Szijjártó Péter külügyminisztersége alatt fokozatosan háttérbe szorultak a klasszikus karrierdiplomaták, miközben egyre több politikai, üzleti vagy személyes kapcsolatokkal rendelkező ember került a minisztériumba, ráadásul magasabb fizetésért.
Szijjártó Péter jobban hitt a személyes kapcsolatokban és az ajánlásokban, mint a valódi felkészültségben - legalábbis ez a kép rajzolódott ki azon külügyminisztériumi dolgozók beszámolóiból, akik név nélkül hajlandók voltak nyilatkozni a 444 újságíróinak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A számok pedig magukért beszélnek: 2014 és 2026 között a minisztériumi dolgozók körülbelül 75 százaléka lecserélődött.
A klasszikus karrierdiplomata olyan külügyi szakember, aki nem politikai kinevezettként kerül a minisztériumba, hanem diplomáciai pályára készül, megszerzi a szükséges szakképzettséget, majd végigjárja a külügyi ranglétrát. A 444 forrásai szerint Szijjártó több alkalommal is arról beszélt, hogy az ő minisztériumában nem lesznek ilyen diplomaták.
A külügyes közegben ezt részben azzal magyarázták, hogy Szijjártó maga sem diplomataként érkezett a miniszteri székbe: a Fidelitason, majd miniszterelnöki szóvivői és államtitkári pozíciókon keresztül jutott el a Külügyminisztérium élére. A klasszikus diplomáciai munkát a források szerint kevésbé tekintette saját területének, annál inkább a külgazdaságot.
Ez a politikában és a közösségi médiában is látványosan megjelent. A gyárbejelentések, beruházások, külgazdasági megállapodások és a munkavédelmi sisakos szalagátvágások sokkal hangsúlyosabbak voltak a miniszter kommunikációjában, mint a hagyományos diplomáciai tárgyalások. Szijjártó saját megfogalmazása szerint „a magyar külpolitikának az ország külgazdasági érdekeit kell szolgálnia”, és szerinte ezt vállalati szinten is érvényesíteni kell.
A külpolitika azonban önmagában nem működik külügyi apparátus nélkül. Így a minisztériumon belül párhuzamosan zajlott egy jelentős személyi átalakulás.
Futsalosok, politikusok és NER-es kapcsolatok
A források szerint a futsalos csapattársak és más sportolók mellett egyre több Fidelitashoz vagy az MCC-hez kötődő fiatal, NER-es vállalkozó és fideszes politikus gyermeke jelent meg a minisztériumban. Többen is azt mondták: „nemes egyszerűséggel jött a telefon, hogy fel kell venni”.
Az utolsó kormányzati ciklusban a helyzet a források szerint tovább éleződött. Szijjártó korábbi kabinetfőnöke, Gyarmati Eszter – aki az Újpest FC-ből érkezett – közigazgatási államtitkár lett. Az érkezésével a belső feszültségek tovább nőttek, és a „bűnbakkeresős leszámolások” is új szintre kerültek.
A politikai és személyes kapcsolatok jelentősége azonban nemcsak a budapesti állományban vált láthatóvá. A külszolgálati helyek betöltésénél is egyre gyakrabban jelent meg a „kijelölés” a hagyományos pályázati kiválasztás helyett.
Pályázatok és „pályázatok”
A külügyi gyakorlat szerint a külszolgálati pályázatokat általában nyáron hirdetik meg, hogy a következő évben megüresedő diplomáciai pozíciókat feltöltsék. Emellett rendkívüli pályázatok is vannak, például ha valakit idő előtt hazahívnak egy nagykövetségről, vagy személyes okból megüresedik egy állomáshely.
A források szerint azonban Szijjártó minisztersége alatt egyre gyakoribbá vált, hogy a pályázatok eredményénél nem egy nyertes nevét, hanem a „kijelölés” szót tüntették fel. Ez azt jelentette, hogy hiába pályázott akár 10-12 külügyi munkatárs egy diplomáciai pozícióra, végül egy olyan ember kapta meg az állást, akit nem a pályázók közül választottak ki.
