Az állandó árnyékban lévő kráterek régóta foglalkoztatják a tudósokat. Segíthet egy új lézerrendszer a jövő űrhajóinak biztonságosabb holdi navigációjában?
Tudósok azt javasolják, hogy a Hold legsötétebb krátereiben rendkívül stabil lézereket építsenek, amelyek segítenék a jövő űrhajóit a navigációban és a pontosabb időmérésben, egy új tanulmány (forrás: angol) szerint.
Az Egyesült Államokban működő NASA Sugárhajtás Laboratóriumának és a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézetnek a kutatói egy lektorált tanulmányban azt javasolják, hogy a Hold egyik állandóan árnyékos kráterébe egy kis szilícium eszközt helyezzenek, amellyel stabilizálni lehet a lézerfényt.
Ha a lézer stabilizálva van, idő- és navigációs jelként szolgálhatna a jövőbeli holdküldetések számára.
A tudósok szerint ez segíthetné az űrhajók biztonságos leszállását, alapot adhatna egy GPS-hez hasonló holdi rendszerhez, és javíthatná a műholdak közötti kommunikációt.
Miért épp a Hold legsötétebb kráterei?
A tartósan árnyékban lévő kráterek régóta foglalkoztatják a tudósokat, mert jég formájában vizet és más, a jövőbeli holdküldetésekhez szükséges erőforrásokat rejthetnek.
Vizsgálatuk azonban nehéz, mivel alig vagy egyáltalán nem kapnak napfényt, ami megnehezíti a leszállást, a mozgást és a közvetlen megfigyelést.
A tanulmány azt javasolja, hogy egy optikai üregnek nevezett, kis szilícium eszközt engedjenek le valamelyik ilyen kráterbe, és ezzel a rajta áthaladó fény szabályozásán keresztül stabilizálják a lézert.
Az eszköz úgy működik, hogy a fényt két tükör között veri vissza. Ahhoz, hogy a lézersugár stabil maradjon, a tükrök közötti távolságnak szinte tökéletesen állandónak kell maradnia.
A kutatók szerint ebben a kráterekben uralkodó mély hideg segítene ennek elérésében.
Mivel ilyen alacsony hőmérsékleten a szilícium alig tágul vagy húzódik össze, a lézerjel jóval stabilabb maradhatna, mint a Földön.
A kutatók azt is gondolják, hogy az ilyen lézerek hálózata segíthetne kimutatni az apró távolságváltozásokat a Holdon lévő objektumok között, ami új lehetőségeket nyithatna a gravitáció és a téridő vizsgálatára.
A csapat szerint a technológiát először alacsony Föld körüli pályán lehetne tesztelni, mielőtt a következő években a Hold felszínén is bevetnék.