Négy éve még csak kívülről támogathatták a svéd kormányt, most miniszteri posztokra készülnek a Svéd Demokraták. A választás rendkívül szoros, és akár egyetlen kis párt kiesése is eldöntheti, hogy Ulf Kristersson vagy Magdalena Andersson alakíthat kormányt.
Az északi uniós/NATO országban vasárnap választják meg a 349 tagú parlamentet, a Riksdagot. Bár a balközép ellenzék hónapokon keresztül jelentős előnyt élvezett, a kampány hajrájára szorosabbá vált a verseny, és jelenleg a választás kimenetelét már nem feltétlenül a legnagyobb pártok támogatottsága, hanem a négy százalékos parlamenti küszöb körül ugráló kisebb pártok dönthetik el.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A választás formálisan Ulf Kristersson konzervatív miniszterelnök és elődje, a szociáldemokrata Magdalena Andersson párharca. Politikai jelentősége azonban ennél nagyobb: először kerülhet be a svéd kormányba a bevándorlásellenes, radikális jobboldali Svéd Demokraták.
Ez lesz az első svéd parlamenti választás azóta, hogy az ország 2024-ben csatlakozott a NATO-hoz, és több mint két évszázados katonai el nem kötelezettség után formálisan is a nyugati katonai szövetség részévé vált. A NATO-tagság várhatóan nem, vagy alig befolyásolja az eredményt vagy a pártmegoszlást, mert azt – az Ukrajnának nyújtott támogatással együtt – a svéd parlamenti pártok nagy többsége elfogadja.
A kérdés nem vált a kampány meghatározó törésvonalává, azaz Stockholm atlanti elkötelezettsége megmarad
A párt 2022 óta kívülről támogatja Kristersson hárompárti kisebbségi kabinetjét, és jelentős befolyást szerzett a bevándorlási, közbiztonsági és büntetőpolitika alakítására. A mostani választás előtt azonban Jimmie Åkesson pártelnök már nem akar megelégedni a külső támogató szerepével. Kristersson pedig jelezte: jobboldali győzelem esetén kész miniszteri posztokat adni a Svéd Demokratáknak.
Egy párt a politikai karanténból
A Svéd Demokratákat az 1980-as évek végén alapították, és korai történetük összefonódott svéd szélsőjobboldali, illetve neonáci mozgalmakkal. A párt azóta igyekezett megtisztítani tagságát a legszélsőségesebb elemektől, mérsékeltebb külsőt öltött, és tartósan az ország egyik legnagyobb politikai erejévé vált. A múltjával azonban teljesen máig sem tudott szakítani.
A párt 2010-ben jutott be először a parlamentbe, 2022-ben pedig a szavazatok 20,5 százalékával már Svédország második legerősebb politikai ereje lett. Megelőzte Kristersson Mérsékelt Pártját is, de kormányzati tapasztalat és elfogadottság híján nem követelhette magának a miniszterelnöki posztot.
A választás ezért a svéd politikai elszigetelési politika végleges felszámolását is jelentheti. Ha a Svéd Demokraták tárcákat kapnak, az nem pusztán személycserét hozna: egy korábban politikailag vállalhatatlannak tekintett párt válna a svéd államigazgatás közvetlen irányítójává.
Svédország ezzel egy szélesebb európai folyamatba illeszkedne. Több országban a hagyományos jobbközép pártok már nem elzárkózni próbálnak a radikális jobboldaltól, hanem parlamenti többségük megőrzése érdekében együttműködnek vele, vagy bevonják a kormányzásba. Stockholm esete azért különösen jelképes, mert Svédországot sokáig a liberális bevándorláspolitika, az erős jóléti állam és a multikulturális társadalom egyik európai mintájaként kezelték.
A Tidö-megállapodás négy éve
Kristersson 2022-ben a Mérsékelt Párt, a kereszténydemokraták és a liberálisok részvételével alakított kisebbségi kormányt. A parlamenti többséget a Svéd Demokraták biztosították az úgynevezett Tidö-megállapodás alapján, amely részletesen rögzítette a négy párt közös programját.
A konstrukció lehetővé tette, hogy a Svéd Demokraták kormányzati felelősség nélkül is komoly hatást gyakoroljanak a politikára. Az elmúlt négy évben Svédország jelentősen szigorította bevándorlási és menekültügyi rendszerét, visszaszorította a tartós letelepedés lehetőségét, állampolgársági vizsgát vezetett be, és keményebb büntetőjogi eszközökkel lépett fel a szervezett bűnözéssel szemben.