A működésre rálátók szerint sok esetben előre lehetett tudni, hogy ki lesz a befutó. A pályázatot ilyenkor inkább a látszat kedvéért írták ki, hogy úgy tűnjön, valódi verseny zajlik a külszolgálati helyekért. Később azonban már erre sem mindig ügyeltek: egyes pozíciókat meg sem hirdettek, csak az eredmény közzétételekor derült ki, hogy ki kapta meg őket kijelöléssel.
A Külügyminisztériumtól a 444 által közérdekű adatigényléssel megszerzett adatok részben alátámasztják, hogy a kijelölések jelentős szerepet játszottak. 2022 és 2026 között összesen 3177 külszolgálati pályázatot írtak ki. Ezek közül 1502 esetben pályázati úton választották ki a diplomatát, míg 919 esetben pályázat nélkül, kijelöléssel döntöttek.
Vagyis mindössze négy év alatt csaknem ezer alkalommal döntött úgy a minisztérium vezetése, hogy pályázat helyett maga jelöli ki, ki és hova menjen külszolgálatra. Ebben a számban ráadásul nincsenek benne a 2014 és 2022 közötti időszak külszolgálati kinevezései.
A karrierdiplomaták számára közben egyre inkább azok az állomáshelyek maradtak elérhetők, amelyekhez nehéz konzuli vizsga vagy kevésbé vonzó célország társult. A nyugat-európai és észak-amerikai nagyvárosokba a források szerint már alig lehetett pályázati úton bekerülni.
„Ide már csak akkor került valaki pályázaton, ha valami hiba csúszott a rendszerbe” – fogalmazott az egyik forrás.
Kik kapták a jó állomáshelyeket?
A minisztériumban számos olyan diplomáciai karrier indult vagy gyorsult fel, amely korábban nem feltétlenül következett volna egy hagyományos külügyi életpályából.
Németh Szilárd fideszes politikus énektanár végzettségű lánya például Kuala Lumpur-i konzul lett. Schmitt Pál lánya korábban Floridában volt konzul, unokaöccse pedig Sanghajban lett főkonzul, majd Washingtonba került.
Pálffy István korábbi televíziós műsorvezetőből és KDNP-s országgyűlési képviselőből lett dublini nagykövet 2015 és 2020 között. A televíziós-rádiós műsorvezető Csiszár Jenő pedig milánói főkonzuli posztot kapott, miután nyíltan támogatta a Fideszt és Orbán Viktort.
Koncz Zsófia fideszes parlamenti képviselő 2016-ban került a Külgazdasági és Külügyminisztériumba, egy évvel később pedig már politikai megbízást kapott a washingtoni magyar nagykövetségen. Akkori férje, Kun Dávid ugyancsak Washingtonban lett külgazdasági attasé.
Csenger-Zalán Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának korábbi alelnöke és fideszes képviselő Canberrában lett nagykövet. Szabó László Zsolt, az MTVA korábbi vezérigazgatója Új-Zélandon lett nagykövet, később pedig az I. kerület volt fideszes polgármesterét, Nagy Gábor Tamást is ugyanoda nevezték ki.
Szijjártó futsalcsapatának kommunikációs munkatársa, Gyombolyai Zsófia szintén diplomáciai pályára került: előbb Canberrában volt sajtóattasé, később Szabadkára került. Orbán Viktor unokatestvére pedig kolumbiai nagykövet lett.
Ezek az esetek önmagukban nem feltétlenül bizonyítják, hogy minden kinevezés politikai alapon történt. A külügyminisztériumban dolgozó források azonban azt állítják, hogy a személyes és politikai kapcsolatok a Szijjártó-korszakban a korábbinál jóval nagyobb szerepet kaptak.
Ráadásul a ,,kijelöltek" többségét a Munka törvénykönyve alapján alkalmazták, miközben a karrierdiplomatákra a kormányzati igazgatási törvény vonatkozott. Ez elsőre technikai részletnek tűnhet, valójában azonban komoly, több százezres fizetésbeli különbséget eredményezett.
