A régi-új francia kormányfő túlélte a bizalmatlansági szavazást a parlamentben, a neheze azonban még csak most jön: heves viták várhatók a jövő évi költségvetésről. Emmanuel Macron elnök közelebb került ahhoz, hogy kitöltse második mandátumát, de még korántsem dőlhet hátra.
HIRDETÉS
Aki időt nyer, életet nyer – még sosem volt ennyire aktuális a latin bölcsesség a francia politikában. A lemondása után néhány nappal Macron elnök által újból kinevezett Sébastien Lecornu miniszterelnök két bizalmi szavazást is túlélt csütörtökön a Nemzetgyűlésben.
Ehhez viszont komoly engedmény kellett: Lecornu két nappal korábban bejelentette, hogy felfüggesztik a rendkívül népszerűtlen nyugdíjreformot, amely fokozatosan 62-ről 64 évre emelné a nyugdíjkorhatárt. Ennek hatására az ellenzéki Szocialista Párt (PS) arra kérte frakcióját, hogy ne támogassák a bizalmatlansági indítványokat, amelyeket a radikális baloldali Engedetlen Franciaország (LFI), illetve a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) nyújtott be.
A viharfelhők azonban még nem tűntek el a köztársasági elnök és kormányfőjének feje fölül. A jövő évi költségvetésről – amely jelentős megszorításokat tartalmaz – egy hét múlva kezdődő vita nagyon hevesnek ígérkezik az elnöki tábor és a két nagy ellenzéki tömb között.
A parlament alsóházában 11 frakció működik, és egyik párt sem képes abszolút többséget szervezni maga köré. Három nagy blokkra oszlott a Nemzetgyűlés: az elnöki párt, a centristák és a jobbközép Köztársaságiak támogatják a kisebbségi kormányt, a tavalyi választásokon élen végző, négy pártból álló baloldali szövetség és a Nemzeti Tömörülés pedig ellenzékben politizál.
Emmanuel Macron immár ötödik miniszterelnökénél tart 2022 májusi második mandátuma óta, egy éven belül pedig háromszor bukott meg kormánya.
Elindulás a lejtőn
A 2022-es parlamenti választásokig kell visszatekinteni a mostani helyzet megértéséhez – mondta az Euronewsnak Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország-szakértő:
"Az elnökválasztás után néhány héttel megtartott voksolás eredményeként szűken ugyan, de nem lett abszolút többsége Emmanuel Macron pártjának a nemzetgyűlésben. A 2024-es előrehozott választások után pedig nagyon nem lett abszolút többsége senkinek, tehát jelenleg sincs kormányzó többség, és koalíciót sem igazán lehet alakítani, mert három nagy tömb van, és ezek nem tudnak együttműködni. A politikai szereplők – még a saját hívei is – azt szokták Macron fejére olvasni, hogy hiba volt 2024-ben feloszlatni a parlamentet (amit azért tett meg, mert pártja rosszul szerepelt az EP-választásokon). Akkor gyorsult fel befolyásának a csökkenése – a saját pártjára is. De az őshiba szerintem az, hogy 2022-ben nem kampányolt teljes erőbedobással, azt hitte, hogy az elnökválasztás megnyerése után automatikusan meglesz a parlamenti többség is, de ez nem történt meg.”
A köztársasági elnök mandátuma csak 2027-ben jár le, népszerűtlensége rekordszintet ért el: 14%-os támogatottsága megegyezik elődje, François Hollande 2016-os legalacsonyabb szintjével. Miután Sébastien Lecornu megnyerte a bizalmatlansági szavazást, Emmanuel Macronnak több lehetősége is van a folytatásra.
"Az egyik, hogy ezzel a kormánnyal megpróbál elvergődni ciklusa végéig. A másik lehetőség, hogy legkésőbb jövő márciusban tart egy újabb parlamenti választást. Azért márciusban, mert egy év múlva az új elnök akkor ismét feloszlathatná a nemzetgyűlést. Ez inkább fenyegetésként működik a szocialistákra és a republikánusokra, mert nem garantált hogy egy újabb választás más eredményt hozna. A harmadik opció Macron lemondása, de ennek kicsi a valószínűsége, látszik, hogy ebben nem gondolkodik, ki akarja tölteni a mandátumát. Több volt kormányfője is bírálta Macront. Ennek részben az az oka, hogy Edouard Philippe és Gabriel Attal is az elnökválasztásra készülnek, próbálják megrajzolni az arcélüket. Nem érdekük egy népszerűtlen elnökre „ráragadni”, akit a saját pártja sem szeret. Ráadásul Philippe-nek van saját kis pártja is (Horizon), tehát zajlik a centrum kiszervezése Macron alól" – magyarázza Soós Eszter Petronella.
