HIRDETÉSMinden korábbinál összetettebb és színesebb képet alkottak a csillagászok a táguló univerzumról a NASA 24 éves Hubble űrteleszkópjának segítségével.
A világegyetem történetének egyik hiányzó láncszemét pótolhatja a most összeállított felvétel – állítják a kutatók az “Ibolyántúli felvételek a Hubble mélységi alkalmazásával” című új tanulmányukban. A képet több olyan fotóból illesztették össze, amelyeket 2003 és 2012 között rögzített a Hubble egyik speciális, kutatásokra és az űr távoli részeinek pásztázására alkalmas 3-as számú kamerája.
Tízezer galaxis a közelünkben
Eddig csak a látható és az infravörös tartományhoz közeli komponenseket vizsgálták a déli félteke Fornax csillagképének egy apró részéről 2003 és 2009 között készült felvételein. Most a kutatók az ultraibolya hozzáadásával a Hubble által rögzített teljes színskálát vizsgálták, egészen az infravörösig. Az ennek eredményeként összeállított kép mintegy tízezer galaxist rögzít az ősrobbanás utáni pár száz millió évből.
Az elkészült kép a csillagászok sok korábbi kérdésére ad választ. A közeli galaxisok kialakulásáról már sokat megtudtak a NASA 2003 és 2013 között futott GALEX programjából, amely a naprendszerek kialakulását és fejlődését vizsgálta. Így a Hubble infravöröshöz közeli felvételeivel már nyomon követhették a csillagok születésének kezdetleges fázisait a legtávolabbi galaxisokban, ahonnan a fény hatalmas utat tesz meg az észlelésig. De az univerzum legtöbb csillagának születését átölelő 5 és 10 milliárd fényévnyi távolságból nem volt elég adat.
– Az ultraibolya színtartomány nélkül olyan volt a galaxisok vizsgálata, mintha egy családfát az általános iskolás gyerekek nélkül akarnánk felállítani – fogalmaz a kutatások elméleti alapját lerakó Harry Teplitz, a kaliforniai Caltech munkatársa. – Az ultraibolya hozzáadása betölti a hiányzó űrt.
Ahol a csillag születik
Az ultraibolya fény a legforróbb, leghatalmasabb és legfiatalabb csillagokból származik. Ezt a hullámhosszt vizsgálva a kutatók felfedezhetik, hogy melyik galaxisokban születik csillag, és azok hol alakulnak ki a keringő rendszeren belül.
Az ultraibolya felvételek elemzésével a csillagászok megérthetik, hogy ebben az átmeneti időszakaszban miként nőtt a galaxisok mérete a magas hőmérsékletű csillagok összeállásának köszönhetően. Mivel a Föld atmoszférája kiszűri szinte az összes ultraibolya sugárzást, ezt csak az űrbe telepített teleszkóppal lehet vizsgálni.
– Az ultraibolya kutatások azért is fontosak, mert támpontot adnak a NASA következő, James Webb-ről elnevezett űrteleszkópjának tervezéséhez – magyarázza az Arizonai Állami Egyetem kutatója, dr. Rogier Windhorst. – A Hubble nagyon értékes ultraibolya felvételeit össze lehet majd illeszteni a Webb infravörös adataival. A most összeállított felvétel ennek a munkának az előfutára, amely ízelítőt ad, milyen tanulságos lehet ez a módszer.
A Hubble űrteleszkóp nemzetközi programját a NASA és az Európai Űrügynökség működteti. A teleszkópot a NASA marylandi Goddard űrközpontjából irányítják. A tudományos kutatásokat a baltimori Telescope Science Institute hangolja össze, a washingtoni Association of Universities for Research in Astronomy társaság segítségével.
Forrás: NASA