Huszonöt éve rázta meg a világot a 2001. szeptember 11-i terrortámadás. A merénylők egy csoportja Hamburgban élt és tanult.
Egy csapásra megváltozott a világ, amikor 2001. szeptember 11-én az al-Káida terrorhálózat 19 tagja négy utasszállító repülőgépet térített el az Egyesült Államokban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Három gépet épületeknek vezettek neki: kettőt a New York-i World Trade Center ikertornyainak, egyet pedig Washington közelében a Pentagon épületének. A negyedik gép, a United Airlines 93-as járata Pennsylvaniában zuhant le, miután az utasok és a személyzet tagjai megfékezték az elkövetőket, de a gépet már nem tudták irányítani is.
Ezen a napon csaknem 3000 ember vesztette életét. Egy idei Sage jelentés szerint a World Trade Center eredeti 2753 áldozata mellett több mint 2000 további haláleset köthető a szeptember 11-i merényletekkel összefüggő balesetekhez és sebesülésekhez. 2026. január 1-jéig 52 927, a World Trade Centerben bevetett mentő- és biztonsági dolgozónál, valamint túlélőnél diagnosztizáltak rákos megbetegedést.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után a NATO-tagállamok először döntöttek úgy, hogy alkalmazzák a szövetség 5. cikkelyét. Az atlanti szövetség úgy döntött, hogy a terrortámadás mindannyiukat érte, és nem sokkal később az Egyesült Államok és szövetségesei megkezdték a katonai bevetést Afganisztánban. A kezdetben amerikai vezetésű „Enduring Freedom” hadműveletben számos szövetséges ország vett részt, köztük Németország is.
2003-ban a NATO átvette az International Security Assistance Force (ISAF) irányítását, amelynek feladata az afganisztáni biztonsági erők felépítésének támogatása és az ország stabilizálása volt.
A merényletek következményeit mindmáig vizsgálják és dolgozzák fel. A nyomozók egyik szála közvetlenül a támadásokat követően Németországba vezetett – egészen pontosan Hamburgba.
9/11 és a „hamburgi sejt” története
A négy, eltérített repülőgépet irányító terroristából három – Mohamed Atta, Marwan al-Shehhi és Ziad Jarrah – egy időben Hamburgban élt és tanult. A csoport egyik központi találkozóhelye a hamburg-harburgi Marienstraße 54. szám alatti lakás volt, ahol többek között Mohamed Atta, Ramzi Binalshibh és Said Bahaji lakott.
Az FBI Hamburgban működő al-Káida-sejt tagjaiként nevezi meg őket, amely a történelem első nemzetközi dzsihadista terrorszervezetihálózata. Ezt 1988-ban alapították, iszlamista fegyveres ideológiát követ, és máig aktív különböző országokban működő regionális csoportjai révén.
Kulcsfigura volt Mohamed Atta: az egyiptomi férfi az 1990-es évek elején érkezett Németországba, később pedig városrendezést tanult a korabeli Hamburg-Harburgi Műszaki Egyetemen. Hamburgban többek között Ramzi Binalshibhhel is megismerkedett.
Atta az 1990-es évek végén Binalshibhhel és Marwan al-Shehhivel együtt élt a Marienstraße 54. szám alatti lakásban, ami a csoport találkozóhelyévé vált. A szervezkedésben szerepet játszott a Steindammon működő Al-Quds mecset is. A mecsetet 2010-ben zárták be dzsihadista tevékenység és fiatal iszlamisták toborzása miatt.
Hamburgból Afganisztánba
Atta, al-Shehhi, Jarrah és a csoport több más tagja rendszeresen látogatták a mecsetet. Ott mozgott az iszlamista Mohammed Haydar Zammar is, aki a 9/11 Commission megállapításai szerint bátorította a csoport tagjait a dzsihádra, és befolyásolta őket abban, hogy Afganisztánba utazzanak.
1999 végén Atta, al-Shehhi, Jarrah és Binalshibh Afganisztánba utazott, ahol kapcsolatba kerültek az al-Káida vezetésével. A terrorszervezet alkalmas jelölteket látott bennük a tervezett repülőgépes akcióra, részben azért, mert évek óta a Nyugaton éltek, így ismerték a nyugati életmódot és beszélték az angol nyelvet.
Atta, al-Shehhi és Jarrah ezt követően az Egyesült Államokba ment, ahol megkezdték repülőkiképzésüket. Binalshibh maradt, miután többször is sikertelenül próbált amerikai vízumot szerezni, és ehelyett fontos szerepet vállalt az akció koordinálásában.
A tényleges tervezést az al-Káida vezetése irányította. Hamburgban olyan hálózat alakult ki, amelyből a támadások több kulcsszereplője került ki. Még akkor is fennmaradt a kapcsolat Hamburg felé, amikor a későbbi merénylők már régóta az Egyesült Államokban tartózkodtak: Said Bahaji, aki egy időben Attával és Binalshibhhel élt a Marienstraße lakásában, csak 2001. szeptember 3-án hagyta el Németországot, nyolc nappal a merényletek előtt.
