A rekordhőség miatt Európa területének 38%-át aszály sújtja. A túlhasználat, rossz gazdálkodás és szennyezés fokozza a vízhiányt, ezért az EU már súlyos vészhelyzetként kezeli.
A vízstressz akkor jelentkezik, amikor a megújuló édesvízkészletek 20 százalékát használjuk fel, és súlyos vízstresszről beszélünk 40 százalék felett – derül ki az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) Vízkészlet-használati Index Pluszából (WEI+). Az Európai Bizottság szerint ma az európaiak 30 százaléka és a földterület 20 százaléka szembesül minden évben vízhiánnyal.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A jelenlegi hőmérsékleti viszonyok tovább súlyosbítják Európa vízválságát, mivel a hőség kiszárítja a talajt és összezsugorítja a folyókat. A forróság mögött egy már most a határáig terhelt vízrendszer áll. A szennyezés, a túlhasználat és az erőforrások rossz kezelése évtizedek óta károsítja a víztesteket, így az EU-nak alig maradt tartaléka a jelenlegi vízválság kezelésére.
Az EU 2025 júniusában indította el a Vízreziliencia-stratégiát, hogy az Unió ellenállóbbá váljon a vízválságokkal szemben. A stratégia a vízkörforgás védelmét szolgálja, víztudatos gazdaságot ösztönöz, és biztosítani kívánja a tiszta, megfizethető vízhez való hozzáférést.
„A víz többé nem pusztán környezetvédelmi befektetés. Befektetés az emberek jólétébe, Európa élelmiszer-biztonságába, a közegészségügybe, a gazdasági versenyképességbe és az ellenálló képességbe. És ha Európa ma alulfinanszírozza a vízterületet, akkor nem az intézmények fogják először megérezni a következményeket, hanem az átlagemberek” – mondta Thomas Bajada, az Európai Parlament szociáldemokratákból és szocialistákból álló Progresszív Szövetségének (S&D) képviselője, a Vízreziliencia-stratégia jelentéstevője.
Miért apadnak el Európa vízkészletei?
A vízstressznek több oka van. Európa jelentős mértékben támaszkodik a vízkészletekre a mezőgazdaságban, az iparban és az energiatermelésben, ami a források túlhasználatához vezet. Az EEA adatai szerint a teljes vízkivétel 2000 és 2023 között 14 százalékkal csökkent, az EU azonban még mindig évente mintegy 200 000 köbmétert használ fel, gyakran meghaladva a természetes utánpótlás ütemét. Ez kimeríti a folyók vízhozamát és a felszín alatti vizeket, kevesebb vizet hagyva a rendszerben. Az újonnan megjelenő, vízigényes ágazatok – köztük a félvezetőgyártás és az adatközpontok – még gyorsabban emésztik fel a tartalékokat. Bár a szennyvíz-újrafelhasználás csökkenthetné a vízkivételt, Európa annak jelenleg mindössze 2,4 százalékát hasznosítja újra.
Európa a kezelt víz 23 százalékát elveszíti a közüzemi ellátóhálózatok nem megfelelő működtetése miatt, ami tovább szűkíti a rendelkezésre álló készletet. „Az Unió-szerte még mindig óriási mennyiségű tisztított ivóvizet veszítünk el az elöregedett vezetékek miatt, mielőtt az egyáltalán eljutna az emberek csapjáig” – figyelmeztetett Bajada.
A 2026-os EurEau-jelentés szerint Európában enyhén, 23,5 százalékra mérséklődtek a vízveszteségek a 2021-es felmérésben mért 24 százalékról, de a tagállamok továbbra sem fordítanak elegendő pénzt az infrastruktúra karbantartására. A sort Németország vezeti évi 9 milliárd eurós beruházással, Franciaországot 6,5 milliárd euró követi, míg Szlovénia csupán mintegy 100 millió eurót költ. Az Európai Parlamenti Kutatószolgálat (EPRS) szerint a növekvő urbanizáció és migráció tovább növeli a vízigényt, különösen Észak- és Nyugat-Európában, ami kikényszeríti az infrastruktúra korszerűsítését és bővítését.
A klímaváltozás tovább erősíti ezt a tendenciát. Európában az átlaghőmérséklet évtizedenként 0,56 Celsius-fokkal emelkedik, ami meghaladja a globális átlagot jelentő 0,27 Celsius-fokot – derül ki az EU földmegfigyelési programja, a Copernicus adataiból. Az aszályok gyakoribbá váltak: 2024-ben 601 193 négyzetkilométernyi területet érintettek, és 33 518 négyzetkilométernyi erdőt, illetve 87 567 négyzetkilométernyi szántót károsítottak. Az EEA előrejelzése szerint 2050-re az aszályok tovább erősödnek, és fokozzák a vízpárolgást.
