Exkluzív: Kína támadása Tajvan ellen Európát is sújtaná – tajvani külügyminiszter-helyettes

„Ha Kína megtámadja Tajvant, Franciaország, Európa, az Egyesült Államok és Japán mind érintettek lesznek. Tajvan borzalmas helyzetbe kerülne – de önök is” – figyelmeztetett.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A külügyminiszter-helyettes vitatta Kína azon állítását, hogy Tajvan 1949, a kínai polgárháború vége óta a kínai terület része. Peking soha nem zárta ki az erő alkalmazását a de facto önállóan kormányzott sziget feletti ellenőrzés megszerzése érdekében, és nem hajlandó elismerni szuverén államként, ragaszkodva ahhoz, hogy a nemzetközi színtéren „Chinese Taipei” néven említsék, ami azt a kínai álláspontot tükrözi, hogy csak „egy Kína” létezik, amelynek Tajvan is része.

Tajvan hivatalos elnevezése ugyanakkor a Kínai Köztársaság, ez annak a kormánynak a neve, amely a polgárháború Mao Ce-tung kommunista erőivel szemben elszenvedett veresége után menekült a szigetre.

Tajvan történelme jóval összetettebb annál az egyszerű narratívánál, hogy a sziget mindig is Kína része lett volna – mondta Wu. Különböző korszakokban holland, spanyol, Csing-birodalmi és japán uralom alatt állt.

A Csing-dinasztia több mint száz éven át Tajvan egy részét igazgatta, de csak 1885 és 1894 között tulajdonított valódi jelentőséget a szigetnek, amikor tartománnyá szervezte – ez mindössze tíz évnyi valódi stratégiai érdeklődés, ami megkérdőjelezi a jelenlegi kínai állításokat a folyamatos szuverenitásról.

„Kína nem volt egyedüli szereplő a szigeten” – mondta, hozzátéve, hogy a történelem nem igazolja Peking törekvéseit.

A sziget azóta olyan technológiai fölényt épített ki, amelyre az egész világ rá van utalva. Különösen a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) emelkedik ki: ez a vállalat állítja elő a világ legfejlettebb félvezető chipjeinek több mint 90 százalékát.

Ez a technológia létfontosságú a mesterséges intelligenciához, a nagy teljesítményű számítástechnikához, az okostelefonokhoz és a katonai rendszerekhez.

A szilíciumpajzs

Az Nvidia vezérigazgatója, Jensen Huang a múlt héten a „világ legjobb ellátási láncának” és a „MI-forradalom epicentrumának” nevezte Tajvant.

Bár az Egyesült Államok és más országok most igyekeznek hazatelepíteni a chipgyártást, belátható időn belül nem tudják utolérni Tajvant: a technológia elsajátítása évtizedeket vesz igénybe, Tajvan pedig az 1970-es évek óta építi precíziós gyártási kapacitásait.

„Az összes félvezető mintegy 70 százalékát Tajvanon gyártják, ahogy a legfejlettebb chipek 95, a mesterséges intelligenciához használt chipek pedig 100 százalékát is” – sorolta Wu.

„Egy egy négyzetcentiméteres, ujjbegynyi méretű félvezetőlapkán – nagyon kicsi felületen – a tajvani mérnökök több mint 10 milliárd komponenst tudnak elhelyezni. Ez a mi tudásunk. Készek vagyunk megosztani a demokratikus országokkal, az emberiség javára is” – tette hozzá.

Wu szerint több mint 60 000 konténer halad át a Tajvani-szoroson, azon a 180 kilométer széles vízi úton, amely elválasztja Tajvan szigetét az ázsiai szárazföldtől. Becslése szerint ez háromszorosa annak, amennyi a Panama- és a Szuezi-csatornán keresztül jut át.

„El lehet képzelni, mekkora kárt okozna a világ érdekeinek, ha Kína megtámadná Tajvant, vagy akár csak blokád alá venné a szigetet” – fogalmazott.

Ezért a térség stabilitása „globális felelősség” – mondta, hozzátéve ugyanakkor, hogy Tajvan „nem naiv”.