Mit tudott Németország, és mit derítettek fel 9/11 után?
A 9/11 Commission szerint már szeptember 11. előtt is rendelkeztek a német és az amerikai biztonsági hatóságok információkkal a későbbi merénylők környezetéhez tartozó egyes személyekről. Az iszlamista Mohammed Haydar Zammarról például a német és amerikai hírszerzés már az 1990-es évek végén tudott.
A későbbi hamburgi csoport tagjainak egy része szintén ismert volt a hatóságok előtt. Mindebből azonban a merényletek előtt nem rajzolódott ki teljes kép a készülő akcióról. A 9/11 Commission arra a következtetésre jut, hogy a releváns információk különböző hatóságoknál és hírszerző szerveknél voltak szétszórva, jelentőségük pedig részben csak utólag vált felismerhetővé. 9/11 óriási tanulság volt a nyugati hírszerzés számára, hogy mivel nemzetközileg szervezett ellenséggel néznek szembe, az információk megosztása és közös elemzése immár létkérdés.
Az egyes személyekről és kapcsolataikról meglévő információkból nem következik, hogy a német hatóságok szeptember 11. előtt ismerték volna a konkrét terrortervet. A 9/11 Commission megállapítja, hogy még az amerikai titkosszolgálatoknak is számos jelzésük volt egy közelgő, al-Káidához köthető fenyegetésről, ám sem az időpontot, sem a helyszínt, sem a támadások konkrét módját nem ismerték.
A merényletek után Hamburg a kiterjedt nyomozások egyik központjává vált. Az egyik legismertebb ügy Mounir al-Motassadeqé volt, aki Mohamed Atta környezetéhez tartozott, és a Hamburg-Harburgi Műszaki Egyetemen tanult. A 9/11 Commission szerint többek között azzal segített, hogy leplezze a hamburgi csoport 1999 végi afganisztáni útját.
Több eljárást követően a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság 2006-ban jogerősen elítélte Motassadeqot 246 rendbeli emberölésben való bűnsegédként és terrorista szervezetben való tagság miatt. A Hamburgi Felsőbíróság 2007-ben 15 év szabadságvesztésben állapította meg a büntetést, Motassadeqot pedig a büntetés csaknem teljes letöltése után kiutasították Marokkóba. Németországba 2064-ig nem térhet vissza.
Abdelghani Mzoudi ügye a nyomozások határait is megmutatja. Ő is a hamburgi körhöz tartozott, és a csoport esetleges támogatása miatt emeltek ellene vádat. A Hamburgi Felsőbíróság azonban 2004-ben felmentette, mivel részvételét a terrortervben nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság 2005-ben megerősítette a felmentő ítéletet.
Másik kulcsfigura volt Mohammed Haydar Zammar. A 9/11 Commission megállapításai szerint több hamburgi csoporttaggal állt kapcsolatban, erőszakos dzsihádot hirdetett, és befolyásolta a csoportot afganisztáni útjuk során. A merényletek után Zammart Marokkóban tartóztatták le, majd Szíriába szállították.
Hamburg így fontos csomópontja volt a későbbi 9/11-es összeesküvésnek. A tényleges műveletet az al-Káida vezetése irányította, és a hamburgi csoport azért vált kiemelten fontossá, mert itt gyűlt össze és radikalizálódott több későbbi gépeltérítő és kulcsfontosságú támogató.
Németország szeptember 11. után
Németország a merényletekre az Egyesült Államok katonai támogatásával reagált. Az NDR új riportjai most azt mutatják, hogy német különleges egységek már a Bundestag engedélye előtt elindultak Afganisztánba.
2001. november 29-re virradó éjjel az első katonák leszálltak a dél-afganisztáni Camp Rhino amerikai támaszponton. Már november 14-én, titkos előretolt egységként küldték őket a térségbe – mindössze két nappal azelőtt, hogy a Bundestag az amerikai vezetésű „Enduring Freedom” hadművelet keretében zajló német bevetésről szavazott.
Az NDR kutatásai szerint a frakciók védelmi ügyekért felelős képviselői sem feltétlenül tudtak a misszióról. A német különleges egységek ezt követően az al-Káida és a tálibok elleni felderítő és rajtaütési műveletek megtervezésében és végrehajtásában támogatták az amerikai csapatokat.
Összességében a Bundeswehr 20 éven át teljesített szolgálatot Afganisztánban, egészen a csapatok 2021. júniusi kivonásáig. Az afganisztáni bevetés során összesen 60 német katona vesztette életét. Közülük 35-en közvetlen ellenséges támadás következtében, harcokban vagy merényletekben estek el.
További 25 katona halt meg a bevetéssel összefüggésben, más okok miatt. A hadsereg adatai szerint Afganisztán a Bundeswehr történetének legtöbb veszteséggel járó külszolgálata volt.