Andrius Kubilius védelmi uniós biztos szerint Európának képesnek kell lennie mintegy 100 ezer katona gyors bevetésére egy esetleges orosz támadás elrettentésére. Szakértők figyelmeztetnek, hogy a cél elérése komoly nehézségekbe ütközhet.
Az Európai Unió versenyt fut az idővel, hogy újrafelfegyverkezzen, és több milliárd eurót mozgósít annak érdekében, hogy 27 tagállama megkapja azokat a pénzügyi forrásokat, amelyekre a lehetséges külső fenyegetésekre adott válaszokhoz szükség van.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Mindezek ellenére – amelyeket a NATO megemelt védelmi kötelezettségvállalásai is alátámasztanak – ágazati szereplők arra figyelmeztetnek, hogy Európa fegyveres erői súlyos toborzási és állománymegtartási nehézségekkel küzdenek.
„Végső soron elegendő emberre van szükségünk ahhoz, hogy egyáltalán élni tudjunk ezekkel a beruházásokkal” – mondta Emmanuel Jacob, az Európai Katonai Szövetségek és Szakszervezetek Szervezetének (EUROMIL) elnöke.
Jacob hozzátette, hogy a probléma nem új keletű, ami azonban megváltozott, az szerinte a helyzet egyre sürgetőbbé válása. Az példátlan katonai bővítéshez szükséges emberi erőforrás nagyságrendjét már februárban felvázolta Andrius Kubilius, az Európai Bizottság védelmi biztosa is.
„Képzeljék el, 2030-at írunk – a hírszerző szolgálatok szerint ekkorra lesz Oroszország kész és hajlandó próbára tenni a NATO-t –, és 100 ezer orosz katona sorakozik fel az uniós és a NATO-határon” – mondta Vilniusban, az európai hírszerzési értékelésekre hivatkozva.
„Ahhoz, hogy egy 100 ezres csapatösszevonást ellensúlyozni tudjunk, hasonló nagyságrendben kellene katonákat és felszerelést mozgatnunk – ráadásul gyorsan.”
Még mielőtt az Európai Bizottság bemutatta volna Európa újrafelfegyverzésének 800 milliárd eurós tervét, az Európai Parlament már aggodalmát fejezte ki a létszámhiány miatt. A testület 2024-ben olyan jelentést fogadott el, amely figyelmeztetett: „az európai fegyveres erők súlyos toborzási és állománymegtartási problémákkal szembesülnek”.
Az EP-képviselők felszólították az akkori kül- és biztonságpolitikai főképviselőt, Josep Borrellt, hogy vizsgálja ki a hiány okait, és tegyen javaslatot lehetséges megoldásokra. Az Euronews kérdéseire válaszolva az Európai Bizottság egyik tisztviselője közölte, hogy a toborzás és az állomány megtartása továbbra is az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik.
Mi a probléma?
Az EUROMIL által 11 katonai érdekképviselet körében végzett felmérés adatai szerint a legtöbb válaszadó országában a toborzást „problémásnak”, a személyi állomány megtartását pedig „problémásnak” vagy „kritikusnak” minősítette.
A felmérésben Belgium, Bulgária, Franciaország, Németország, Magyarország, Írország, Olaszország, Málta, Hollandia, Portugália, Spanyolország és Svédország katonai szervezetei vettek részt.
A vizsgálat szerint a katonák leggyakrabban mintegy tíz év szolgálat után hagyják el a pályát. A toborzás legnagyobb akadályát a magánszektorral folytatott verseny, a bérek szintje és a fizikai alkalmassági követelmények jelentik. Eközben a távozás fő okaként az alacsony fizetéseket, a kedvezőtlen munka–magánélet egyensúlyt és más munkakörülményeket azonosítottak.
Ajánlásai között a felmérés magasabb béreket és nyugdíjakat, jobb munka–magánélet egyensúlyt, valamint a munkaidő korlátozását sürgeti, hogy ezáltal könnyebb legyen a személyi állomány toborzása és megtartása.