„Miért védené meg Franciaország a tajvaniakat? Soha nem voltunk francia ország, miért tenné ezt Franciaország? Csakhogy Franciaországnak nagyon fontos érdekei vannak a térségben, és Franciaország indo–csendes-óceáni ország” – mondta, hozzátéve, hogy ez Európa többi részére is igaz.

Hasonlóan erős érdekei vannak Tajvannak is Európában. A félvezetőgyártásban használt legfejlettebb fotolitográfiai gépeket Hollandia szállítja, a precíziós optikát a német Zeiss, az ipari gázokat a francia Air Liquide, a chiptervező eszközöket pedig a belgiumi Leuvenben működő IMEC.

„Egész Európa benne van abban az egy négyzetcentiméternyi szilíciumban” – mondta.

Közben tajvani vállalatok egyre több európai együttműködést kötnek és beruházást indítanak. Nemrégiben a tajvani Foxconn óriás és a francia Thales is partnerségre lépett félvezetők és űrkutatási adatközpontok terén.

Wu szerint ugyanakkor minél vonzóbbá válik Tajvan a nemzetközi partnerek számára, annál inkább nő Kína szorongása. „Kína érzi, hogy kezdi elveszíteni Tajvant, ezért minden eszközzel megpróbálja visszaszerezni” – fogalmazott. „A kínai gondolkodásban ami egyszer kínai volt, az örökre kínai marad. Ez óriási probléma.”

A feszültségek ellenére Tajvan gazdasága virágzik: a Bloomberg idei adatai szerint a tajvani tőzsde teljesítménye már Németországét és Franciaországét is megelőzte.

„A félelem bizonyos értelemben nem rossz dolog – mivel félünk, felkészülünk. Tajvant hetven éve fenyegeti Kína, és mégis elértük a demokráciát, mégis gyarapodó országgá váltunk” – mondta Wu.

Arra a májusi csúcstalálkozóra utalva, amelyen Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök vett részt, és amelyen Hszi a hírek szerint megerősítette Kína igényét Tajvanra, Wu úgy fogalmazott: „számunkra az amerikai politika egyáltalán nem változott”, és felidézte, hogy a találkozót követően az amerikai képviselőház elnöke azonnal biztosította Tajvant az Egyesült Államok támogatásáról.

Kapcsolat Európával

Bár az Egyesült Államok Tajvan egyik legfőbb szövetségese, Európa is kiemelten fontos számára.

„Úgy gondolom, az európaiak kezdik felismerni, hogy nem engedhetjük meg, hogy Kína válassza meg a barátainkat” – mondta.

„Európának természetes joga, hogy maga válassza meg a barátait, és a barátság nem feltétlenül jelent formális diplomáciai kapcsolatokat.”

Elismerte ugyanakkor, hogy nehéz kapcsolatokat építeni Európával: „Kína mindent megtesz, hogy elzárjon bennünket.”

„Egy Tajvanhoz hasonlóan fontos országnak normális esetben lehetősége lenne arra, hogy önökkel minden lényeges kérdést normális módon megbeszéljen, mi azonban ezt nem tehetjük meg, így természetesen nehéz a helyzet.”

„Ha azonban az eredményeket nézzük, egyre több lehetőség adódik arra, hogy Tajvan és Európa alacsony profil mellett is egyeztessen. Ez az emberi leleménynek is köszönhető – számtalan együttműködési formát ki lehet találni” – tette hozzá.

Hangsúlyozta: „Tajvannak nincs szüksége arra, hogy kikiáltsa a függetlenségét”, és nem Hongkongról van szó, hiszen saját hadserege és külpolitikája van.

„Arra kényszerülünk, hogy egy nagyon nehéz egyensúlyt tartsunk fenn: egyrészt megvédjük a demokráciánkat és életmódunkat, másrészt ne provokáljuk túlzottan Kínát, miközben egy olyan világban mozgunk, amely még ha igyekszik is semleges maradni, végül Kína javára válik semlegessé.”

Wu azonban nem azt kéri Európától, hogy háborúzzon Tajvanért. Barátságot kér.

„Amikor megházasodik az ember, nem azt kérdezi a házastársától, hogy kész-e meghalni érte. Kapcsolatot építenek, együtt dolgoznak, és ebből természetes módon erő születik” – mondta.

„Most is írják a tajvani történetet, és nagyon hiszek a tajvaniak ellenálló képességében.”