A frissen érkező munkatársak szakmai felkészültsége „elég vegyes” volt. Akadtak jól teljesítő kivételek, de olyanok is, akiknek az anyagait a tapasztaltabb külügyeseknek kellett átnézniük, kijavítaniuk vagy szakmailag „felturbózniuk”. Így előfordult, hogy a hátszél nélküli karrierdiplomata javította annak a „baráti” munkatársnak az anyagát, aki jelentősen többet keresett nála.
Azt se tudták hol vannak
A bérkülönbségek mellett a külügyes szocializáció hiánya is problémát okozott. A források szerint egyes újonnan kinevezett diplomaták nem ismerték megfelelően a minisztérium működését, a területi és szakmai főosztályok szerepét, illetve azt sem, hogyan kell elkészíteni egy jó diplomáciai jelentést.
Az otthoni szervezeti egységek ezért sokszor inkább csendben újraírták és kijavították a beérkező jelentéseket, mielőtt azok a vezetők vagy más minisztériumok elé kerültek volna.
A problémák a misszióvezetői szinten is megjelentek. Több külügyes forrás arról számolt be, hogy egyes nagykövetek és más misszióvezetők személyes kapcsolataikat kihasználva a fontosabb ügyeket közvetlenül a miniszteri kabinettel egyeztették, a szakmailag illetékes főosztályok bevonása nélkül.
Ki se kellett rúgni őket
A külszolgálat rendszerint határozott idejű, alapvetően négyéves munkaviszonyt jelentett. Ennek lejárta után a diplomatának egy 1–3 hónapos felkészülési időszakban kellett új belföldi pozíciót találnia a minisztériumban.
Vagyis a diplomata külszolgálat után nem egyszerűen visszatért a korábbi szervezetéhez, hanem bizonyos értelemben magának kellett megtalálnia a következő helyét.
Ez a rendszer a források szerint kétféleképpen működött. Aki újabb külszolgálatra készült, annak volt ideje elvégezni a szükséges tanfolyamokat, vizsgákat, illetve felkészülni a következő országra. Aki viszont már nem volt kívánatos, annak ugyanez az időszak arra szolgált, hogy ne találjon magának megfelelő álláshelyet.
Ebben az esetben a munkaviszonya egyszerűen megszűnt. Nem kellett formálisan elbocsátani, és a munkaviszony hosszától függően ugyan végkielégítés is járhatott, de azt a felkészülési időszak alacsonyabb illetménye alapján számolták.
„Egy ilyen rendszerben csak akkor maradhatsz bent, ha pozícióról pozícióra tudsz lobbizni, vagy egyengetik az utad felülről” – fogalmazott az egyik megszólaló.
Aki pedig mégis visszakerült a budapesti központba, gyakran nem kapott a tapasztalatának megfelelő pozíciót, így mindössze 400-500 ezer forintos fizetést kapott. Ez a bér alacsonyabb volt, mint a többi tárcánál.
Ez nemcsak a dolgozói elégedetlenség miatt lehetett problémás, hanem nemzetbiztonsági szempontból is, hiszen a külügyi munkatársak a külföldi titkosszolgálatok számára kiemelt célpontot jelenthetnek.
A kormány ezt a problémát korábban maga is felismerte: néhány évvel ezelőtt jelentősebb összeget különítettek el a külügyesek béremelésére. A pénzből mégsem kapott mindenki.
Így alakult ki az az áldatlan helyzet, amelyben a klasszikus karrierdiplomata számára egyszerre vált bizonytalanná a külszolgálat megszerzése, a hazatérés utáni elhelyezkedés és a belföldi fizetés, miközben a kapcsolatokkal érkező munkatársak kedvezőbb pozíciókat és magasabb jövedelmet is kaphattak. Kérdés, hogy Orbán Anita, és a Tisza-kormány mennyire lesz képes szakítani a 12 év alatt megcsontosodott szokásokkal.