Az örmények ellen folytatott módszeres tömegmészárlások után 100 évvel, Szerzs Szargszján örmény elnökkel Jerevánban beszéltünk arról, hogy a
HIRDETÉSAz örmények ellen folytatott módszeres tömegmészárlások után 100 évvel, Szerzs Szargszján örmény elnökkel Jerevánban beszéltünk arról, hogy a tragédia és annak török kezelése, hogyan befolyásolja az örmény-török kapcsolatokat.
Olaf Burns: Elnök úr, az örmény nép hihetetlenül sokat szenvedett 100 éve a kegyetlen mészárlásokban és úgy tűnik, hogy még mai is nagyon mélyek a sebek. Mit üzen száz évvel később a világnak?
Serzh Sargsyan: A népírtásra emlékező események magukban hordozzák az üzenetet.
Az első és legfontosabb üzenet az emlékezés fontossága. Az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények elévülhetetlenek és nem fogunk felejteni bármennyi idő is telik el.
A második üzenet, amit a programok közvetíteni próbálnak és, ami szorosan kapcsolódik az emlékezéshez, az a hála. Hála azoknak az embereknek, szervezeteknek, nemzeteknek és államoknak, akik a legnehezebb időkben segítető kezet nyújtottak, felszólaltak az érdekünkben. Nekik is köszönhetjük, hogy túléltük ezt a szörnyűséget.
A harmadik üzenet az emlékezés és a hála keveréke, ami abban segít, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek ezek a bűncselekmények.
Az a kötelességünk, hogy rávilágítsunk azokra a folyamatokra és viszonyokra, amelyek későbbiekben előidézhetnek ilyen bűncselekményeket. Harcolni kell a jelenségek ellen, hogy megelőzzük a népírtásokat és az emberiség elleni bűncselekményket.
Végül a negyedik és legáltalánosabb üzenet az örmény nemzet újjászületése. Kudarcba fulladt ismét azoknak a kísérlete, akik el akartak törölni minket a föld színéről.
euronews: Abban mindenki egyetért, hogy a múlt tanulsága fontos. Mégis úgy tűnik, hogy Örmény és Törökország még 100 évvel később is heves vitában van. Van bármilyen lehetőség arra, hogy a két ország túllépjen a történteken és együttműködjön, vagy a múlt továbbra akadály lesz?
Serzh Sargsyan: Örményország elnökeként kétszer is megpróbáltam elindulni a megbékélés útján. Az elődeim ugyanígy tettek. Mindannyian bejelentettük, hogy előfeltétek nélkül szeretnénk diplomáciai kapcsolatot létesíteni Törökörszággal. Ezután a felek megbeszélhették és rendezhették volna a kényes ügyeket.
A második kísérletet az Örmény Népírtás száz éves éfordulójának előestjén tettük. Több hónappal ezelőtt küldtem egy levelet a török elnöknek. Ezt személyesen a külügyminiszter adta át, tehát diplomáciai csatornákon felvettük a kapcsolatot, de ez nem volt nyilvános.
Arra kértem a levélben a török elnököt, hogy vegyen részt az április 24-i eseményeken, és hogy közösen emlékezzünk meg az áldozatokról. Ő azonban másként döntött. Törökország április 24-én, vagyis az Örmény népírtás emléknapján a Gallipoli csatára emlékezik.
euronews: Az elmúlt napokban a törökök kifejezetten dühösen reagáltak Ferenc Pápának a tragédiáról tett nyilatkozatára és az Európai Parlament határozatára. Mit gondol, amikor a törökök haragját hallja?
Serzh Sargsyan: Egyáltalán nem ért váratlanul a közlemények hangneme és reakciók sem. Mi mindig is tanúi voltunk annak, hogy tagadják azt, ami megtörtént. És folyamatosan tapasztaljuk, ahogyan meg-megújítják a tagadási eszköztárukat.
Azt gondolom, hogy Ferenc Pápa nyilatkozata helyénvaló. Szerintem csak erős vezetőkkel érhető el, hogy a világ mentes legyen az emberiség elleni bűncselekményektől. A Pápa egy erős vezető és igazat beszél.
euronews: Mit vár el a törököktől? Másképpen mondva, változtatna-e bármit a kapcsolatokon, ha a történtekre a népírtás kijezést használnák?
Serzh Sargsyan: Kétségtelen, hogy a megbékélés felé vezető legrövidebb út az az, ha a törörök elismernék, hogy népírtást követtek el, és biztos vagyok benne, hogy az örmény-török kapcsolatok innentől kezdve megváltoznának és egy meglehetősen magas szintre emelkednének.
euronews: Törökország javaslatot tett egy nemzetközi történész bizottságra, amely egyszer és mindenkorra rendezné ezt az ügyet és a bizottság jelentését is elfogadná. Ön szerint miért rossz ez a javaslat?
HIRDETÉSSerzh Sargsyan: Szerintem ez először is azért nem korrekt a javaslat, mert olyat még nem láttam, hogy történészek leülnek, hoznak egy döntést és az ügyet rendezni lehet.
Másodszor nem értem, hogy hogyan tudna működni egy ilyen bizottság, mivel a török történészeket a török társadalom és a hatóságok tartanák nyomás alatt, az örményeket pedig az örmény társadalom és hatóságok próbálnák befolyásolni, de nem is ez a legfontosabb kifogás. Azok az országok, amelyeknek levéltári forrásaik vannak és foglalkoztak ezzel a témával, azoknak egy fikarcnyi kételyük sincs arról, ami történt. Visszatérnék az elmúlt napokban tett vatikáni nyilatkozatra. Mit gondol vajon nem a Vatikán az az állam, amelynek a legtöbb információja van arról, hogy mi történt az első világháború alatt? Vajon a Vatikánban kevés a jól képzett történész? Számunkra egy ilyen javaslat sértő, mert megkérdőjelezi az Örmény népírtás tényszerűségét és megtörténtét. És mire jutnának a történészek, hogy mennyi ember halt meg? Van jelentősége annak, hogy 1.5 millió, 1 millió, vagy 449 ezer ember halt meg?