A május óta egymást gyors egymásutánban követő, súlyos hőhullámok azt jelzik, hogy a szélsőséges hőség immár nem ritka érdekesség, hanem az európai nyarak egyre tartósabb velejárója.
Az idei június volt a valaha mért legmelegebb Nyugat-Európában, globálisan pedig a második legmelegebb: az átlaghőmérséklet 1,39 °C-kal haladta meg a becsült iparosodás előtti átlagot – közölte az Európai Unió éghajlatváltozással foglalkozó szolgálata.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A szárazföldi, rekordmagas hőmérsékletek egybeestek a valaha mért legmelegebb júniusi tengeri felszíni hőmérsékletekkel, ami rávilágít arra, hogy a Föld éghajlati rendszere továbbra is hőt halmoz fel – derül ki az EU Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálata és az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzések Központja (ECMWF) által csütörtökön közzétett adatokból.
„Ezek az adatok együtt egy olyan éghajlati rendszert rajzolnak ki, amely folyamatosan hőt nyel el. Ennek eredménye az egyre intenzívebb hőhullámok, a tartósan meleg óceánok, valamint az embereket, az ökoszisztémákat és az infrastruktúrát Európában és azon túl fenyegető növekvő kockázatok” – mondta Samantha Burgess, az ECMWF klímastratégiai vezetője.
Nyugat- és Közép-Európát június végén egy rendkívül erős hőhullám sújtotta, amely több országban, köztük Magyarországon, Németországban és Csehországban is megdöntötte a havi és az abszolút melegrekordokat. A jelenséget egy szokatlanul súlyos májusi hőhullám előzte meg, majd egy újabb követte július elején, ami azt mutatja, hogy a szélsőséges nyári hőség egyre tartósabb mintázattá válik.
A nagy erejű hőhullámok gyors egymásutánja arra utal, hogy az extrém hőség immár nem elszigetelt esemény, hanem az európai nyarak egyre elhúzódó jellemzője.
A hatások nem merültek ki a magas hőmérsékletekben: Európa nagy részén – különösen az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban és Kelet-Európa egyes részein – tartósan száraz időjárás uralkodott, ami fokozta az erdő- és bozóttüzek gyakoriságát, csökkentette a folyók vízhozamát és erősítette az aszály kockázatát, veszélyeztetve az élelmiszer-termelést.
Ottmar Edenhofer professzor, az EU független éghajlati tanácsadó testületének, az Európai Tudományos Tanácsadó Testületnek az Éghajlatváltozásról elnöke szerint az EU 2040-es és 2050-es klímacéljainak költséghatékony elérése „érdemi kibocsátáscsökkentést igényel a gazdaság minden ágazatában”.
„Bár a mezőgazdaság tett előrelépéseket, a csökkentés mértéke és üteme még nem elégséges. Az ágazatnak a következő években fokoznia kell az erőfeszítéseit – hogy hozzájáruljon a klímasemlegesség eléréséhez, megvédje a gazdálkodók megélhetését, támogassa a vidéki közösségeket, és az éghajlat további változásai közepette is biztosítsa Európa élelmiszer-ellátását” – mondta Edenhofer egy márciusi jelentés bemutatását követően.
Az IPCC alelnöke, Ürge-Vorsatz Diána még májusban beszélt az Euronews-nak arról, hogy a szélsőséges időjárás hogyan hat a városi hőszigetekre, valamint a globális élelmiszerláncra és arról, hogyan lehetne megállítani a klímaváltozást.
El Niño
Mindeközben a tenger felől érkező hőhullámok söpörtek végig a nyugati Mediterráneumon és az Atlanti-óceán partvidékén, veszélybe sodorva a tengeri ökoszisztémákat. Globálisan 2026 júniusa hozta a valaha mért legmagasabb júniusi vízfelszíni hőmérsékletet a világ jégmentes óceánjain – derül ki az uniós adatokból.
A tudósok ezt részben az erősödő El Niño jelenséggel magyarázzák – ez egy olyan éghajlati mintázat, amikor a Csendes-óceán trópusi övezetében a felszíni vizek a szokásosnál jóval melegebbé válnak –, az uniós klímaadatok azonban azt mutatják, hogy a hosszú távú, emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás továbbra is a globális hőmérséklet-emelkedés elsődleges hajtóereje.
Ugyanakkor vannak, akik megkérdőjelezik, hogy az El Niño okolható‑e a globális felmelegedés gyorsulásáért.
Klímaszakértők arra figyelmeztettek, hogy ezek a rekordok egy olyan éghajlati rendszert jeleznek, amely egyre nagyobb mennyiségű hőt tárol, és mind gyakrabban, egyre intenzívebb hőhullámokat idéz elő, egyre súlyosabb következményekkel az emberi egészségre, az ökoszisztémákra és az infrastruktúrára nézve.
A Bonnban rendezett klímakonferencia – az ENSZ COP31 klímacsúcsát előkészítő technikai tárgyalások – margóján William Lamb, a Potsdami Klímakutató Intézet vezető kutatója úgy fogalmazott, Európa újabb, rekordhőmérsékletekkel és szélsőséges időjárási eseményekkel teli nyár felé tart.
Elmondása szerint az emberi tevékenység 2025-re 1,37 °C-ra tolta fel a felmelegedés mértékét, és a globális hőmérséklet mintegy négy éven belül várhatóan meghaladja az 1,5 °C-ot, ami arra utal, hogy a Föld rendszereiben raktározódó hő üteme a jövőben is jelentős felmelegedést vetít előre.
„Tanulmányunk azt mutatja, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása történelmi csúcson van, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok égetése miatt. Az éghajlatváltozás hatásai már most is milliárdokat emésztenek fel Európa gazdaságában, és súlyos emberáldozatokkal járnak” – mondta Lamb.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása és a folyamatosan emelkedő hőmérsékletek hatásainak mérséklése kettős kihívásával szembesülve az Európai Bizottság ígéretet tett arra, hogy a klímaváltozás mérsékléséről az alkalmazkodásra helyezi át a hangsúlyt. A nyilvános irányváltásra azt követően került sor, hogy az Európát sújtó legutóbbi hőhullámokhoz 1 300 halálesetet kapcsoltak.