Kutatók vizsgálják, hogyan lehetne többet hasznosítani az alumíniumgyártás melléktermékéből.
Egy különleges kísérleti kohászati üzemben vagyunk. Azt tanulmányozzák itt, miként lehet újrahasznosítani az úgynevezett vörösiszapot, az alumíniumgyártás melléktermékét. Ahhoz, hogy hatékonyan és fenntartható módon lehessen azt feldolgozni, a kemencét 1400 Celsius-fokosra kell felhevíteni.
Ebben az üzemben az alumíniumgyártásból származó mellékterméket szénnel keverik össze, aztán nagyon magas hőmérsékleten megolvasztják. Az így keletkező keverék valóságos kincs, amelyet az acéliparban lehet újra felhasználni.
"Természetesen érdekel minket a fémek értéke az iszapban. Van benne alumínium, vas, szkandium, titán és más ritka fémek, ásványok is” - mondja Bernd Friedrich fémfeldolgozási szakértő.
Évente nagyjából 150 millió tonna vörösiszap keletkezik világszerte, és csak kevesebb mint 2 százalékát hasznosítják. A magas hőfokú feldolgozás segít abban, hogy a vörösiszapot olyan keverékké alakítsák, amely nagyon gazdag vasban.
"Ahhoz, hogy kinyerjük a vasat, nagyon magas hőmérsékletet kell használnunk, hogy a fém megolvadjon. Különböző állapotában kell dolgoznunk a melléktermékkel, száraz, forró, savas, lúgos. A kutatásunknak az a célja, hogy megtaláljuk az optimális megoldást az újrahasznosításhoz.
Vannak más kreatív megoldások is a vörösiszap feldolgozásához. Belgiumban alacsonyabb hőmérsékletre hevítik, nagyjából 1300 fokosra. Egy európai kutatási projektben dolgozó tudósoknak vannak elképzeléseik arról, mire lehet használni a keletkező anyagot.
"Ebben a laborkemencében megolvasztjuk a fém-mellékterméket. Amikor megolvadt, lehűtjük. A végtermék, amelyet kapunk, hasonló az üveghez. Reaktív anyagként is lehet használni, például építőanyag készítéséhez” - meséli Tobias Hertel ásványszakértő, a Leuveni Katolikus Egyetem tanára.
A keletkező anyagot először alaposan elemzik, hogy pontosan meghatározzák, milyen a belső összetétele.
"Pontosan meg tudjuk mérni, milyen és mennyi elem van benne, és mekkora koncentrációban. Nagyon alacsony koncentrációkat is találhatunk benne szilíciumból, alumíniumból, kálciumból, szódiumból, oxigénből" - magyarázza Annelies Malflict mérnök.
A vörösiszap-üveget összekeverik homokkal és grafittal, hogy építőanyagokat gyártsanak belőle, például téglát, könnyű adalékanyagot, tetőcserepet, padlólapot.
"Fontos számunkra, hogy minimalizáljuk a szén-dioxid-termelést. És nem csak azt. Arra is figyelünk, hogy globálisan környezetbarátabb legyen ez a folyamat. Ezek a termékek zöldebbek abban az értelemben, hogy csak ipari hulladékot használunk. Mindezt anélkül akarjuk csinálni, hogy rontanánk a mechanikai és fizikai tulajdonságait" - mondja Ioannisz Pontikisz mérnök.
A kutatók remélik, hogy a következő évtizedben ötszörösére lehet növelni az újrahasznosított vörösiszap mennyiségét.
További információk: www. redmud.org