Ahogy a tartalékok apadnak, a szennyezés is súlyosbodik, ami tovább csökkenti a tiszta, felhasználható víz mennyiségét. „A felszín alatti vizek minőségét a klímaváltozás a szennyezés és a túlzott vízkivétel egymásra hatása révén is befolyásolhatja. Ha például egy víztároló rétegből túl sok vizet vonnak ki, a tápanyagok és vegyi anyagok koncentrációja megemelkedhet, mert a szennyezőanyagok kevésbé hígulnak” – közölte az EEA az Euronewsnak.
A Vízreziliencia-stratégia
„A Vízreziliencia-stratégia egy nagyon fontos dolgot változtat meg: azt, ahogyan a vízről gondolkodunk” – fogalmazott Bajada. A dokumentum több mint 50 intézkedésen keresztül igyekszik hosszú távon biztosítani Európa vízellátását. A végrehajtást egy akciókövető rendszer figyeli, amely szerint eddig három intézkedés zárult le.
A stratégia a túlzott vízkivételt és a talajromlást a vízkörforgás mennyiségi és minőségi védelmével kezeli. Az úgynevezett „szivacs-beruházások” az ökoszisztémák vízmegtartó, tisztító és vízleadó képességének helyreállítását célozzák, ezzel támogatva a biodiverzitást. A közös vízhiány-mutatók és a korai riasztási rendszerek a víz rendelkezésre állását és az aszálykockázatokat követik nyomon, javítva a felkészültséget.
A minőség biztosítása érdekében a stratégia a vízszennyezés csökkentésére és a szennyezőanyagok ivóvízből való eltávolítására törekszik, ezzel óvva a közegészséget. A Víz Keretirányelv hatékonyabb végrehajtása a folyók és tavak ökológiai állapotát is javítja.
Az „először a vízhatékonyság” elv egy olyan víztudatos gazdaság kialakítását célozza, amely az új források – például a sótalanítás – igénybevétele előtt a lehető legnagyobb mértékben visszafogja a pazarlást. Az EU 2030-ig 10 százalékos javulást tűzött ki a vízhasználat hatékonyságában, elsősorban a mezőgazdaságban, az iparban és a közüzemi vízellátásban történő újrahasznosításon keresztül. A stratégia okos tervezéssel igyekszik mérsékelni a tiszta ipari és digitális szektorok vízigényét, csökkenteni a szivárgásból és hálózati veszteségekből adódó vízveszteséget, valamint szigorítani a vízhasználat ellenőrzését.
A vízügyi digitális cselekvési terv adatvezérelt eszközökkel – például okosmérőkkel, mesterséges intelligencián alapuló előrejelzésekkel, műholdas talajnedvesség-figyeléssel, digitális öntözéssel és szivárgásérzékelő rendszerekkel – modernizálja a vízgazdálkodást.
Bajada szerint a 10 százalékos cél elsősorban erős politikai üzenet, nem pedig végső célérték. A klímaváltozás Európa különböző régióit eltérően érinti, így egyetlen cél nem lehet mindenki számára megfelelő – tette hozzá, ágazatspecifikus hatékonysági célok és vízgyűjtő szintű tervek meghatározását sürgetve, amelyek figyelembe veszik a mezőgazdaságban, az iparban, a közüzemi ellátásban és az energiatermelésben jelentkező különböző vízhasználatokat és kockázatokat.
A stratégia utolsó pillére a víztakarékos termékek használatát ösztönzi az ökotervezésről szóló rendeleten keresztül, valamint olyan vízárazást támogat, amely a felhasználáson és a fizetőképességen alapul. Ez a méltányos hozzáférést, illetve a tudatosabb víztakarékossági szokások kialakulását szolgálja. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a lakosságot az országos vízhelyzetről és annak kezeléséről, hogy biztosítsák a közösség részvételét a nemzeti vízügyi tervekben.
Bajada szerint az Európai Beruházási Bank 15 milliárd eurós befektetése a stratégia megvalósításába „nagyon fontos lépés”, de „nem elég ahhoz, hogy megfeleljünk Európa vízproblémáinak nagyságrendjének”. A vízreziliencia azt jelenti – magyarázta –, hogy a családok a hosszabb aszályok idején is hozzájutnak vezetékes vízhez, a gazdák pedig továbbra is képesek élelmiszert termelni. Éppen ezért Bajada külön vízreziliencia-költségvetést sürget, és azt szeretné, ha a vízügy a következő többéves pénzügyi keretben is kiemelt prioritás maradna.
Mely országokat sújtja leginkább a vízhiány?
Dél-Európa továbbra is a legszárazabb régió. Forró, száraz éghajlata növeli a vízigényt, elsősorban a mezőgazdaságban, így a térség a rendelkezésre álló édesvíz javát, a legmelegebb hónapokban pedig szinte teljes egészét felhasználja.