Steven Everts, az Európai Unió Biztonságpolitikai Tanulmányok Intézetének (EUISS) igazgatója szerint a fegyveres erők körében a toborzás és az állománymegtartás összetett kérdés. „Ez egy kihívás, amellyel sokan küzdenek” – fogalmazott.
Everts megismételte a katonák bérezésével és munkakörülményeivel kapcsolatos aggályokat, ugyanakkor rámutatott: az egyik legnagyobb fejtörést az okozza, miként kívánja Európa bővíteni a tartalékosok körét.
Olyan, speciális készségekkel rendelkező emberekről van szó, akiket évente csak néhány hónapra – vagy még annál is rövidebb időre – hívhatnak be szolgálatra. Közéjük tartoznak a kiberbiztonsági szakértők, a logisztikai szakemberek és az egészségügyi dolgozók, „mindazok a funkciók, amelyekre a hadseregeknek szükségük van” – mondta.
Everts szerint Európa újrafelfegyverkezési törekvéseit nem kísérik azok a szervezeti reformok, amelyek szükségesek lennének egy ilyen rendszer működtetéséhez. „Ha Ön egy informatikai cégnél dolgozik, és a főnöke azt mondja: »Figyeljen, Ön nekem dolgozik, barátom«, milyen érdeke fűződik a főnökének ahhoz, hogy az állami fegyveres erők rendelkezésére bocsássa Önt, amikor éppen szükség van Önre?” – tette hozzá.
„Nehéz megvalósítani azt a sokat emlegetett újrafelfegyverkezést szervezeti szinten is.”
NATO-szintű probléma is
A kihívás az Európai Unión túlmutat. A NATO Parlamenti Közgyűlésének Védelmi és Biztonsági Bizottságában (DSC) dolgozó Spyridon Kyriakis**,** feladata, hogy feltárja a szövetség toborzással és állománymegtartással kapcsolatos „egyre növekvő kihívásait”. Jelentése várhatóan november végére készül el.
A jelentés célja a modern toborzási és állománymegtartási problémák mögött álló strukturális és társadalmi hajtóerők azonosítása – és annak feltárása, mit jelent mindez a szövetség biztonsága szempontjából.
„A szövetségesek fegyveres erőinek bővítésére való képtelenség – amely a NATO új haderő-követelményeinek teljesítéséhez szükséges – közvetlen kockázatot jelent a NATO felkészültségére, hitelességére és a haderő hosszú távú fenntarthatóságára egyre összetettebbé és gyorsan romlóvá váló nemzetközi biztonsági környezetben” – fogalmaz a tájékoztató.
Chris Kremidas-Courtney védelmi szakértő 2025-ben arról írt, hogy a NATO tisztviselői szerint a jelenlegi haderőmodellek „elégtelenek” egy nagy intenzitású háborúhoz, ezért további lépésekre van szükség a személyi állomány vonzása és megtartása érdekében. Ezt önkéntes toborzás vagy célzott sorozás révén kellene megvalósítani.
Kulturális változásra is szükség van. Amikor Friedrich Merz német kancellár tavaly azt ígérte, hogy a Bundeswehrből Európa legerősebb hagyományos hadseregét építi fel, a bejelentést sokan aggodalommal fogadták. Az ezt követő jogszabályi módosítások – köztük a kötelező katonai nyilvántartásba vétel újbóli bevezetéséről szóló törvény – ezrek, különösen fiatal felnőttek tiltakozását váltották ki.
Kremidas-Courtney szerint a katonák toborzásához és megtartásához nemcsak szervezeti reformokra, hanem szélesebb körű kulturális változásra is szükség lesz. „Ha egy társadalomban lenézik a fegyveres erőkben való szolgálatot, kevesen akarnak majd maradni, és még kevesebben akarnak egyáltalán csatlakozni” – írta.
„Európa jövőbeli biztonsága attól fog függeni, hogy társadalmai képesek lesznek-e újraépíteni a nemzeti védelemhez és más szolgálati formákhoz kapcsolódó társadalmi szerződést, hogy Európának meglegyenek a szükséges katonái a rá váró kihívásokhoz.”