A Magyar Rádió kiköltözik a világ legrégebbi stúdiópalotájából, ami 4 évvel idősebb, mint a BBC székháza, a londoni Broadcasting House.
HIRDETÉSA Magyar Rádió Bródy Sándor utcai tömbje a világ legrégebbi stúdiópalotája. Régebbi mint a BBC székháza, hiszen a londoni Broadcasting House 1932-ben készült el, a budapesti adás viszont már 1928-tól a Bródy Sándor utcából szólt.
VIDEÓ: Az Euronews stábja a Rádió kiköltözésének kezdetén, 2014-ben forgatott az épületekben:
A főúri pompa nem meglepő. Mielőtt a rádió megkapta volna az Esterházy-palotát, négy évig köztársasági elnöki rezidenciaként működött. A szóbeszéd szerint a Márványterem kandallója alatti pincerészből titkos alagút vezet a Nemzeti Múzeumba, menekülési útként az államfőnek a palotából. Ma is pompás termeit koncertek, irodalmi- és kabaréműsorok élő közvetítésére vagy felvételére használja a rádió.
Az egyik legkülönlegesebb stúdió a hatos, ami a tervek szerint eredeti helyén működik tovább. Akusztikus tervezője a Nobel-díjas magyar biofizikus, Békésy György. 1935-ben sikerült olyan szép akusztikát kialakítani, hogy az itt feljátszott nagyzenekari felvételeket nem kell utólag elektronikusan feljavítani, már eleve szépen szólnak.
A hatos stúdióról Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös tiszteletbeli főzeneigazgatója mesél:
– Nagyon szép a hangzás, ami részint ennek a sok fának köszönhető, amivel a falak burkolva vannak. Nagyon rafinált módon, vannak háromszögletű rések, ahol nincs fa. Ez az egyenetlenség is segít az akusztikának. Az akusztika olyannyira jó, hogy itt hangversenyeket is tartanak.
A Rádiózenekar leghíresebb dirigense Otto Klemperer volt 1947-ben, érkezése előtt négy évvel alapította az együttest Dohnányi Ernő.
Ma már nyílt titok, hogy a rádió szimfonikus zenekara a második világháborúban sok zsidó származású művész életét mentette meg, tudjuk meg Boros Attila zenetörténésztől:
– A munka úgy kezdődött 45 tavaszán, hogy nemcsak romokat takarítottak, hanem még a lovak tetemeit is ki kellett hurcolászni bizony az udvarról. Szerencsére nagyon hamar normalizálódott a helyzet, amit az is mutat, hogy Otto Klemperer 1947-ben Budapestre szerződött. Különleges figura volt, egy E.T.A. Hofmanni figura, a hatalmas, magas, kétméteres, vékony alakjával, nem beszélve a gumicsizmájáról, amit azért el kell mondani, hogy nemcsak havas és esős időben használt, hanem bizony nyáron is, amikor fájt a lába.
A Magyar Rádió épülettömbjében a főúri pompa mellett érintetlenül maradt meg az ötvenes évek építészetének kommunista egyszerűsége. A bunkerstúdiók annyira titkosak voltak, hogy még a rádiósok többsége sem ismerte azokat. Nevükből adódóan mindenki azt hitte, hogy valahol a föld alatt, a pincében lehetnek. Valójában az 1952-ben épült kétemeletes betonbunkert később észrevétlenül körülölelte és magába rejtette a sokkal nagyobb, ötemeletes szerkesztőségi irodaépület.
A bunkerstúdióban jelenleg a Rádió történeti irattára és a híradások archívuma kapott helyet, a levéltáros Sávoly Tamás:
– Ez a bunkerstúdió hat hét leforgása alatt épült fel, két emelet magas, három méter vastag falakkal, négy stúdióhelyiséget foglal magában, egy különálló telefonközponttal.
Történeti iratok tanúsága szerint a bunkerstúdió telefonközpontján keresztül hallgatták le államvédelmi tisztek a rádiós dolgozók telefonvonalait 1957-től egészen a rendszerváltásig, a kilencvenes évek elejéig.
A bunkerstúdióból adás sosem szólt. Az 1956-os forradalom idején szólhatott volna innen a rádió, de műszakilag akkor még nem készült el teljesen, így a megostromlott Bródy Sándor utcai stúdióépületből mondták a híreket.
A forradalom első napján, 1956. október 23-án Debrenti Piroska volt a hírolvasó bemondó:
– Persze lőttek. Kiskatonák voltak itt. Én nem láttam, hogy a kiskatonáknál volt-e fegyver, nem volt fegyver. Ezek a kiskatonák két hét múlva leszereltek volna, hát itt voltak a Rádióban. Én csak egy stúdióablakból figyeltem, hogy egyáltalán mi zajlik az udvaron. A kiskatonákat sorba állította a vezetőjük, ettől a ponttól beljebb senki nem mehet, mert már védték az adót. Azt mondják, hogy ezeket a kiskatonákat sorba lelőtték.
Debrenti Piroska megmutatta az épületeket harmadik emelet magasságban összekötő ablaküveges hidat, amin keresztül óvatosan távoztak a stúdióépületben dolgozók:
– Ez az a bizonyos sóhajok hídja, ahol bizony nem mertünk már keresztül menni, mert féltünk, hogy lőni fognak, lebuktunk, és négykézláb másztunk a következő épületig, onnan pedig a garázs felé, a hátsó kijáraton át hagytuk el a rádiót.
A televíziózás csak a forradalom után, 1957-ben indult el Magyarországon. Így az évszázad mérkőzésének nevezett futballmeccset a Rádió közvetítette 1953-ban a londoni Wembley stadionból. A Puskás vezette Aranycsapat 6:3-ra győzte le az angol válogatottat, ami azért volt nagy szó, mert Anglia labdarúgó válogatottja 90 esztendeig kontinens béli csapattól nem kapott ki hazai pályán.
Novotny Zoltán sportújságíró dolgozik a rádióban a leghosszabb ideje a jelenlegi munkatársak között. Szerinte a rádiónak máig fontos szerepe van a sportesemények közvetítésében a televízió mellett:
– Kezdetben a rádió volt a stabilabb, az alaposabb, az ismertebb, mindenki a rádiót hallgatta. Nadehát a televízióval egy újabb információ, a kép érkezett meg, de ugyanakkor a magyarok maradtak még a rádiónál. Tehát televízión nézték, rádión hallgatták az eseményeket. Ez szokássá vált, sőt még a Sydney olimpián, 2000-ben is még ez így történt, ma is még a legvakmerőbbek megcsinálják, csak most már az a bukfenc a dologban, hogy a televízió késleltetve adja a képet, tehát van egy olyan 7-10 másodperces késés, úgyhogy a rádióban már rég gólt kiált a riporter, amikor a televízióban még csak lövésre készül a játékos.
Amilyen alaposan ráijesztett a rádiósokra a televíziózás megjelenése, manapság pont annyira bíznak a digitális platformok fejlődésében. Miközben a BBC ezekben az években költözött vissza London széléről a belváros szívében álló Broadcasting House-ba, a Magyar Rádió most költözik ki a világ legrégebbi stúdiópalotájából.
operatőr: Vizi Attila ; szerkesztő: Ács Gábor