Ahogy az élethosszig tartó saját lakás egyre többeknek elérhetetlenné válik, egy 39 OECD-országot vizsgáló tanulmány szerint Svájc és Dánia vezeti a tartós bérlés globális trendjét.
Európa-szerte egyre nehezebb saját tulajdonú otthonhoz jutni, a bérlés pedig egy friss tanulmány szerint sok háztartás számára már nem átmeneti szakasz, hanem tartós valóság.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
The Forever Renter Global Index 39 OECD-ország lakáspiaci adatait vizsgálta, feltérképezve, hol a legelterjedtebb a tartós bérlakásban élés. A vizsgált 39 országból 28 európai, vagyis az adatbázis 71,8 százalékát európai országok adják.
Ez a koncentráció gyakorlatilag nagyító alá helyezi az európai lakáspiacot, és olyan kulcsfontosságú mutatókat követ, mint a bérlők aránya, a lakástulajdonosok aránya, a bérleti díjak szintje, a zsúfoltság, valamint az, hogy 2015 óta milyen ütemben előzték meg az ingatlanárak a helyi béreket.
Európai helyzetkép
A rangsor élén a nyugat- és észak-európai országok állnak, ahol a bérlők aránya a legmagasabbak közé tartozik a vizsgálatban.
Svájcban a lakosság 61,2 százaléka bérelt lakásban él, ezzel világelső, Németországban pedig 55,4 százalék a bérlők aránya.
Dánia összesítettben az első helyen áll, 100-ból 67,2 pontos eredménnyel, és viszonylag kiegyensúlyozott megoszlással: a háztartások 47,5 százaléka bérel, 52,2 százaléka saját tulajdonú ingatlanban él. Luxemburgban ezzel szemben a bérlők aránya mindössze 36,0 százalék, míg a tulajdonosoké 62,3 százalék.
Más északi és nyugat-európai országokban a bérleti struktúrához jelentős pénzügyi nyomás társul. Finnországban és Svédországban a bérlők aránya 38,1, illetve 38,9 százalék, ugyanakkor mindkét országban súlyos bérletidíj-terhek és tartós zsúfoltsági problémák nehezítik a lakhatást.
Dél-Európában Portugáliában magas, 72,1 százalékos a lakástulajdon aránya, miközben kevés a bérelhető ingatlan. Az országot ugyanakkor súlyos bérszakadék sújtja: 2015 óta az ingatlanárak 48,8 százalékkal gyorsabban emelkedtek, mint a bérek, így az ár-jövedelem mutató 148,8-ra ugrott.
Közép- és Kelet-Európában Szlovákiában és Romániában rendkívül magas, 92 százalék feletti a lakástulajdon aránya: Szlovákiában 93,5, Romániában 92,8 százalék, a bérlakásban élők aránya pedig 5 százalék alatt marad.
A régiós adatok azonban arra utalnak, hogy a széles körű tulajdonszerzés gyakran elfedi a mélyebb gazdasági feszültségeket: a nagyfokú bérlői mobilitás helyét merev, többgenerációs együttélési formák veszik át.
A tulajdonszerzés rejtett költségei
A magas tulajdoni arány önmagában nem jelent feltétlenül kényelmesebb lakáskörülményeket. Bár a közép- és kelet-európai országokban, például Szlovákiában (93,5 százalék) és Romániában (92,8 százalék), 90 százalék felett van a lakástulajdonosok aránya, ezekben az országokban gyakoriak a súlyos térbeli korlátok.
Lettországban és Bulgáriában például a lakosság legalább 30 százalékát érinti a túlzsúfoltság, több családi generáció kényszerül egyetlen háztartásban együtt élni.
Ezzel szemben Nyugat- és Észak-Európában, ahol sokan élnek bérlakásban, átlagosan nagyobb az egy háztartásra jutó lakótér, ami azt mutatja, hogy a bérlés adott esetben kényelmesebb otthont biztosíthat, mint a saját tulajdonú lakás.
Nemzetközi kitekintés
Az angolszász országokban – az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon – a lakosság 30–40 százaléka él bérelt ingatlanban. A magas költségek, a jelzáloghitelek ingadozó feltételei és a jelentős önerő miatt a fiatalabb generációk számára sokszor évekkel eltolódik a saját otthon megszerzése.
Még délebbre, például Kolumbiában, a bérlők aránya közel 41 százalék, amit a gyors városiasodás és a sűrű beépítés hajt, erős bérleti kultúrát kialakítva.
A tágabb amerikai térség más országaiban, például Chilében és Costa Ricában viszont a lakástulajdon felé tolódik a hangsúly. Ez a déli és kelet-európai mintához hasonló kulturális preferenciákat tükröz, ahol a családi támogatással megvalósuló ingatlanvásárlás továbbra is a vagyonfelhalmozás fő eszköze.
Chilében különösen éles a megfizethetőségi szakadék, amelyet a magas összesített tulajdoni arány elfed. Az idősebb generációk még élvezik a korábbi, államilag támogatott lakáspolitikák előnyeit, a fiatal városi munkavállalók viszont olyan akadályokkal szembesülnek, amelyek gyakorlatilag hosszú távú bérlésre kényszerítik őket, mivel az önálló lakásvásárlás számukra már teljesen elérhetetlenné vált.