A világhírű, standardizált PISA-tesztek atyja arra figyelmeztetett, hogy a szülői érdeklődés drámai visszaesése és a technológia vezérelte viselkedésváltozások állhatnak a rekordalacsony tanulói teljesítmények mögött.
„A tanulók teljesítményéről alkotott kép Európában valóban aggasztó” – mondta az Euronewsnak Andreas Schleicher, az OECD nagy tekintélyű PISA-tesztjeinek megalkotója –, mivel egy friss jelentés szerint a fiatalok elveszítik azokat az alapvető készségeket, amelyek „különösen fontosak abban a korban, amelyben élünk”.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A 91 országban élő 15 évesek által írt, 2025-ös standardizált felmérés eredményeit a héten tették közzé; ezek szerint az olvasásban és matematikában nyújtott teljesítmény az OECD-országokban történelmi mélypontra süllyedt.
A vizsgálat azt méri, mennyire tudják a diákok a szövegértési, matematikai és természettudományos ismereteiket a valós élet problémáira alkalmazni.
„Azt látjuk, hogy a fiataloknak nemcsak gyengébbek az alapvető szövegértési készségeik, hanem romlik a diákok képessége arra is, hogy információkat több forrásból ellenőrizzék, kritikusan reflektáljanak rájuk, és összetettebb szövegekkel birkózzanak meg” – fogalmazott Schleicher, hozzátéve, hogy ezek elengedhetetlen készségek a mesterséges intelligencia (MI) világában.
„Ez a technológia nem feltétlenül pontos, ezért az a megérzés, hogy ellenőrizni és hitelesíteni kell, igazán jelen kellene, hogy legyen” – tette hozzá.
Emellett egy ördögi kört is leírt, amelyben az ilyen eszközök használata – amelyek „nem arra készültek, hogy jobban megdolgoztassák az agyunkat” – tovább „kiüresíti éppen azokat a képességeket, amelyekre szükségünk van”. Ez visszaköszön a PISA-eredményekben is: a mesterséges intelligenciát nem használó diákok jellemzően jobban teljesítenek.
„A lényeg meglehetősen egyszerű: attól nem lesz jó kondícióban az ember, hogy sportot néz. Attól lesz, ha sportol” – mondta Schleicher. „És ugyanez igaz a tanulásra is. A tanulás nem a tartalom fogyasztásából fakad; a tanulás úgy jön létre, hogy az ember ötletekkel foglalkozik, összeveti őket, különbséget tesz közöttük. A mesterséges intelligencia pedig kiüresítheti magát ezt a folyamatot. Ezt látjuk.”
Az egyik tényező, hogy az olyan új technológiák, mint a mesterséges intelligencia, számos országban gyorsabban fejlődnek, mint ahogyan az oktatási rendszerek képesek megújulni. „Az emberiség mindig jobb volt abban, hogy új dolgokat találjon ki, mint abban, hogy bölcsen használja őket” – mondta Schleicher.
Az OECD-felmérés ugyanakkor azt is kimutatta, hogy az irányított, aktív használat, amely szellemi erőfeszítést követel – például ha a diákok vitatják az MI által adott válaszokat –, jobb tanulási eredményekhez vezet.
„Nagyon érdekes példákat látunk olyan országokra, ahol az MI-t arra használják, hogy a tanulók keményebben gondolkodjanak, hogy a megfelelő kérdéseket tegyék fel, és hogy a tanárok hatékony eszközökhöz jussanak, amelyekkel jobban tudják segíteni a diákok tanulását” – mondta Schleicher, hozzátéve, hogy az oktatási rendszernek „sebességet kell váltania, el kell mozdulnia az MI fogyasztó jellegű használatától a kreatívabb felhasználás felé”.
A kis országok járnak az élen
Schleicher azóta, hogy az 1990-es években megalkotta a PISA-tesztet, a globális oktatás egyik legbefolyásosabb szereplőjévé vált.
„Azért kezdtünk el dolgozni ezen, mert a kilencvenes években az oktatás sikerét főként az alapján mértük, mennyit költenek rá, és hány évet töltik a tanulók az iskolapadban, ami valójában nagyon keveset mond arról, milyen készségeket szereznek” – magyarázta.
A felmérések adatvezérelt összehasonlítást adnak a világ nemzeti oktatási rendszereiről, és rámutatnak a jelentős különbségekre, még Európán belül is. A legutóbbi eredmények szerint hét uniós országban a tanulók pontszámai jelentősen meghaladják az OECD-átlagot, míg 13 tagállamban jóval alatta maradnak.
„A legnagyobb visszaeséseket a nagy európai országokban, például Franciaországban, Németországban és Spanyolországban jegyeztük fel. A legérdekesebb megoldások viszont a kicsi, dinamikus gazdaságokban születtek” – mondta Schleicher.
Példa erre Észtország: diákjai mindhárom vizsgált területen Európában az elsők közé kerültek, világszinten pedig a legjobb tíz között szerepelnek. „Ez egyértelmű példája annak, hogyan kapcsolódik be egy ország a digitális világba óvatos, de nagyon átgondolt, nagyon eredményes módon” – fejtette ki Schleicher.
Tanácsok szülőknek és tanároknak
A jövőre tekintve Schleicher hangsúlyozta, hogy a fókuszt el kell mozdítani azoktól a készségektől, amelyek könnyen digitalizálhatók, és a hangsúlyt olyan, kifejezetten emberi képességekre kell helyezni, mint az „etikai döntéshozatal” és „az a képességünk, hogy eligazodjunk az összetett emberi kapcsolatokban”.
Rámutatott, hogy a diákok nem lehetnek többé az oktatás „passzív fogyasztói”, hanem aktív tanulókká kell válniuk. Ez a mostani eredmények fényében sok szülőben felveti a kérdést: mit tehetnek?
„A szülők számára a válasz valójában nagyon egyszerű. Az egyik komoly aggodalmam az, hogy Európában drámaian visszaesett a szülők érdeklődése az oktatás iránt.”
Elmagyarázta, hogy a megoldás kevésbé arról szól, hogy »három órán át együtt csinálja a házi feladatot gyermekével a konyhaasztalnál«, és sokkal inkább arról, hogy »megmutassa gyermekének: fontos Önnek az, amin az iskolában dolgozik«.
Megjegyezte, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei rendszeresen megkérdezik, hogyan telt a napjuk az iskolában, a teszteredményeikben átlagosan két tanévvel járnak előrébb.
Eközben a tanárok szerepének túl kell lépnie azon, hogy jó oktatók legyenek: »nagyszerű edzőkké, jó mentorokká, kiváló segítőkké« kell válniuk, akik »őszinte érdeklődést mutatnak az iránt, kik a diákjaik, mivé szeretnének válni, és elkísérik őket ezen az úton«.
Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy Európa számos országában tanárhiánnyal küzdenek, ezért az oktatási rendszernek „több időt és nagyobb mozgásteret kell adnia a tanároknak ahhoz, hogy betölthessék ezt a jóval fontosabb szerepet”.