Mivel Emmanuel Macron nem indulhat újra az elnökségért 2027-ben, nem kell hajtania a népszerűségért. Arra a kérdésre, hogy nem tudna-e bátrabb lépéseket tenni, a politológus így felel:
„Parlamenti többség nélkül nem. Ha ez meglenne, akkor is megindulna a helyezkedés a 2027-es választásra, tehát a befolyása akkor is csökkenne, de parlamenti többség nélkül és így, hogy még a sajátjai is neheztelnek rá, így egész egyszerűen túlélőshow-t játszik, és nem bátorságpróbát.”
Serguei Doubine, az Euronews franciaországi szerkesztője így összegzi a helyzetet:
"A baloldaliak dühösek lehetnek Macronra, amiért nem adta a miniszterelnöki posztot a baloldali jelöltnek, a konzervatívok számára pedig már a gondolata is elfogadhatatlan a 'cohabitation'-nak, az együttműködésnek a Szocialista Párttal, nemhogy az LFi-vel (és most dühösek Lecornu-re, amiért leállította a nyugdíjreformot, de nem azért, mert szükség volt rá, hanem azért, mert ezzel akarta kiengesztelni a PS-t). A „realisták” pedig dühösek Macron döntése miatt, hogy tavaly előrehozott választásokat írt ki, amit alaptalan gőgnek tartanak, és frusztráltak amiatt is, hogy nem tudnak előrelépni a reformokkal. Alapvetően Macron második ciklusának felét a mozdulatlanság jellemezte, pedig merészebb is lehetett volna, mivel nem indulhat újra a választásokon, és nem kell attól tartania, hogy ez rontja esélyeit."
Gazdasági bajok
Sébastien Lecornu két közvetlen elődjét, François Bayrou-t és Michel Barnier-t a parlament egyaránt bizalmatlansági szavazással buktatta meg, miután a költségvetési tervezetekben vázolt kiadáscsökkentések tüntetésekhez vezettek. Márpedig a gazdaságban komoly reformokra lenne szükség.
Franciaország GDP-arányos adósságállománya az egyik legmagasabb az Európai Unióban, csaknem kétszerese a blokkban meghatározott 60%-os határértéknek (115%). Miközben az adósság eléri a 3300 milliárd eurót, az új kormány tervezete 30 milliárd eurós megtakarítást irányoz elő. A szeptemberben megbuktatott előző kormányfő, Francois Bayrou még 44 milliárd eurós megtakarítási csomaggal számolt. Az államháztartás hiánya pedig 4,7%-ra csökkenne a GDP-hez képest 5,4%-ról a kedden beterjesztett javaslatban.
A szocialisták igazságosabb adózási rendszert követelnek. Sébastien Lecornu elismerte a rendellenességeket a vagyonosok adózásában, és jelezte, hogy rendkívüli hozzájárulást vár el a leggazdagabb franciáktól. Költségvetési javaslata több intézkedést is tartalmaz a bevételek növelésére: a nagyvállalatok nyereségére kivetett különadó fenntartását, bizonyos adókedvezmények korlátozását, valamint a jövedelemadó és a társadalombiztosítási adó sávjainak befagyasztását az infláció ellenére.
A Gabriel Zucman közgazdászról elnevezett vagyonadót azonban nem tartalmazza a tervezet; az legalább 2 százalékos adót vetne ki a százmillió eurónál nagyobb vagyonnal rendelkező magánszemélyekre.
"Részben van egy elinflálás, az adósávokat nem emelik, és kivonnak forrásokat például az egészségügyből. Történnek lépések, de ezek nem strukturálisak, mint például a nyugdíjreform lehetne. A viták arról szólnak, hogy a terheket ki viselje. A szocialisták és a centrum egészen mást gondolnak, márpedig a költségvetés elfogadásához nekik meg kellene egyezniük. Már csak azért is, mert Lecornu miniszterelnök vállalta, hogy nem próbálja meg szavazás nélkül átnyomni a parlamenten a költségvetést (az alkotmány 49.3-as cikke lehetővé teszi, hogy bizonyos törvényjavaslatokat szavazás nélkül fogadjanak el)" – emlékeztet Soós Eszter Petronella.
A kormányfő arra figyelmeztetett, hogy a nyugdíjreform felfüggesztése 2026-ban 400 millió euróba, 2027-ben pedig 1,8 milliárd euróba kerül, ezért "megtakarításokkal kell kompenzálni". A védelmi kiadásokat biztosan nem fogják csökkenteni. Lecornu (aki korábbi védelmi miniszter volt) megerősítette, hogy a katonai költségvetés megígért 6,7 milliárd eurós növelése „elengedhetetlen”.
Az Agence France Trésor előrejelzése szerint Franciaország 2026-ban rekordösszegű, 310 milliárd eurós hitelt kíván felvenni a költségvetési hiány finanszírozására és a lejáró adósság refinanszírozására.
