Az amerikai hadsereg utoljára 1961-ben hajtott végre halálos ítéletet. Noha azóta a katonai bíróságok többször is kiszabtak halálbüntetést, de senkit nem végeztek ki. Most azonban ismét felmerült annak lehetősége, hogy az Egyesült Államok aktiválja a katonai halálbüntetés intézményét.
65 év után az új vita hátterében négy férfi áll, akik jelenleg a hadsereg halálsorán várják sorsukat a kansasi Fort Leavenworth katonai börtönben. Közülük többen tömeggyilkosságért, mások különösen brutális nemi erőszakokkal kísért emberölésekért kapták a legsúlyosabb büntetést.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Megtörténhet az első kivégzés 1961 óta? Jogi értelemben igen, mert a katonai halálbüntetés intézménye hatályos. A végrehajtás eszköze módja már nem akasztás vagy kivégző osztag, hanem halálos injekció lenne.
A halálbüntetés egyidős az amerikai hadsereggel
Amikor az Egyesült Államok 1775-ben létrehozta a Kontinentális Hadsereget, a katonai igazságszolgáltatás egyik alapvető eszköze a halálbüntetés volt. A kor hadseregeiben a fegyelem fenntartását gyakran fontosabbnak tartották az egyéni jogoknál, ezért a dezertálás, a lázadás, az őrszolgálat elmulasztása, az ellenség előtti gyávaság vagy a kémkedés kivégzéssel is végződhetett.
A függetlenségi háború, majd a XIX. századi amerikai konfliktusok idején katonák százait ítélték halálra. A Nagy Polgárháború alatt mind az északi, mind a déli hadsereg rendszeresen alkalmazta a halálbüntetést, elsősorban dezertálás, kémkedés és gyilkosság miatt. A XX. század első felében a rendszer tovább élt.
Az első világháború alatt az amerikai hadsereg több tucat halálos ítéletet hozott, és a második világháború idején jelentősen nőtt a kivégzések száma. 1941 és 1945 között több mint száz amerikai katonát végeztek ki, többségüket gyilkosság vagy nemi erőszak miatt. A legismertebb eset Eddie Sloviké volt, akit 1945-ben dezertálásért lőttek agyon – ő maradt az egyetlen amerikai katona a polgárháború óta, akit kizárólag ezért a bűncselekményért végeztek ki.
Az ehhez szükséges szabályok ma is léteznek, a hadsereg és a szövetségi büntetés-végrehajtás között pedig korábban már megszületett az együttműködési megállapodás az esetleges végrehajtás módjáról és szabályairól, mivel a kivégzésekre polgári fegyintézetekben kerülne sor.
Első látásra furcsának tűnhet, hogy a hadsereg átadja kivégzésre a saját katonáit a polgári rendszernek, de logikus is, mert nem létezik külön katonai kivégzőkamra, és nincs erre szakosodott személyzet sem. Az ítéletet a katonai igazságszolgáltatás hozza meg , de a végrehajtást a szövetségi rendszer intézi.
Az állítások szerint a Pentagon már konkrét végrehajtási tervet is előkészített „Decisive Justice” fedőnéven, és ezzel minden jogi akadály elhárult több ítélet végrehajtása elől is. Ez alól kizárólag az elnök döntése adhat már felmentést.
George W. Bush majdnem végig vitte az újabb kivégzést
A mai helyzet megértéséhez kulcsfontosságú a 2008-as Ronald Gray-ügy. Az amerikai katonai rendszerben a halálos ítélet önmagában nem elég, mert végrehajtásához elnöki jóváhagyás szükséges.
- július 28-án George W. Bush engedélyezte Ronald Gray kivégzését, és ehhez a hadsereg konkrét dátumot is kijelölt, ami 2008. december 10. lett volna. Helyszínként nem a Fort Leavenworth katonai börtönt jelölték meg, hanem a szövetségi halálsor központját Indianában. Ugyanitt hajtották végre 2020–2021-ben a Trump-kormányzat idején újraindított szövetségi kivégzések nagy részét is.A végrehajtás azonban az utolsó pillanatban meghiúsult.
