Ijesztő adatokat publikált az ENSZ e-hulladékkal foglalkozó szervezete, de egyre több szabályt írnak az uniós tagországok, melyeknek köszönhetően hosszabb ideig maradhatnak velünk az elektromos berendezéseink és kütyüink.
Az okostelefonoktól kezdve a számítógépeken át a konyhai kisgépekig az életünk részévé váltak a különböző elektronikai kütyük, a számuk növekedésével pedig egyre nagyobb gondot okoz az elektronikai, azaz az e-hulladék kezelése.
A Waste Electrical and Electronic Equipment Forum (WEEE) nemzetközi nonprofit szervezet becslése szerint idén több mint 5 milliárd mobiltelefonból vált elektronikai hulladék. Amennyiben ezeket a telefonokat egymásra halmoznánk, akkor egy 50 ezer kilométer magas tornyot kapnánk, ami a Holdig tartó útnak majdnem a nyolcadát teszi ki.
A WEEE szerint az Európai Unió egy-egy háztartásában átlagosan 74 elektronikai cikk található, ezek közül 17 hever használatlanul a fiókokban és a szekrényekben. Többségében kisméretű használati tárgyakról van szó, mint például a fejhallgató, a külső merevlemez vagy egy okostelefon, esetleg egy sima kábel.
Pascal Leroy, a WEEE főigazgatója az elektromos hulladékok nemzetközi napján, azaz október 14-én kiadott nyilatkozatában közölte: "Az emberek hajlamosak elfeledkezni róla, hogy ezek a látszólag jelentéktelen tárgyak milyen nagy értéket, globális szinten pedig milyen hatalmas mennyiséget képviselnek."
Leroy kiemelte: az említett eszközöket nagy valószínűséggel a szemétbe dobják, így megfelelő újrahasznosítás helyett hulladéklerakókban vagy szemétégetőben végzik.
Az európaiak az e-hulladék legnagyobb termelői
Az ENSZ berkein belül működő Nemzetközi Távközlési Szervezet szoros figyelemmel kíséri az e-hulladék mennyiségét és kezelését. Legutóbbi globális jelentésében úgy becsülték, hogy 2019-ben Európában egy ember több mint 16 kilogramm elektronikus hulladékot termelt egy év alatt, így itt a világon a legmagasabb az egy főre jutó e-hulladék-termelés aránya.
A második helyen Óceánia áll a maga 16,1 kilogramm/fős rátájával, majd az Egyesült Államok jön 13,3 kilogrammal. Ehhez képest Ázsiában 5,6, Afrikában pedig 2,5 kilogramm e-hulladékot mértek egy főre.
Megjegyzendő: Európa ugyan "nagytermelőnek" számít, viszont élen jár az elektronikai hulladék begyűjtésében és újrahasznosításában, ennek aránya ugyanis 42,5 százalék az összes elektronikai termékre vetítve. A kategóriában Ázsia jóval lemaradva, 11,9 százalékkel szerezte meg a második helyet, őt követi az amerikai kontinens 9,4, és Óceánia a maga 8,8 százalékos rátájával, a legalacsonyabb, 0,9 százalékos arányt pedig Afrika produkálta.
Az EU által összeállított adatok azt mutatják, hogy a legtöbb tagállam nem éri el a 65 százalékos begyűjtési arányt, márpedig ez a blokk által kitűzött cél. Egyes országok teljesítménye között így is jelentős különbségek vannak. Horvátország a listavezető, náluk az e-hulladékok újrahasznosítási aránya meghaladja a 83 százalékot, de ehhez hozzájárul, hogy az országban az elektronikai cikkek eladói kötelesek átvenni a vásárlók által behozott használt, kidobásra szánt termékeket.
A szabály Horvátországban egyszerű: amennyiben egy kiskereskedelmi üzlet 400 négyzetméternél nagyobb területen árul és raktároz elektromos és elektronikai berendezésekkel, akkor biztosítania kell a kis méretű, legfeljebb 25 cm-es e-hulladékok ingyenes begyűjtését, nagy méretű új készülék vásárlása esetén pedig be kell gyűjtenie a már nem működő régit. Mindemellett bárki kérheti az ország bármely pontján az összes típusú elektronikai hulladék ingyenes elszállítását.
A spektrum másik végén Málta áll, ők produkálják a legrosszabb arányt az Unióban: az e-hulladéknak mindössze a 20,8 százalékát hasznosítják újra, ami egy nemrégiben készült ENSZ-jelentés szerint elsősorban a korszerű e-hulladékgyűjtő infrastruktúra hiányával, a fémhulladék-gyűjtők által támasztott versennyel és a hatósági végrehajtás hiányával magyarázható.
Környezetvédelmi rémálom
Az újrahasznosításra nem kerülő e-hulladékot vagy az otthonunkban tároljuk, vagy a kukába dobjuk, hogy aztán elássuk vagy elégessük. Mivel az e-hulladék gyakran tartalmaz mérgező anyagokat, ez egyszerre vet fel környezeti és közegészségügyi problémákat. Európa az első helyen áll az egy főre jutó e-hulladék keletkezése tekintetében, de ennek így is a fejlődő országok fizetik meg az árát. Az elektronikai eszközök tele vannak olyan értékes nyersanyagokkal, mint például a réz és a kobalt, aminek sokkal többet kéne tenni az újrafelhasználásáért.
Hogyan kezeljük az e-hulladék problémáját?
Az e-hulladék csökkentésének egyik lehetősége az elromlott elektronikai eszközök javítása. 2021 márciusától az EU előírja a mosógépek, a mosogatógépek, a hűtőszekrények és a televíziók gyártói számára, hogy termékeikhez 10 éven keresztül legyenek elérhetőek az alkatrészek. Az Unió tisztviselői most azon dolgoznak, hogy a "kötelező javítási jogot" kiterjesszék az okostelefonokra, a laptopokra és más kisebb eszközökre is. Az Európai Parlament idén áprilisban elfogadott állásfoglalása felszólít, hogy a termékeket három fontos szempont alapján kell megtervezni, ezek a következők:
- hosszabb élettartamuk legyen,
- biztonságosan javíthatóak legyenek,
- az alkatrészeik pedig könnyen hozzáférhetőek és eltávolíthatóak legyenek.
Franciaország egy sor elektronikus készülékre vonatkozóan kötelező "javíthatósági" besorolást is bevezetett, így egy 0-tól 10-ig terjedő skálán tájékoztatják a fogyasztókat arról, mennyire könnyű pótalkatrészt találni vagy megjavíttatni a készüléket, ha az elromlana. A mutató már most is rajta van az okostelefonokon, a laptopokon, a televíziókon, a fűnyírókon és a mosógépeken, és hamarosan kiterjesztik a mosogatógépekre, a porszívókra és a magasnyomású tisztítókra is.
2022 elején az Apple-re mért súlyos csapást az Európai Unió, miután úgy döntöttek, hogy 2024-től egyfajta mobil töltőportot kell használni a mobiltelefonokhoz, a táblagépekhez és a fényképezőgépekhez. Ez a lépés végre sok fogyasztónak segíthet kibogozni a fiókok mélyén tekergő kábelcsomót.