Macron elnök és Lecornu számára létfontosságú, hogy Franciaország 2026-ot megfelelő költségvetéssel kezdje. A Le Monde emlékeztet arra, hogy 1980-ban történt egy technikai fennakadás, de azóta, 45 éven át fel sem merült a kérdés, hogy lesz-e költségvetés.
A francia lapnak nyilatkozó Emmanuel Combe, a párizsi Panthéon-Sorbonne Egyetem közgazdaságtan professzora szerint a koalíciós kormányok kevésbé hajlamosak a költségvetési fegyelemre: mivel különböző választói érdekeket képviselnek, gyakran nehezen tudnak megegyezni a hiány csökkentését célzó intézkedésekről. Franciaország esetében az e vitákból kialakuló célkitűzés próbára teszi majd a befektetőket és a piacokat.
Társadalmi elégedetlenség
Egyre több francia ébred rá arra, hogy a kormányváltások fárasztóak, és hogy a politikai erők inkább saját választási esélyeik javításában érdekeltek, mint a valódi problémák megoldásában.
"Ami a reformokkal szembeni vonakodást illeti a hatalmas adósság ellenére, nem minden francia van igazán tisztában a pénzügyi nehézségekkel. Például sokan nem képesek összekapcsolni a folytatódó válságot azzal, hogy a hitelminősítők lejjebb sorolják Franciaország besorolását, ami megemeli a jelzáloghitelek kamatait. Emellett mindenkiben mélyen gyökerezik az úgynevezett "acquis sociaux” (társadalmi vívmányok) iránti ragaszkodás: minden egyes szociális előnyt – amelyekből Franciaországban rengeteg van – a többség (nem csak a szakszervezetek, amelyek egyetlen célja a status quo védelme és újabb juttatások követelése az államtól) kőbe vésettnek és nem tárgyalhatónak tart. Az a gondolat, hogy tovább kell majd dolgozni, sokkal ijesztőbb számukra, mint az, hogy minden problémát a gyerekeikre hagynak. A legtöbb francia úgy gondolja: a kormány dolga, hogy megoldja ezt a káoszt – csak ne nyúljanak a kiváltságainkhoz" – mondja Serguei Doubine.
Az Euronews másik francia munkatársa (aki neve mellőzését kérte) úgy látja, hogy az instabilitás szükségszerűen bizalmatlanságot és gyanakvást szül, az ország mély politikai és intézményi válságon megy keresztül.
Franciaországban gyakran tüntetnek, hogy megőrizzék a szociális vívmányokat, annak ellenére, hogy a világgazdaság változásai mást diktálnának. Nem látják be, hogy áldozatokat kell hozniuk, akár azzal, hogy többet dolgoznak? Soós Eszter Petronella erre így felelt:
"A franciák úgy érzik, hogy már így is nagyon sok erőfeszítést tesznek. Az az érzet erősödött az utóbbi 10-15 évben, hogy romlik a közszolgáltatások színvonala, különösen az egészségügyben. És van egy olyan elem is, hogy fizessenek többet a gazdagok. A Zucman-adó biztosan újra napirendre fog kerülni ősszel.”
Az EU is árgus szemekkel figyel
Franciaország az EU második legnagyobb gazdasága. Nő az aggodalom, hogy elhúzódó politikai patthelyzet negatívan befolyásolhatja az eurózóna gazdaságát. Soós Eszter Petronellát arról is kérdeztük, hogy az Európai Unió politikáját mennyiben befolyásolja a sorozatos kormányválság.
„Egyrészt az eurózóna miatt a francia probléma mindenkinek figyelemre érdemes. Az euró stabilitása miatt nem mindegy, hogy Franciaország milyen állapotban van. Másrészt Macron tud bizonyos külpolitikai, védelempolitikai vállalásokat tenni, a problémák akkor kezdődnek, ha azokat a parlamenten át kell vinni, és erre nincs lehetőség. De azért a francia elnöknek van egy viszonylag autonóm külpolitikai mozgástere. Macron szerepe viszonylag stabil az európai politikában, de azért minden partner szereplő tisztában van vele, hogy gyengült otthon.”
Ami Ukrajna támogatását illeti, Franciaország aktív szerepet játszik a Tettrekészek Koalíciójában, ugyanakkor az európai szereplők bizonyos szempontból nézői a washingtoni politikának.
„Mintha lenne egy várakozás, hogy Trump nyomásgyakorló politikája mire jut. Európa átvett bizonyos feladatokat, finanszírozást – Trump akaratával összhangban –, de sok szempontból az van, hogy Európa figyeli, hogy az USA tud-e, akar-e olyan nyomást gyakorolni, ami tárgyalóasztalhoz kényszeríti a feleket.”