A Bundeswehr hatalmas értékű szerződése az izraeli Rafael Systems vállalattal több ezer Spike páncéltörő rakétát és indítórendszert tartalmaz.
A vásárlás hírét követően a katonai szaksajtóban több elemzés is megjelent, amelyek azt emelik ki, hogy Berlin új védelmi filozófiája jóval pragmatikusabb, mint Angela Merkel idején volt. A Scholz-kormány a „Zeitenwende” (korszakváltás) politikájának jegyében gyorsított ütemben kezdte modernizálni a Bundeswehrt, és Friedrich Merz kancellár még kevésbé zárkózik el a NATO-n kívüli technológiáktól, ha azok bizonyítottak.
A minőség mellett legalább ilyen fontos szempont a gyors és tömeges szállíthatóság, tekintettel arra, hogy a német hadsereg készletei több fegyvernemnél is kimerülőben vannak. Az utóbbi időben több amerikai gyártó is késésekkel küzd a túlterhelt termelési kapacitások miatt, ami felértékeli az olyan partnereket, akik rugalmasan, gyorsan és nagy mennyiségben képesek szállítani, és Izrael éppen ebbe a kategóriába tartozik.
A Spike-beszerzés a második legnagyobb izraeli fegyverüzlet, amit Németország valaha megkötött. Az első helyen a tavalyi Arrow–3 (Nyíl 3) légvédelmi rendszer áll, amelyet Berlin 3,5–4 milliárd euróért szerez be az Israel Aerospace Industries (IAI) konzorciumtól.
Az Arrow–3-at 2026/27 körül állítják hadrendbe, és ez lesz nem csak a német, a NATO európai rakétapajzsának egyik pillére. A rendszer a magaslégkörű (világűrközeli) védekezés legfontosabb eszköze, amelynek elfogóképessége 2,000 kilométer fölött van.
A két ország katonai együttműködése nem újkeletű, és egyensúlyos
A Bundeswehr már korábban lízingelte az izraeli Heron TP drónokat, és több Rafael-fejlesztésű rendszert is kipróbált, köztük a Trophy aktív páncélvédelmet. Az Arrow, a Spike és a Heron együttese olyan hármas pillért alkot, amely egyre szorosabban fűzi össze a német és az izraeli hadiipart – gazdasági, politikai és stratégiai értelemben egyaránt.
Ezzel párhuzamosan Berlin is jelentős fegyverrendszereket exportál Izraelnek, így a Dolphin-osztályú tengeralattjárókat és a Sa’ar–6 korvetteket. Az izraeli szupertank, a Merkava egyes komponensei (motorok, optikai és tűzvezető rendszerek) – szintén Németországból származnak.
Nem politikai, hanem stratégiai megfontolások
A döntés hátterében főként biztonságpolitikai okok állnak. A Bundeswehr jelenlegi páncéltörő képességei elavultak, a készletek megcsappantak az ukrajnai háború támogatása miatt, és a hadvezetés évek óta sürgette egy modern, precíziós rendszer beszerzését. A Spike pontosan ezt kínálja, azaz a nagy hatótávolságot, célazonosítást és megbízhatóságot.
A német hadvezetés szerint a rendszer nemcsak páncéloselhárításra, hanem erődített állások, bunkerek és drónok elleni műveletekben is alkalmazható lesz. A Spike-rendszer rugalmassága, a vállról indítható, járműre vagy helikopterre szerelhető verziók növelik a Bundeswehr mozgásterét a hadszíntéren.
Mindez azonban nem zajlik belső ellenállás nélkül. Németországban továbbra is erős a fegyverexporttal és a közel-keleti konfliktusokkal szembeni politikai és társadalmi érzékenység, ami fölerősödött a gázai háború során. Ez arra szorította a kancellárt, hogy részleges szállítási tilalmat rendeljen el Izrael felé, de ezt a Gázában esetleg felhasználható halálos fegyverekre korlátozta. Ezzel párhuzamosan viszont nem állította le a katonai beszerzéseket Izrael felől.
Több baloldali és zöldpárti képviselő máris jelezte, hogy vizsgálni fogja a beszerzés feltételeit, különösen a technológia-átadás és a gyártási hely tekintetében.
A német közvélemény is megosztott. Miközben a lakosság többsége támogatja a hadsereg fejlesztését, sokan aggódnak amiatt, hogy a nemzeti hadiipar közvetetten hozzájárulhat Izrael konfliktusaihoz . A berlini kormányzat azzal próbálja tompítani a kritikákat, hogy a Spike-projekt a védekezés és elrettentés része, nem pedig támadó fegyverrendszer.
A Merz-kormány igyekszik majd azt is biztosítani, hogy a rakéták részben német területen, a Eurospike konzorcium üzemeiben készüljenek, így a projekt hazai ipari hozadéka is jelentős lehet.
Az izraeli oldal: export és presztízs
Izrael számára a szerződés stratégiai siker. Az ország fegyverexportja 2024-ben elérte a 13 milliárd dollárt, és a mostani megállapodás tovább erősíti az ország pozícióját a globális fegyverpiacon. A Rafael, amely az Iron Dome, a Trophy és a Spike rendszerek fejlesztője, mára az egyik legfontosabb exportmotorja lett az izraeli gazdaságnak.
A Spkie-üzlet politikai üzenet is, mert a német kormány épp akkor köt újabb megállapodást Izraellel, amikor Európában és az ENSZ-ben több ország éppen a zsidó állam fegyverexportjának felfüggesztését követeli a gázai háború miatt. Ezzel Berlin hallgatólagosan megerősíti, hogy nem kívánja gyengíteni Izrael védelmi képességeit.