HIRDETÉSKitaposta az utat Barack Obama előtt, Martin Luther King bizalmasa és az afro-amerikai közösség szószólója volt évtizedeken keresztül. Az 1963-as polgárjogi menet ötvenedik évfordulóján Jesse Jackson tiszteletessel beszélgettünk a polgárjogi mozgalomról, Obamáról és az Egyesült Államok mai faji politikájáról.
Euronews: – Jackson tiszteletes, köszönjük, hogy eljött. Hadd kezdjem egy személyes kérdéssel. Milyen emlékeket őriz 1963 augusztus 28-áról? Hogy emlékszik erre a napra?
Jesse Jackson: – Emlékszem, amikor idejöttem ’63-ban, éppen kijöttem a börtönből a kaliforniai Greensboroban, és próbáltam eljutni Washingtonba a közösségi létesítményeket használva. Szorongás, félelem és remény volt bennem. Szorongás, hogy eljutunk-e Washingtonba, és aztán vissza. Félelem azért, mert akkoriban, ha áthajtottál egy másik államba egy nem odavaló rendszámmal, simán megtörténhetett veled bármi. Medgar Ewers-t megölték június tizenkettedikén, és ennek az emléke még mindig ott volt a levegőben. Washington szinte teljesen le volt zárva. A kormány zavargásoktól tartott, akkoriban nevezték ki a város polgármesterét. Az alkoholtilalom óta először bezárták az összes italboltot. A rendőrök tizennyolc órás műszakokban dolgoztak. A környező öt bázist mozgósították. Le volt zárva a város. És ennek ellenére mégis kivirágzott valami, feketék és fehérek együtt álltak ki, jól érezték magukat, énekeltek, és a szabadság és méltóság iránti vágyunk erősebbnek bizonyult, mint az ellenállás azzal szemben, hogy élhessünk a szabadságunkkal és a méltóságunkkal.
- Ötven évvel később milyen állapotban van az az amerikai álom, amiről Martin Luther King beszélt?
- Az álom sosem volt ugyanaz. Hatvannégyben az volt az álmunk, hogy véget vetünk a megaláztatásnak. A fekete katonáknak a náci hadifoglyok mögött kellett ülniük. Az volt az álom, hogy lehessen méltóságunk. Nem mehettél be egy hotelbe vagy motelbe, nem ehettél étteremben. Akkor ez volt az álom. Egy évvel később már az volt, hogy ez legyen törvényellenes. A következő évben, hogy legyen jogunk szavazni. Azután a lakhatási korlátozások eltörlése jött. Az álom a szegények mozgalma volt, azután a vietnámi háború befejezése. Most szabadok vagyunk, de nem vagyunk egyenlők. A szociális szakadék a törvények szintjén eltűnt, de a különbségek még nagyobbak lettek.
- Milyenek a faji viszonyok az Egyesült Államokban? Vita van az igazolványokkal kapcsolatos törvényekről, nemrég történt meg Trayvon Martin tragédiája, a new-yorki rendőrség vitatott igazoltatási és faji alapú profilozási rendszert tervez – Amerika visszafordul a megkezdett úton?
- Sok szempontból igen. Trayvon Martint ártatlanul ölték meg. 136 ártatlan feketét lőttek le tavaly sheriffek vagy önjelölt igazságosztók. Nem egyet, százharminchatot! Két és félmillió amerikai van börtönben, ötvennégy százalékuk afro-amerikai. Egyre terjed a börtönmunka, a börtönök telefonszámlája másfél milliárd dollárt tesz ki évente, tőzsdei cégek börtönöket működtetnek, ez ma már egy iparág. Ott van az előzetes fogvatartás, az emberek öt évig várhatnak, míg a bíróság elé kerülnek: ez rosszabb, mint Guantanamo. Szóval a szépség alatt sok rondaság is van.
Szerintem mindenkinek vegyesek az érzései az országban. Hogy a legjobbal kezdjem, Barack Obama győzelme a koronagyémántja az 54 éves polgárjogi küzdelemnek. Másrészt sokan támadják őt amiatt, hogy nem keresztény, nem amerikai, szóval ezt a sok szépséget elég sok rondaság veszi körül.
- Sokak szerint az egész probléma már megszűnt, hiszen fekete elnöke van a Fehér Háznak. Obama elnöksége a helyzet rendeződésének a jele, vagy csak történelmi véletlen?
- Ez történelmi teljesítmény, a jóra törekvő erők összefogtak a világban és túlléptek a bőrszínen. Néhány amerikai azt mondta, hogy a verseny elsősorban verseny, és a magasabban kvalifikált jelöltet választották, aki jobban ki tudta fejezni a szellemiségét. A szavazás miatt jobb embernek érezhettük magunkat. De mások kifejezetten fenyegetve érezték magukat. Az amerikai délnek nem kellene félnie az előretörésünk miatt. A polgárjogok virágzást hoztak a déli államoknak. ha ez nincs, soha nem fektet be ide a Honda, a Mitsubishi, a Toyota. Mind befektettek. Tartottak délen Olimpiai Játékokat. A Dél újjászületett az állampolgári jogok kiterjesztésével. Ironikus, hogy pont azok rettegnek a leginkább, akik a legtöbb hasznot húzták ebből az egészből.
- Túllépve Obamán, erősebb lett az afroamerikai közösség? Lát még több Obamát a jövőben?
- Több nő, több színesbőrű mer majd arról álmodni, hogy elindul a választásokon, és el is indulhatnak. Amikor én indultam az elnökválasztáson nyolcvannyolcban, Barack Obama diák volt, látta a vitát, és azt mondta magának – ezt később elmondta nekem is – igen, ezt meg lehet csinálni. Nem tudni, hogy a mag, amit az ember elültet, mikor és hol hajt gyümölcsöt. Vannak jól képzett nők, latinók, feketék, nincs hiány alkalmas emberből, aki tudná vezetni az Egyesült Államokat. És sokan legalábbis álmodhatnak róla. Amiről lehet álmodni, azt valóra lehet váltani.
- Mi a legnagyobb aggodalma manapság?
- Aggaszt a háborúra való hajlandóságunk, a vagyon szélsőséges koncentrációja, a középosztály eltűnése a jövedelmi egyenlőtlenségek miatt, a szegénység terjedése. A szegénység nagyon veszélyes mértékben elterjedet Amerikában. Túl sok a gyűlölet, túl sok a szegénység: újra álmodnunk kell. Fölül kell emelkedni a jelenlegi rossz helyzetünkön, és újra kell fogalmazni magunkban azt, hogy mi fontos, és mi nem.