12 perc Csernus Dórával a vízgazdálkodásról: "Ami 50 vagy 100 évig működött, az már nem működik"

Tanács Gábor: - Egészen a közelmúltig tartotta magát az a feltételezés, hogy Magyarország víznagyhatalom, az utóbbi időben viszont olyan jeleket látunk, amelyek ezt cáfolni látszanak Mi az igazság, hogy áll Magyarország vízzel?

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Csernus Dóra, Egyensúly Intézet: - Pont az ellenkezője az igaz. Magyarország nem víznagyhatalom. Ha megnézzük, hogy a teljes megújuló vízkészletünkben hol állunk a többi uniós országhoz képest, akkor a hetedik helyen helyezkedünk el, ami egy közepes eredmény. De hogyha azt nézzük meg, hogy mekkora a belső megújuló vízkészlet, vagyis mennyi az, ami tényleg az ország területén keletkezik, akkor már utolsó előttiek vagyunk. Tehát ezzel, hogy 94%-a a vizeinknek külföldről érkezik, és ennyire kevés a belső megújuló vízkészletünk, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az, hogy milyen mennyiségű és milyen minőségű vizünk van, egy csomó olyan tényezőtől függ, amire nincsen ráhatásunk. Ez egy nagyon komoly kitettséget jelent, ezért fontos, hogy mit csinálunk azokkal a vizekkel, amik az ország területén áthaladnak, vagy itt keletkeznek.

Le kell lassítani a vizeinket

- A vízhiány egyik fő okaként a folyószabályozást, illetve azt szokták megjelölni, hogy nagyon siettetjük kifelé a vizet az országból. Mit lehet tenni ez ellen?

- A folyószabályozásnál - ami nyilván akkor egy elképesztő mérnöki bravúr volt, és nem az volt célja, hogy gondot okozzon Magyarországnak, sőt - gyakorlatilag az történt, hogy levágtuk a kanyarulatokat a folyóinkról, ezzel kiegyenesítettük az útjukat. Ami felgyorsítja a vizet, ami mélyíti a medret. Ahogy szalad ki a víz az országból, egyre mélyül a meder, és ahogy mélyül a meder, ennek van egy érdekes szívó hatása. A folyómeder körüli területről a felszín alatti vizeket is magával rántja a mélybe, és így nemcsak a folyómeder mélyül, nemcsak a víz szalad ki az országból, hanem egyszerűen nincsen ideje beszivárogni a felszín alá, tehát le kell lassítani a vizeinket, helyet kell adni a folyóknak, vagy a tájban helyet kell adni a víznek.

Persze ilyenkor felmerül az, hogy egyrészt a folyók kanyargóssá tétele, másrészt az ártér kiszélesítése - az hogy hagyjuk a vizet kiterjedni - nyilván földtulajdonlási konfliktusokhoz vezet. Ezért mi az Egyensúly Intézetnél azt javasoljuk, hogy olyan területeken kezdjük, amelyek állami tulajdonban vannak. Nyilván egy nemzeti park, például a Hortobágyi tökéletes helyszín, de egyébként érdemes olyan projekteknek is megvizsgálni a tapasztalatait, amik már megvalósultak. Nincsen sok, de van honnan tanulni. Például az Ős-Dráva projektnek nagyon szép eredményei vannak.

Másrészt először 2022, aztán az idei év aztán pláne megmutatta mindenkinek, hogy itt csak az együttműködés fog megoldásra vezetni. Az egyik javaslata az Egyensúly Intézetnek az, hogy hozzunk létre vízmegőrző társulásokat. Lehet ezt bárhogy hívni, az a lényeg, hogy olyan magánszereplők fogjanak össze, akiknek szomszédos telkeik vannak. Nyilván azon a területen fog megállni a víz, amelyik a legmélyebben fekszik, de annak a tulajdonosnak valamilyen kompenzációt kell fizetni azért, hogy ő hagyja, hogy a víz az ő területén megálljon, beszivárogjon, és az egész környező területnek a vízellátását javítsa. Tehát ki lehet alakítani olyan együttműködéseket, ahol a különböző partnerek a jobb vízellátásból származó közös profitból úgy részesülnek, hogy az mindenkinek előnyös legyen.

Megvannak a megoldások, csak használni kellene

- Az Egyensúly Intézet munkaanyagaiban fontos szerepe van a víz megtakarításának, és ez nyilván a legnagyobb vízfelhasználóra, a mezőgazdaságra különösen érvényes. Milyen megoldások vannak ezen a téren?

- Amezőgazdaságban különösen fontos látni, hogy az, ami 50 évig vagy 100 évig működött, az ma már nem működik. Az előbb beszéltünk a folyószabályozásról, de a klímaváltozásról nem. A klímaváltozás megfejeli azt, amit a folyószabályozás eredményezett mostanra, tehát a szélsőséges időjárási események, a hosszú aszályos időszakok, a hirtelen lezúduló csapadék, az még inkább megnehezíti azt, hogy egy értelmes vízgazdálkodás valósulhasson meg. Ha egy kiszáradt földre rászakad az ég, nem tud beszivárogni a víz egyszerűen, akkor se, hogyha bizonyos területeken ott tartják. De az a lényeg, hogy attól, hogy a kukorica ötven évig működött Magyarországon, attól nem biztos, hogy a következő akár öt évben, vagy akár most ez működni fog.

