Cassandra Wilson mély, melankolikus, műfajokat átlépő alt hangjáról ismert, az elmúlt 40 év egyik legmeghatározóbb amerikai jazzénekesnője. Újraértelmezte a kortárs blues, jazz és folk határait.
Hetvenéves korában, szülővárosában, a Mississippi állambeli Jacksonban elhunyt Cassandra Wilson amerikai jazzénekes és dalszerző.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kétszeres Grammy-díjas énekesnőt 2001-ben a Time magazin „America’s Best Singer” címével tüntette ki, és leginkább jellegzetes, a műfaji határokat átlépő alt hangjáról volt ismert. A hagyományos blues-, jazz- és folkhangzás határait újradefiniálta, és számos műfajban dolgozott, a poptól és a countrytól az R&B-ig.
„Mély szomorúsággal tudatjuk Cassandra Wilson, a Grammy-díjas, legendás jazzművész halálát” – írta közleményében menedzsere, Robert Torre (a jazzrádió, a WBGO (forrás: angol) szerint). „Cassandra Wilson otthon, családja, közeli barátai és menedzsere körében, békében távozott. Családja és közeli barátai tisztelettel kérik a nyilvánosságot, hogy ebben a nehéz időszakban biztosítsák számukra a magánéletet, miközben gyászolják őt.”
Halálának okát nem hozták nyilvánosságra.
Jackson polgármestere, John Horhn szintén közleményt adott ki: „Jackson egy kivételes szülött lányát veszítette el, a világ pedig egyedülálló zenei hangot. Cassandra Wilson bárhová is jutott el a zenéje, magával vitte Mississippi hangját, szellemét és történelmét. Páratlan karriert épített a jazz, a blues, a gospel, a folk és mindazon hagyományok talaján, amelyek államunk zenei arculatát formálják.”
Hozzátette: „Munkásságára ritka karakteres mélység és annak mélyreható megértése volt jellemző, hogyan képes a zene megérinteni az embereket, történeteket mesélni és generációkat összekötni.”
Ahogy Jon Batiste tegnapi gyászbeszédében fogalmazott, Wilson úgy szólt, mint a Dél.
„Utánozhatatlan hangszíne és frazírozása volt, és az, ahogyan a folklórból, az R&B-ből és a diaszpóra zenéiből szőtt össze kísérletező és populáris műfajokat, óriási hatással volt rám” – tette hozzá Batiste.
Wilson 1988-ban harmadik albuma, a 'Blue Skies' révén aratott kritikai sikert, majd a kilencvenes évek elején leszerződött a Blue Note Recordshoz, és olyan lemezekkel ért el áttörő sikert, mint az 1993-as 'Blue Light 'Til Dawn' és az 1996-ban megjelent 'New Moon Daughter'. Utóbbi elnyerte a legjobb jazzénekes előadásért járó Grammy-díjat. Második Grammy-díját 2009-ben kapta a 'Loverly' című albumért, amelyet a legjobb jazzénekes lemeznek választottak.
Szólókarrierje során közreműködött Steve Coleman és Greg Obsy albumain, valamint a The Roots két lemezén, a 'Do You Want More?!!!??!' és az 'Illadelph Halflife' címűn, és olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Luther Vandross, Regina Carter, Angelique Kidjo, John Legend, Ravi Coltrane és a Count Basie Orchestra. Wynton Marsalis 'Blood on the Fields' című oratóriumában is meghatározó hang volt; ez lett az első jazzmű, amely 1997-ben elnyerte a zenei Pulitzer-díjat.
2015-ben Wilson különleges koncertet adott a legendás Apollo Theaterben Billie Holiday bluesénekes születésének 100. évfordulója alkalmából. Ugyanabban az évben jelent meg utolsó stúdóalbuma, a 'Coming Forth By Day', amely tisztelgés volt Holiday előtt.
2020-ban Dopamine néven szupergroupot alapított Elvis Costellóval, DJ Premierrel, T-Bone Burnett-tel és Nathaniel Rateliffel.
2022-ben Wilson megkapta a National Endowment for the Arts Jazz Master Fellowship ösztöndíját, amely az Egyesült Államok egyik legrangosabb jazzkitüntetése.
Nyugodjék békében Cassandra Wilson, 1955–2026