„Túl sokáig az a meggyőződés uralkodott, hogy a klíma és a természet védelmére nincsenek megoldások. Ez az új kutatás végleg lerombolja ezt a mítoszt.”
A világ visszafordíthatatlan károkat kockáztat, mivel a bolygót fűtő fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk az ökoszisztémákat a klímaválság katasztrofális fordulópontjai felé taszítja.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) egy friss jelentése arra figyelmeztetett, hogy a globális hőmérséklet emelkedése meg fogja haladni az 1,5 °C-ot, várhatóan már a következő években, túllépve ezzel a jogilag kötelező erejű párizsi klímaegyezményben rögzített határt.
Ez felgyorsítaná a természeti világban már most is zajló környezeti pusztulást, a zsugorodó jégtábláktól a tengerszint emelkedéséig és a korallzátonyok és az esőerdők „példátlan mértékű pusztulásáig”.
Az UNEP szerint „nincs jó forgatókönyv, ha 1,5 °C fölött maradunk”, ezért a kormányoknak arra kell összpontosítaniuk, hogy a túllépés a lehető legkisebb és legrövidebb legyen.
Az Earthshot Prize és az Exeteri Egyetem mérföldkőnek számító új kutatása ugyanakkor 51 olyan megoldást azonosított, amelyek „gyors és átalakító erejű változásokat” indíthatnak el a bolygó helyreállítása érdekében a következő öt évben. E 51 megoldás közül öt kiemelt klasztert – az úgynevezett „Earthshotokat” – jelöltek meg.
A mérések kezdete óta legmelegebb augusztus – holtversenyben 2023 júliusával – és a Csendes-óceánon kialakuló erős El Niño-jelenség után a kutatók szerint a tanulmány „új, egységesítő napirendet” ad a pozitív cselekvéshez.
„Ahhoz, hogy még időben visszafordítsuk az ökoszisztémáinkban okozott károkat, pozitív fordulópontokat kell elérnünk, ahol a haladás önmagát erősíti, a méretgazdaságosság miatt csökkennek a költségek, a helyreállítás pedig önfenntartóvá válik” – mondja Tim Lenton professzor, az Exeteri Egyetem klímaváltozással és földi rendszerekkel foglalkozó tanszékének vezetője.
A tiszta energia mint „mesterkaszkád”
A megújuló energiaforrások, például a napenergia és a szélenergia, számos piacon már átlépték a pozitív fordulópontot, és kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megszüntessük a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget.
Tavaly a nap- és szélenergia a rekordnak számító 30 százalékát adta az uniós áramtermelésnek, és története során először megelőzte a fosszilis energiát. Ugyanebben az időszakban az EU napenergiás termelése rekordot döntő, 369 TWh-ra nőtt, ami 20 százalékos emelkedés 2025-höz képest.
Várakozások szerint 2030-ra önmagában a napenergia évente 154 millió tonna CO2-egyenértékkel csökkenti majd az uniós kibocsátásokat. Ez nagyjából Hollandia 2023-as teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának felel meg.
„Mivel a tiszta áramtermelés egyszerre nyitja meg az utat az elektromos közlekedés, a hőszivattyúk, a tiszta ipar és a tiszta levegő előtt, ez jelenti a legnagyobb hatású átmenetet az öt Earthshot közül” – áll a jelentésben (forrás: angol).
„A jelenlegi szűk keresztmetszeteket az elektromos hálózat bővítése, az engedélyezési reform és a tisztaenergia-beruházások hiánya jelenti a globális délen.”
Annak ellenére, hogy Afrika rendelkezik a világ legjobb napenergia-potenciáljának 60 százalékával, a globális tisztaenergia-beruházások kevesebb mint 2 százaléka irányul a kontinensre.
A kontinens legnagyobb gazdaságai közül néhány, például a Dél-afrikai Köztársaság, Marokkó és Nigéria már felgyorsította terveit a nagyobb belföldi napelemgyártó kapacitás kiépítésére, hogy csökkentsék függőségüket a jelenleg a globális piacot uraló kínai importtól.
Marokkó megduplázta termelését, amely így évente mintegy egy gigawattra tehető. A Dél-afrikai Köztársaság hasonló kapacitást tart fenn, míg Egyiptomban gigawattos méretű projektek állnak üzembe.
„Néhány évvel ezelőtt a helyi napelemgyártás alig szerepelt Afrika bármely országának napirendjén” – mondja Benjamin Clarke, az Afrikai Napelemipari Szövetség szakpolitikai igazgatója az AP hírügynökségnek.
„Ma már kezd az iparpolitika és a zöld gazdasági fejlődés elismert pillérévé válni.”
Tiszta főzés és háztartási energia
A tisztaenergia-boom ellenére mintegy 2,1 milliárd ember még mindig szilárd tüzelőanyagot használ főzésre.
Ez a legnagyobb forrása a beltéri légszennyezésnek, és a „fekete szénnek” nevezett, közismert nevén koromnak is jelentős forrása.
„A tiszta főzés több piacon is közel jár a fordulóponthoz, mivel a feltöltőkártyás napenergiás és tiszta főzéssel foglalkozó vállalkozások egyre nagyobb léptékben terjeszkednek Kelet- és Dél-Afrikában” – áll a jelentésben.
„Latin-Amerikában és Ázsia egyes részein a cseppfolyósított propán-bután gázra (LPG) való átállás nagyrészt befejeződött, ami emberek millióinak hozott egészségügyi előnyöket.”