Gray ügyvédei azzal érveltek, hogy a katonai igazságszolgáltatás nem biztosította számára a megfelelő jogi képviseletet és pszichiátriai vizsgálatot. Egy kansasi szövetségi bíró 2008. november 26-án felfüggesztette a kivégzést, és a 60 éves Gray közel négy évtized után továbbra is a halálsoron várakozik.
Az ejtőernyős alakulatnál szolgáló szakács 1986 és 1987 között több nő ellen követett el brutális támadásokat a Fort Bragg támaszpont környékén. Áldozatai között katonák és civilek egyaránt voltak. A nyomozás szerint Grey nőket rabolt el, megerőszakolta őket, majd többüket meggyilkolta. Négy emberölés, nyolc nemi erőszak és egy gyilkossági kísérlet miatt ítélték el. A bíróság szerint bűncselekményeit szexuális szadizmus motiválta.
A Gray-ügy különlegessége, hogy civil és katonai bíróság előtt egyaránt felelt. A polgári igazságszolgáltatás nyolc egymást követő életfogytiglani büntetést szabott ki rá, a hadsereg viszont halálra ítélte.
Az utolsó kivégzett
A modern amerikai katonai halálbüntetés történetének utolsó fejezete 1961-ben íródott. Ennek előzménye az volt, hogy az Ausztriában szolgáló John A. Bennett amerikai katona elrabolta és megerőszakolta egy honfitárs őrmester 11 éves lányát, aki nem élte túl a barbár támadást.
Az ítélet éveken át húzódó fellebbezési folyamat után jutott el a végrehajtásig. A leköszönő Dwight Eisenhower elnök jóváhagyta a kivégzést, és utóda, John F. Kennedy elutasította a kegyelmi kérelmeket. Bennettet 1961. április 13-án felakasztották. Azóta egyetlen amerikai katonát sem végeztek ki.
Eközben a katonai igazságszolgáltatás ugyanakkor nem mondott le a halálbüntetésről. A Uniform Code of Military Justice ma is lehetővé teszi annak kiszabását különösen súlyos ügyekben.
Kik vannak még a katonai halálsoron?
Haszán Akbár 2003 márciusában, az iraki invázió előestéjén Kuvaitban kézigránátot dobott saját bajtársaira, majd tüzet nyitott rájuk. A támadásban két tiszt meghalt, további katonák pedig megsebesültek.
Az ügyet sokan a vietnámi háborúból ismert „fragging” jelenség modern változatának tekintik – amikor egy katona saját parancsnokai vagy bajtársai ellen fordul. A két világháborúban több száz ilyen esetet vizsgált az amerikai hadsereg, és megállapították, hogy a háttérben leginkább fegyelmi konfliktusok, drogproblémák, parancsnoki túlkapások, harci stressz vagy a háborúval szembeni ellenérzések álltak.
Akbár azonban ideológiai és vallási motivációból támadt bajtársaira, mert érzelmileg és vallásilag ellenezte a készülő hadműveletet Irak ellen. Őt 2005-ben ítélték halálra.
Hasonló motivációjú, de még brutálisabb eset Nidal Haszán, a Fort Hood-i mészáros - ő a legvalószínűbb újabb kivégzett
A katonai pszichiáter 2009 novemberében a texasi Fort Hood támaszponton tüzet nyitott bajtársaira. Tizenhárom katona meghalt, több mint harmincan megsebesültek. Haszán saját magát védte a tárgyaláson, és nyíltan állította, hogy cselekménye az iszlamista felkelők ügyét szolgálta. 2013-ban halálra ítélték.
2025-ben a felsőbb bírósági jogorvoslati lehetőségei kimerültek, ezért sok szakértő szerint jelenleg ő lehet a legvalószínűbb jelölt arra, hogy egy esetleges új katonai kivégzési program első alanya legyen.
Timothy Hennis ügye az amerikai jogtörténet egyik legkülönösebb esete.
