Lakhatás, étkezés, közlekedés… Melyek a fő kiadások a háztartások számára az EU-ban?
Európa-szerte családok millióinak szűkös a havi költségvetése.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az olyan alapvető kiadások, mint az élelmiszer, a lakhatás, az energia és a közlekedés, az uniós háztartások által elköltött minden egyes euró mintegy 46 százalékát emésztik fel; ez az a megkerülhetetlen alap, amely a mindennapi megélhetés, az ingázás és a rezsi fedezéséhez szükséges.
Miközben az euróövezeti infláció hároméves csúcson, 3,3 százalékon áll, és az energiaárak 14,3 százalékkal emelkedtek, a friss Eurostat-adatok furcsa ellenirányú trendet jeleznek. Ahelyett, hogy teljesen elzárnák a pénzcsapot, az emberek észrevétlenül apró tételeket faragnak le a napi rutinjukból, hogy továbbra is megengedhessék maguknak a normális, élvezetes életet.
Miközben ezek a súlyos számlák továbbra is felemésztik a háztartások pénzének legnagyobb részét, a fogyasztók csendben máshol faragnak a kiadásokból, és a felszabaduló összegeket kultúrára, vendéglátásra és jóllétre csoportosítják át.
A súlyos terhek
A lakhatás és a rezsi továbbra is a legnagyobb tehertétel: a korábbi energiadrágulások elhúzódó következményei, miközben a geopolitikai feszültségek tovább hajtják felfelé az üzemanyag- és közüzemi árakat. Az élelmiszerárak is fájdalmasan magas szinten ragadtak, ami arra kényszeríti a vásárlókat, hogy újra és újra átgondolják, mi kerül a kosarukba.
És ott van a közlekedés: az üzemanyag, a bérletek és az autó fenntartása a strukturális kiadások jelentős részét viszik el.
Az Eurostat rámutat, hogy éppen ezek a kategóriák hajtották a legutóbbi áremelkedések jelentős részét, ami jól mutatja, milyen mértékben határozzák meg a fogyasztói árak általános növekedését. Amikor a rezsi, a lakbér és az élelmiszer dönt arról, hová kerül a fizetés, minden más nullaösszegű játékká válik.
Hova áramlik a pénz
Az Eurostat adatai szerint a fogyasztók 2025 januárja és 2026 januárja között nem általános megszorításba kezdtek, hanem költségvetésük nagyobb hányadát irányították néhány, elsőre talán meglepő területre.
A legnagyobb növekedést a szabadidő, a sport és a kultúra mutatta, 1,2 százalékpontos emelkedéssel. Az éttermek és szálláshely-szolgáltatások részesedése 0,3 százalékponttal, az oktatásé 0,1 százalékponttal nőtt.
Ez egyértelmű jele a fogyasztók ellenálló képességének: az emberek még mindig találnak pénzt egy koncertjegyre vagy egy éttermi vacsorára, még ha a szupermarketben vissza is fogják a költekezést.
Hol fogták vissza a háztartások a költekezést
A költségvetés egyensúlyban tartása érdekében a vásárlók más kiadásokon szigorítottak. A közlekedési kiadások aránya egy év alatt 0,4 százalékponttal csökkent.
Bár továbbra is óriási szeletet hasít ki az összkiadásokból, ez az elmozdulás jól mutatja, hogy a háztartások dinamikusan rangsorolják át pénzügyeiket: ahol csak lehet, optimalizálják a közlekedési költségeket, hogy pénzt szabadítsanak fel saját jóllétükre.
Ezzel párhuzamosan az információs és kommunikációs kiadások 0,3 százalékponttal estek vissza, ami azt jelzi, hogy amikor az infláció szűkíti a rendelkezésre álló jövedelmet, a háztartások a fix kapcsolati költségeket is igyekeznek lefaragni.
Az Eurostat HICP- (harmonizált fogyasztóiár-index-) megfigyelési rendszere és kategóriasúlyai szerint ez a kiadási szerkezet nem mindenkit érint egyformán. Az alacsonyabb jövedelmű háztartások többnyire kénytelenek elviselni a magasabb rezsi- és élelmiszerárakat anélkül, hogy lenne mozgásterük, így a szabadidőre és vendéglátásra áramló többletpénz elsősorban a közepes és magas jövedelmű fogyasztóktól származik, akik igyekeznek megvédeni életszínvonalukat.
Ezek az elmozduló tizedszázalékok mélyebb gazdasági valóságot tárnak fel az infláció utáni európai fogyasztói magatartásról.
A háztartások nem átfogó megszorítással reagálnak a válságra, hanem körültekintő mérlegeléssel. Mivel az olyan alapvető kiadások, mint a lakbér és az élelmiszer, minden költségvetés 46 százalékát emésztik fel, és nem hajlandók zsugorodni, minden plusz euró felhasználása választást igényel.
Az emberek csendben visszafogják a közlekedésre és telefonszolgáltatásokra fordított kiadásaikat, hogy megőrizzék saját jóllétüket. A modern gazdasági ellenálló képesség nem azt jelenti, hogy minden fronton kevesebbet költenek, hanem azt, hogy megvédik azt, ami a legfontosabb.