Tehát egyrészt olyan növénykultúrákat kell választani, amelyeknek kisebb a vízigénye - a kukorica nagy vízigényű növény. Másrészt a különböző öntözési rendszereket át kell gondolni, és a precíziós öntözés irányába elmenni. Mióta az eszemet tudom, azóta látom ezeket a nagy öntözőgépeket a földeken. Ha belegondolunk, hogy mekkora része párolog el annak a víznek, míg leérkezik a talajra egy 38-40 fokos kánikulában, akkor belátjuk, hogy ez nem egy hatékony felhasználása a víznek.

Szükség van a regeneratív mezőgazdasági formáknak az alkalmazására -ez gyakorlatilag egy olyan földművelési forma, ami kevesebb vegyszert, kevesebb gépet használ, vagy nem használ egyáltalán, mondjuk szántásmentes művelést alkalmaz. Ezek mind olyan technológiák vagy módszerek, amik nem azért alakultak ki, mert valaki igényelte azt, hogy valami teljesen elvarázsolt dologgal foglalkozzon, hanem ez már a klimatikus viszonyok változására, illetve a földek tápanyagtartalmának a csökkenésére adott válaszok. Ezek a lehetőségek elérhetőek, csak szélesebb körben kellene használni.

Szivacsváros

- Az Egyensúly Intézetnek van egy másik javaslatcsomagja - egy olyan területre, amire szerintem kevesebben gondolnak a vízmegtakarítás terén - ami a városokra vonatkozik, ez a szivacsváros koncepció. Ezt röviden össze tudná foglalni nekünk?

- Érdekes, hogy úgy lettek kialakítva a városszerkezeteink is, hogy a víztől minél hamarabb meg kell szabadulni. Egy csomó jogszabályunk címében benne van az a kifejezés, hogy a "vizek kártételei", mert mindig a veszélyként gondoltunk a vízre. Nyilván ha van valami nagy víz, akkor az emberi élet és a vagyon védelme elsődleges és nagyon fontos, de azért most már látjuk, hogy a vízhozamban milyen szélsőségek vannak. 1900 óta vannak erről pontosabb adataink, és 4%-ot csökkent azóta az átlagos éves csapadékmennyiség. Ami nyilván lehet sok vagy kevés, ez nézőpont kérdése, de az a durva, hogy a csapadékos napoknak a száma viszont 35%-kal csökkent. Tehát egy kicsit kevesebb csapadék hullik le sokkal kevesebb napon. Tehát a városainkban és a tájban is ehhez kell alkalmazkodni. És akkor visszatérve a kérdésére, a szivacsváros koncepció esetében is az a lényeg, hogy a hirtelen lezúduló csapadéknál gyakorlatilag kiszalad a víz a városokból.

A szivacsváros koncepciónak az a lényege, hogy ki kell alakítani olyan területeket, amelyek mondjuk mélyebben fekvő járdarészek vagy járdaszigetek, ahova olyan növényeket ültetünk, amelyek egyszerre szárazságtűrőek, és bírják az elöntést. Oda befolyik a víz, és van ideje beszivárogni, elszikkadni - ez a szakkifejezés -, van ideje beszivárogni a talajba. Lehetnek ezek terek, lehetnek ezek járdaszigetek, ezek mellé olyan kék-zöld tetőket kialakítani, amelyek a háztetőkön ugyanígy megfogják az esőt, és fel is használják ott a vizet. Ez az egyik előnye: ezzel hűtenek, plusz lelassítják a víznek a megérkezését a csatornarendszerbe, ami így kevésbé terhelődik túl a hirtelen csapadék-eseményeknél.

Tehát a szivacsváros koncepciónak igazából az a lényege, hogy több területen természetes vízmegtartási megoldásokat kombináljon a városi építészettel. Az mindig felmerül, hogy hú, ez mennyibe kerülne? Hát rengetegbe kerülne, de van olyan szabályozási lehetőség, ami például nem kerül semmibe. Az Egyensúly Intézet egyik ilyen javaslata az, hogy legyen meghatározva, hogy egy városban mennyi a maximális nem vízáteresztő burkolt felületarány. Ez nem azt jelentő, hogy nem lehet újabb területet leburkolni, de akkor fel kell törni másikat, hogy az vízáteresztővé váljon. Ez például nem kerül egy nagy összegbe, ez egy szabályozási kérdés. Egy csomó ilyen lehetőség van, ez a szivacsváros koncepciónak a lényege.

Más választásunk nincsen

- Mit gondol a négy éves távlatokban gondolkodó politika? Meg tud-e valósítani ilyen hosszú távú terveket olyan módon, hogy ezek rövid távon nagyon is intenzív konfliktusokat feltételeznek?

- Igen, akkor, ha van társadalmi és szakpolitikai minimum, ami mindenki által elfogadott. Ehhez kell egy hosszú távú, kormányzati ciklusokon átívelő minimum követelményszint, amivel mindenki egyetért. Ide csak úgy lehet eljutni, ha folytatódik a társadalmi párbeszéd, ha az összes szakmát leültetjük egy asztal köré. Most is ez zajlik, folyamatos és intenzív viták mellett. Ez a jó, legyen vita, abból lesz utána megoldás. '26 nyarán tényleg láttuk - aki eddig nem látta, az is láthatta - hogy a klímaváltozás az nem egy időben és térben távoli dolog. Ez most van, és itt van nálunk, és csak akkor tudjuk megoldani, ha összefogunk, és együtt kidolgozzuk ezt a minimumot. Igazából más választási lehetőségünk nincsen.