1985-ben egy katonafeleséget és két gyermekét brutálisan meggyilkolták Észak-Karolinában. A tettest halálra ítélték, majd a döntést hatályon kívül helyezték, másodszor pedig felmentették.
Évtizedekkel később azonban a DNS-technológia fejlődése új bizonyítékokat szolgáltatott. Mivel a kettős eljárás tilalma miatt civil bíróság előtt nem lehetett újra perbe fogni, a hadsereg visszahívta aktív szolgálatba, és katonai bíróság elé állította.
A harmadik per végén ismét bűnösnek találták, majd 2010-ben halálra ítélték. Az ügyet az amerikai jogászvilág ma is tanulmányozza, mert ritka példa arra, hogy valakit felmentés után egy másik joghatóság mégis elítéljen ugyanazon gyilkosság miatt. Egyes vélemények szerint ez sérti a többszöri elítélés tilalmát (Ne bis in idem).
Miért olyan ritka a katonai halálbüntetés?
A második világháború alatt és közvetlenül utána az amerikai hadsereg több tucat kivégzést hajtott végre. A vietnámi háború korszakára azonban a gyakorlat szinte teljesen eltűnt. A hetvenes évektől kezdődő alkotmányossági viták, a fellebbezési rendszerek bővülése és a halálbüntetéssel kapcsolatos társadalmi változások miatt a végrehajtások egyre ritkábbá váltak.
Ennek eredményeként ma mindössze négy ember található az amerikai katonai halálsoron, miközben több mint hatvan éve nem történt kivégzés.
A kérdés ezért ma már nem az, hogy végrehajtható-e egy katonai halálos ítélet, hanem hogy az amerikai politikai vezetés hajlandó-e megtenni olyan lépést, amelyre több mint hat évtizede nem volt példa.
A katonai egyenruha jelenthet-e bármi különbséget akkor, amikor a társadalom a legsúlyosabb bűnökkel szembesül?
A katonai halálbüntetés körüli vita nem csupán arról szól, hogy helyes vagy helytelen-e az állam által végrehajtott kivégzés. Legalább ennyire szól a hadsereg és a civil társadalom kapcsolatáról is.
Az amerikai demokrácia egyik alapelve, hogy a fegyveres erők a civil hatalom ellenőrzése alatt állnak. A katonák különleges felhatalmazásokat kapnak az államtól, fegyvert viselhetnek, alkalmazhatnak erőszakot, és szélsőséges helyzetekben akár élet kioltására is jogosultak lehetnek. Éppen ezért sokak szerint különösen fontos, hogy a hadsereg tagjai ne kerülhessenek a törvények fölé, és ne élvezzenek olyan kiváltságokat, amelyek a civil lakosság számára nem elérhetők.
Ebből a nézőpontból a katonai halálbüntetés létezése önmagában is szimbolikus jelentőségű. A rendszer azt üzeni, hogy a szolgálat, a rang vagy a katonai múlt nem jelent védelmet azok számára, akik a legsúlyosabb bűncselekményeket követik el. Egy sorozatgyilkos, egy tömeggyilkos vagy saját bajtársait lemészárló katona ugyanúgy felelősséggel tartozik tetteiért, mint bármely civil állampolgár.
Mások viszont éppen az ellenkező következtetésre jutnak. Szerintük a hadsereg fegyelmi rendszere és saját bírósági struktúrája már önmagában is rendkívüli hatalmat koncentrál az állam kezében, ezért a halálbüntetés fenntartása felesleges és visszafordíthatatlan kockázatot jelent. E nézet szerint a jogállam erejét nem az mutatja, hogy képes kivégezni a legrosszabb bűnözőket, hanem az, hogy a legszörnyűbb bűncselekmények esetén is képes életfogytiglani büntetéssel megvédeni a társadalmat.
A négy katonai halálsoros fogoly sorsa így jóval túlmutat saját ügyeiken. Az esetleges első katonai kivégzés 1961 óta nemcsak egy büntetés végrehajtását jelentené, hanem állásfoglalást is arról, hogyan viszonyul Amerika a hadsereghez, a felelősséghez és az igazságszolgáltatás végső határához.