Hogyan válnak önmagukat erősítővé a tengeri védett területek
A kutatók rámutatnak, hogy a jól megtervezett és szigorúan betartatott óceánvédelmi intézkedések az elmúlt években „szemmel látható helyreállást” eredményeztek a halállományokban és a biológiai sokféleségben.
„Ahogy a közösségek learatták a tengervédelem előnyeit, a védett területek bővültek, és a haladás felgyorsult” – áll a jelentésben.
„Ennek nyomán a part menti lakosság élelmiszerbiztonsága és az éghajlati ellenálló képesség is erősödött – elég, ha csak az ausztráliai Nagy-korallzátony tengeri parkjára gondolunk.”
Az év elején hatályba lépett a nagy várakozással övezett High Seas Treaty, amelyet a globális óceánvédelem „történelmi mérföldkövének” tartanak.
A „High Seas” kifejezést gyakran használják minden olyan területre, amely nem tartozik nemzeti joghatóság alá, beleértve a tengerfeneket és a vízoszlopot (a víz felszín és a fenék közötti függőleges réteget). Ez azokat a nemzetközi vizeket jelöli, amelyek az óceán több mint kétharmadát fedik le – a bolygó felszínének csaknem 50 százalékát.
Az egykor kopárnak és élettelennek tartott nyílt tengereket ma a tudósok a Föld egyik legnagyobb biodiverzitási „raktáraként” tartják számon. Fontos szerepet játszanak az éghajlat szabályozásában, a szén- és vízkörforgás „kulcsfontosságú” elemeiként.
Az emberi tevékenység azonban egyre nagyobb problémát jelent a nyílt tengerek számára. A High Seas Alliance (HSA) arra figyelmeztet, hogy az olyan romboló halászati gyakorlatok, mint a fenékvonóhálós halászat és az illegális halászat, a műanyag- és vegyianyag-szennyezés, a tengerfenék-bányászat, valamint a globális felmelegedés okozta óceánsavasodás együtt egyre nagyobb kárt okoznak a nyílt tengerek élővilágában.
Az egyezmény mostantól felhatalmazza az államokat, hogy összefüggő hálózatot hozzanak létre a nyílt tengerek tengeri védett területeiből (MPA-kból), amelyeket szavazással is el lehet fogadni, ha nem sikerül konszenzusra jutni. Ez segít megakadályozni, hogy egyetlen ország is megvétózza új védett területek létrehozását.
Az egyezmény emellett a kapacitásépítésen és a tengeri technológia átadásán keresztül támogatja a fejlődő országokat, hogy jobban fel legyenek készülve a jövőbeli nyílt tengeri MPA-k kidolgozására, végrehajtására, nyomon követésére és kezelésére.
A trópusi erdőirtás „kapuőrei”
Számos tanulmány azonosította a hús, különösen a marhahús iránti növekvő globális keresletet az Amazonas esőerdőinek pusztulását hajtó egyik fő tényezőként.
A Manchesteri Egyetem kutatása (forrás: angol) például arra jutott az év elején, hogy az irtás után megtisztított erdőterületek akár 80 százalékát marhalegelővé alakítják, miközben az ellátási láncok ellenőrzésében tátongó rések lehetővé teszik az erdőirtás folytatását.
A „Positive Tipping Points” jelentés arra figyelmeztet, hogy a marhahús, a szója (amelyet gyakran a szarvasmarhák takarmányozására használnak), a pálmaolaj, a fa, a kakaó és a kávé globális, erősen koncentrált ellátási láncai miatt a vásárlók és finanszírozók szűk köre vált „a trópusi erdőirtás kapuőreivé”.
Az olyan jogszabályok, mint az EU erdőirtási rendelete, amely „garantálja, hogy az uniós polgárok által fogyasztott termékek ne járuljanak hozzá az erdőirtáshoz vagy az erdőkárosításhoz világszerte”, ugyanakkor jelentős változást hozhatnak – különösen akkor, ha piaci szintű elmozdulást váltanak ki más nagy importőrök, például Kína, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok körében is.
Hogyan érhetők el a pozitív fordulópontok?
A kutatók hangsúlyozzák, hogy döntő fontosságú megteremteni azokat a feltételeket, amelyek mellett egy-egy megoldási terület elérheti a fordulópontot. Három előfeltételt emelnek ki, amelyek mindegyik Earthshot esetében szükségesek: a megfizethetőséget, a hozzáférhetőséget és a vonzerőt.
A jelentés kiemeli azt is, hogy az öt Earthshot „szorosan összefonódik”, és gyakran ugyanazokat a feltételeket, infrastruktúrát és kockázatokat osztják egy-egy rendszeren belül.
A tiszta villamosenergia-robbanás például mind az öt Earthshot esetében felgyorsíthatja a pozitív fordulópontok elérését, míg az olyan akadályok, mint a globális délen tapasztalható beruházáshiány, éppen azokban a régiókban akaszthatják meg a folyamatot, ahol a legnagyobb szükség lenne rá.
„Túl sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a klíma- és természetvédelmi [válságok] megoldásai elérhetetlenek. Ez az új kutatás végleg szétfoszlatja ezt a mítoszt” – mondja Jason Knauf, a The Earthshot Prize vezérigazgatója.
„Ez a döntő jelentőségű kutatás okot ad az optimizmusra. Ez egy útiterv arra, hogyan lehet a törekvésekből konkrét cselekvés, és hogyan lehet bolygónkat a gyors helyreállítás pályájára állítani.”