A kormány önkéntes hazatérési támogatással is ösztönözni próbálta az Európai Unión kívülről érkezett bevándorlók távozását. Az érintettek 2026-tól akár 350 ezer svéd koronát – mintegy 37 ezer dollárt – is kaphatnak, ha végleg elhagyják az országot. Az intézkedés tényleges eredménye eddig csekély, politikai üzenete azonban világos: a korábban befogadó állam már nemcsak az új bevándorlást korlátozza, hanem a visszatelepülést is támogatja.
A bandaháborúk átírták a svéd politikát
A jobboldal egyik legerősebb érve a közbiztonsági helyzet javulása. Svédországban az elmúlt évtizedben súlyos problémává váltak a rivális bűnbandák közötti leszámolások, a lövöldözések és robbantások. A hálózatok gyakran kiskorúakat bíztak meg támadások elkövetésével, miközben vezetőik külföldről irányították működésüket.
A hatóságok megerősítése, a keményebb büntetések és a nemzetközi rendőrségi együttműködés nyomán a halálos lövöldözések száma jelentősen csökkent. A kormány ezt saját politikája igazolásaként mutatja be. Az ellenzék szerint viszont a büntetőpolitika önmagában nem szünteti meg az utánpótlást: több pénzt kellene fordítani az iskolákra, a gyermekvédelemre, a szegregált városrészekre és a fiatalkori bűnözés megelőzésére.
A bevándorlás és a bűnözés összekapcsolása ugyanakkor tartósan jobbra tolta a svéd közbeszédet. A szociáldemokraták is szigorúbb álláspontot képviselnek, mint egy évtizeddel korábban, így a Svéd Demokraták akkor is alakították az ország politikáját, ha végül nem jutnak be a következő kormányba.
Magdalena Andersson vezet, de nehezen alakíthat kormányt
A felmérések szerint a Magdalena Andersson vezette szociáldemokraták messze a legnagyobb párt maradhatnak, és a négy balközép, illetve baloldali párt együttesen csekély előnnyel rendelkezik. A legfrissebb Novus-kutatás 50,7 százalékot mért az ellenzéki oldalnak, míg a jelenlegi kormánypártok és a Svéd Demokraták 48,1 százalékon álltak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Andersson könnyedén kormányt alakíthat. A szociáldemokratáknak egyszerre lenne szükségük a Balpárt, a Zöldek és a gazdasági kérdésekben inkább liberális-középutas Centrumpárt támogatására. Ezek a pártok több fontos ügyben – az adópolitikától a vállalkozások szabályozásán át az atomenergiáig – egymással is szemben állnak.
A Centrumpárt hagyományosan elutasítja a szélsőjobboldali Svéd Demokraták befolyását, de a Balpárttal való szoros kormányzati együttműködés is fejfájás a számára. Emiatt egy balközép győzelmet hosszadalmas és bizonytalan koalíciós tárgyalások követhetnek.
A jobboldalon egyszerűbb a képlet. Ha a Mérsékelt Párt, a Svéd Demokraták, a kereszténydemokraták és a liberálisok együtt megszerzik a parlamenti többséget, folytathatják az együttműködést, immár valószínűleg a Svéd Demokraták közvetlen kormányzati részvételével.
A négyszázalékos csapda
A választás egyik kulcsszereplője meglepő módon a kormány legkisebb tagja, a Liberális Párt. Sokáig úgy tűnt, hogy nem éri el a négy százalékos parlamenti küszöböt, a kampány utolsó napjaiban azonban a Novus már 5,8 százalékra mérte a pártot.
A svéd rendszerben a parlament nem feltétlenül abszolút többséggel választ miniszterelnököt. Az úgynevezett negatív parlamentarizmus alapján az kerülhet hivatalba, akivel szemben legalább 175 képviselő nem szavaz. Ez kisebbségi kormányokat is lehetővé tesz, de csak akkor, ha a rivális pártok egy része tartózkodik.
A vasárnapi szavazás legmélyebb tétje inkább az, hogyan határozza meg magát a megváltozott Svédország. Visszatér-e egy szociáldemokrata vezetésű, jóléti és egyenlőségi kérdéseket hangsúlyozó kormányhoz, vagy folytatja azt a konzervatív fordulatot, amelynek során a bevándorlás korlátozása, a rendpárti politika, az etnikai bűnöző klánok leverése és a nemzeti-kulturális identitás védelme került a középpontba?
A Svéd Demokraták ebből a szempontból már részben megnyerte a hosszú politikai küzdelmet: olyan témákat tettek a svéd politika központi kérdéseivé, amelyekről korábban a hagyományos pártok vonakodtak beszélni. Vasárnap arról döntenek a választók, hogy ez a közvetett befolyás immár hivatalos kormányzati hatalommá váljon-e.