyunk. Ezért azt mondjuk, hogy bármilyen történész jöhet és létrehozunk egy közös bizottságot. Törökország elnöke, miniszterelnöke egyaránt kinyilvánította, hogy elfogadja a történészek döntését. A vegyes bizottság volt az egyik pillére az Örményországgal korábban aláírt egyezményünknek, de Örményország és az örmény diaszpóra tudja, hogy milyen eredmény születne, ezért kihátráltak az egyezményből.

euronews: 2009-ben elindult egy megbékélési folyamat, de akkor a Karabah-i konfliktus eltérítette ezt. Mi kell, ahhoz, hogy valódi megbékélés legyen?

Volkan Bozkır: Először is Örményországnak le kell mondani a törökországi a területi igényeiről, ami csak az álmaiban létezik.

A második lépés, hogy Örményországnak el kell fogadni a vegyes történész bizottság eredményét, és addig ne nevezze népírtásnak az 1915-ös eseményeket. Valódi kiegyezés csak így lehet Örményországgal.
Korábban ezt az esélyt Örményország elszalasztotta.
Ha az egyezményt, amelyet korábban aláírtak újjá lehetne éleszteni, akkor persze új kérdések is napirendre kerülnek, a politikában ez már csak így van. Örményországnak vissza kell vonulni az azeri területről, vagyis Karabahból, most már ez is szerepel feltételek között.