Az EEA 2025-ös jelentése szerint 2023-ban a vízhiány az európai területek 28 százalékát és a lakosság 32 százalékát érintette. Dél-Európában a lakosság 30 százaléka állandó vízstressznek van kitéve, amely nyáron – amikor a turizmus, a mezőgazdaság és a közhasználat vízigénye megugrik – 70 százalékra emelkedik. Válaszul a térség jelentős mennyiségű, nem utánpótlódó fosszilis felszín alatti vizet termel ki, ami tovább terheli a víztartó rétegeket.
A leginkább Ciprus és Málta szenved. A legfrissebb adatok szerint Ciprus 2023-ban édesvízkészleteinek 92,1 százalékát, Málta pedig 66,7 százalékát használta fel, mindkettő jóval meghaladja a WEI+ által meghúzott 40 százalékos küszöböt. Az EEA szerint 2020 és 2024 között az aszályok hatása Cipruson az ország területének 12,9 százalékára, Máltán pedig 57,1 százalékára terjedt ki (2020-ban ez az arány még csak 6,5 százalék volt).
A hiány kezelésére Ciprus szinte a teljes szennyvízmennyiséget újrahasznosítja, míg Málta csak 5–10 százalékát. Mindkét sziget bővítette sótalanító kapacitásait, amelyek ma már az ivóvíz szinte teljes mennyiségét biztosítják.
Észak- és Közép-Európában más típusú víznyomás érvényesül, de a régiók továbbra is a WEI+ vízstressz-küszöbértéke alatt maradnak. 2023-ban Svédországban 0,3, Németországban 4,4, Lengyelországban pedig 8 százalékos WEI+ értéket mértek, elsősorban az ipari és energiaágazat vízigénye miatt. Az EEA szerint a víztakarékos hűtőrendszerekre és üzemanyagokra való áttérés, a technológiai innovációk alkalmazása, valamint az erőművek hulladékhőjének hasznosítása akár 95 százalékkal is csökkentheti a vízkivételt.
Mit jelent a vízhiány az Ön számára?
Az összes vízkivétel 33 százaléka az áramszektorhoz köthető. „Az alacsony vízhozamú folyók hatással lehetnek a vízre támaszkodó villamosenergia-termelésre a hő- és atomerőművekben, illetve a vízerőművekben, és csökkenthetik a szabad folyású folyók vízmélységét, ami a belvízi hajózást is érinti” – magyarázta az EEA. Az erőművek ilyenkor visszafoghatják termelésüket, sőt akár le is állhatnak, ami a lakosság és az ipar energiaellátását is veszélyezteti – ahogy az jelenleg Magyarországon és Romániában is történik. Svédországban a Ringhals atomerőműnek 2018 júliusában fel kellett függesztenie működését, amikor a tengervíz hőmérséklete elérte a 25 Celsius-fokot.
A mezőgazdaság Európa vízfelhasználásának 31 százalékát teszi ki. A hiány kisebb terméshozamhoz vezet, egészségügyi és gazdasági veszteségeknek teszi ki a gazdákat, és felborítja az élelmiszer-ellátási láncokat. Az EPRS szerint a terméskiesés az elmúlt évtizedben már több mint 30 százalékkal meghaladta az előre jelzett trendeket. Ez tartós élelmiszerár-inflációt idézhet elő.
Az összes vízkivétel 21 százaléka a közüzemi vízellátáshoz kapcsolódik. A lakosság leginkább itt érzi a vízhiány hatását, amikor a kormányok korlátozzák a vízhasználatot olyan mindennapi tevékenységekben, mint a mosás, a higiénia, a főzés vagy a kertészkedés. A megszorítások a mediterrán térségeket sújtják a leginkább, mivel az EEA szerint a turisták fejenként és naponta 300–2000 literrel növelhetik a vízfelhasználást a helyiek átlagos 125 literéhez képest.
„Miközben a nagyvárosoknak általában vannak aszályra vonatkozó felkészülési terveik, és elsőbbséget élvez a lakosság ivóvízellátása, a kisebb települések és a magánkutakra támaszkodó háztartások gyakran sokkal sérülékenyebbek a vízhiánnyal szemben. Egyes országokban a lakosság jelentős része magánvízforrásokra hagyatkozik, amelyek kevésbé szabályozottak, és jobban ki vannak téve a vízhiánynak” – mondta az EEA az Euronewsnak.
Az ipari termelés az EU teljes vízfelhasználásának 14 százalékát teszi ki. A hiány elsősorban a vízigényes ágazatokat – például az acél-, a papír- és az élelmiszeripart – zavarja meg, leállásokhoz vezetve. Ez csökkenti a vállalatok bevételeit, megnehezíti a hitelek törlesztését, és a bankszektorban is instabilitást válthat ki. Az Európai Központi Bank vizsgálata szerint az euróövezetben a vállalati hitelek 34 százaléka vízigényes ágazatokat finanszíroz.