A kubai vezetés Nicolás Maduro személyében egy kritikus gazdasági szövetségest veszített el, és a valószínűsíthető amerikai olajembargó tovább mélyítheti a sziget gazdasági válságát. Egy szakértő szerint azonban nem valószínű, hogy ez utcára vinné az embereket.
A hétvégén a kubai hatóságok bejelentették, hogy 32 kubai állampolgár halt meg a venezuelai fővárosban, Caracasban végrehajtott amerikai rajtaütés során. Ők Nicolás Maduro elnök testőreiként szolgáltak abban a katonai táborban, ahonnan az amerikai különleges erők elfogták őt.
Magán Venezuelán kívül Kubát minden más országnál jobban sújtotta Maduro eltávolítása. Havanna elvesztette kulcsfontosságú politikai szövetségesét és amúgy is nehéz helyzetben lévő gazdaságának egyik pillérét, és a Trump-kormányzatnak a rajtaütés után tett nyilatkozatai egyértelművé tették, hogy Kolumbia és Grönland mellett az USA hamarosan Kubát is célba veheti.
A kubai hadsereg venezuelai jelenléte csak egy példa volt a két nemzet közötti szoros együttműködésre.
"Venezuela volt Havanna legfontosabb politikai szövetségese, amióta Hugo Chávez és Fidel Castro a 2000-es évek elején bensőséges barátságot kötöttek" – mondta Bert Hoffmann, a Német Globális és Területi Tanulmányok Intézetének politológusa az Euronewsnak.
Chávez 1999-ben elnökjelöltként Havannában találkozott a kubai forradalom vezetőjével, Fidel Castróval, és a két kormány szövetsége a következő évtizedekben csak mélyült. Maduro Kubában tanult, és Chávez forradalmi baloldali projektjének őrzőjeként pozicionálta magát; hatalomra kerülése óta szoros kapcsolatokat ápol Havannával.
Kubai tisztviselők kulcsfontosságú pozíciókat töltenek be a venezuelai hírszerző apparátusban, Havanna pedig politikai támogatásért és olcsó olajért cserébe orvosokat és egészségügyi személyzetet küldött Caracasnak. Az elmúlt hónapokban Venezuela naponta mintegy 35 000 hordót szállított Kubába erősen szubvencionált áron. Ahogy Hoffmann az Euronewsnak elmondta, a venezuelai olajszállítások még mindig létfontosságúak a sziget számára.
"Az elmúlt hónapokban a venezuelai olaj még mindig Kuba teljes olajimportjának 70%-át tette ki, a többin Mexikó és Oroszország osztozott" – mondta. Havannában attól tartanak, hogy az Egyesült Államok hamarosan közvetlen beavatkozás nélkül is megpróbálhatja megdönteni a kubai rezsimet azzal, hogy teljesen elvágja a venezuelai olajtól.
Bűnbeesés a szétválasztás révén
"Míg Washington óvakodni fog a szárazföldi katonai fellépéstől, a venezuelai partok mentén lévő haditengerészeti hajók kis költséggel érvényesíthetnek egy olajembargót" – magyarázta Hoffann. "És bármilyen tárgyalóképes is az új caracasi vezetés, a Kuba további támogatása aligha lesz a legfőbb prioritása."
Míg Kuba alternatív ellátást kereshetne Oroszországtól, Irántól vagy arab országoktól, addig a szigetország közvetlen megsegítése bármely új beszállítót az amerikai megtorlások potenciális célpontjává tenné. És még ha Havanna képes is lenne valamilyen alternatív olajforrást találni, a kubaiak amúgy is bizonytalan életkörülményei tovább romlanának.
Kuba már most is a közelmúlt történelmének legsúlyosabb gazdasági válságát éli át. Az ország gazdasága az elmúlt években mintegy 4%-kal zsugorodott, tavaly 1,5%-kal csökkent. Az infláció meghaladja a 20%-ot, az élelmiszer-, gyógyszer- és üzemanyaghiány széles körben elterjedt.
"Gazdaságilag Kuba most súlyos árat fizet azért is, hogy minden befektetését a turizmusra összpontosította, egy olyan iparágra, amely számára a súlyos válsághelyzet és a politikai bizonytalanság mérgező" – mondta Hoffmann.
Eközben a kubai kommunista rezsim eltávolítása, aláásása vagy legalábbis elszigetelése így vagy úgy amerikai prioritás az 1959-es kubai forradalom óta, és a Trump-kormányzat számára a szörnyű helyzet és Maduro eltávolítása a rendszerváltás lehetőségét jelenti.
"Kuba úgy néz ki, hogy készen áll a bukásra. Nem tudom, hogy ki fognak-e tartani" – mondta Trump vasárnap az Air Force One fedélzetén.
Mi lesz a következő lépés?
Hoffmann szerint azonban a venezuelai események ellenére a havannai vezetés eddig nem mutatta a felbomlás jeleit.
"A félelem attól, hogy mi következik egy esetleges rezsim összeomlása után, erős ragasztóanyag az elit összetartásához. Szorosan figyelni fogják, hogy a Maduro utáni elit hogyan éli túl a vihart, vagy felakasztják-e őket az utcai lámpákra" – magyarázta a szakértő.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter (akit Miamiban kubai száműzött szülők neveltek fel) úgy véli, a kubai elitnek nem szabad elbizakodottnak lennie.
"Ha Havannában élnék, és a kormányban lennék, legalább egy kicsit aggódnék" – mondta az NBC Newsnak a hétvégén, bár nem volt hajlandó részletesen beszélni a Kubával kapcsolatos amerikai tervekről.
Az egyik lehetséges forgatókönyv a teljes tengeri blokád, amelyre a kubai hadsereg már felkészült, Hoffman szerint ez nem vinné utcára a kubai népet.
"Még ha az életkörülmények egyre bizonytalanabbá válnak is, ez nem feltétlenül vezet lázadáshoz" – mondta. "A kollektív cselekvés mozgósításához nemcsak a közös elégedetlenségre van szükség, hanem arra a hitre is, hogy a tiltakozás változáshoz vezethet".
A Maduro elleni katonai akció valójában demobilizálhatja a mindennapi kubaiakat, nem pedig motiválhatja őket.
"Ha az az üzenete, hogy a hadseregnek kell kilőnie, a kormányoknak pedig tárgyalniuk kell az alkukról, akkor az átlagemberek számára ez nem az utcára vonulás ideje, hanem az, hogy elbújjanak és fedezékbe vonuljanak."