Miközben Sébastien Lecornu leköszönő miniszterelnöknek az új kormány megalakítására rendelkezésre álló utolsó 48 óra a végéhez közeledik, a francia elnök egyre nehezebb helyzetbe kerül.
HIRDETÉS
Emmanuel Macron francia elnökre kedden egyre nagyobb politikai nyomás nehezedik, miközben Sébastien Lecornu leköszönő miniszterelnök egy utolsó tárgyalási fordulót kísérel meg az egyre mélyülő politikai válság elhárítására.
Kedd délután kiadott nyilatkozatában Lecornu közölte, hogy azt javasolta a konzervatívok és centristák laza koalíciójának, hogy a tárgyalások két sürgős kérdésre összpontosítsanak: a költségvetés elfogadására és Új-Kaledónia jövőjére.
Hozzátette, hogy minden érintett fél "egyetértett ebben a két prioritásban, és közös a gyors megoldás megtalálásának szándéka". Lecornu azt is megerősítette, hogy szerdáig minden politikai párttal egyeztet.
Az erőfeszítés Macron utolsó próbálkozását jelzi, hogy fenntartsa a kormány működését, miután Lecornu hétfőn, mindössze 27 nappal hivatalba lépése után lemondott , ami a modern történelem legrövidebb francia miniszterelnöki megbízatása.
Lecornu néhány órával lemondása után elfogadta Macron kérését, hogy szerda estig tárgyaljon az új kabinetről. Lecornu közölte az elnökkel, hogy nem tér vissza a szerepébe még akkor sem, ha a tárgyalások sikerrel járnak.
Ellenzéki bojkott és újbóli választási felhívások
Az ellenzék kulcsfigurái azonban gyorsan elutasították Lecornu ajánlatát. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) vezetői, Marine Le Pen és Jordan Bardella, akik részt vettek a korábbi konzultációkon, ezúttal elutasították a meghívást.
Le Pen megismételte az előrehozott parlamenti választások kiírását, szükségesnek nevezve azt, míg Bardella kijelentette: "készen állunk a kormányzásra".
A politikai spektrum másik oldalán a radikális baloldali Engedetlen Franciaország (LFI) vezetői, Mathilde Panot és Manuel Bompard szintén nem voltak hajlandók részt venni a leköszönő miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen.
A legújabb fejlemények aláhúzzák az elnök egyre inkább elszigetelt helyzetét, még szövetségesei körében is. Gabriel Attal, Macron volt miniszterelnöke és régi szövetségese nyíltan csalódottságának adott hangot az elnök döntéshozatala miatt.
"Az egymást követő új miniszterelnökök után itt az ideje, hogy valami mást próbáljunk ki" – mondta Attal a TF1 televíziónak. "Ott volt a [parlament] feloszlatása. Azóta olyan döntések születtek, amelyek azt a benyomást keltik, mintha elszántan fenn akarnák tartani az irányítást"."
Édouard Philippe volt miniszterelnök, Macron első kormányfője 2017-es győzelme után szintén elhatárolódott az elnöktől, jelezve Macron egykor erős centrista szövetségének erózióját.
A francia kormány szabadesésben
Lecornu lemondására alig egy nappal azután került sor, hogy vasárnap este bemutatták az új, 18 tagú kabinetet. A felállás, amelyben sok ismerős arc szerepelt a leváltott előd, François Bayrou előző kormányából, gyors kritikát váltott ki, még Macron szövetségesei részéről is.
Bruno Retailleau, a konzervatív Les Républicains párt vezetője és Macron belügyminisztere panaszkodott Lecornu választásaira, és rendkívüli ülést hívott össze pártja vezető tisztségviselőinek.
Hétfő reggelre a törékeny koalíció összeomlott. Lecornu két közvetlen elődjét, Bayrou-t és Michel Barnier-t a parlament bizalmatlansági szavazással buktatta meg, miután az ország 2026-os költségvetési tervével kapcsolatos vitatott kiadáscsökkentéseket tartalmazó összecsapások miatt összeütközésbe kerültek.
A következő miniszterelnöknek ugyanezzel a nehéz feladattal kell szembenéznie: elegendő támogatást kell találnia a kiadási törvényjavaslat elfogadásához a mélyen megosztott nemzetgyűlésben.
Nincsenek könnyű lehetőségek
Franciaország politikai patthelyzete miatt Macronnak kevés megvalósítható opciója maradt. Ellenfelei három lehetséges utat javasoltak: lemond, új választásokat ír ki, vagy a politikai táborán kívülről nevez ki miniszterelnököt.
Macron azonban, akinek a népszerűségi mutatói rekordalacsonyak, eddig mind a lemondásnak, mind a feloszlatásnak ellenállt. A francia vezető ragaszkodik ahhoz, hogy 2027-ig kitöltse a hivatali idejét.
Eközben Franciaország pénzügyi gondjai tovább fokozzák a politikai káoszt. Az ország GDP-arányos adósságállománya továbbra is az egyik legmagasabb az Európai Unióban, közel kétszerese a blokkban meghatározott 60%-os határértéknek.
Az új költségvetés elfogadása elengedhetetlen a kormány leállásának megakadályozásához, de ennek esélye óráról órára egyre kisebbnek tűnik.