A 2026/2027-es tanévtől ismét részt vehetnek az Erasmus+ programban az alapítványi fenntartású magyar egyetemek hallgatói. Az uniós ösztöndíjak visszaszerzése a Tisza Párt egyik fontos választási ígérete volt.
A magyar hallgatók már az idei tanévtől ismét teljes jogú résztvevői lehetnek az Európai Unió Erasmus+ programjának – jelentette be a kormány csütörtökön. Ezzel párhuzamosan a korábban kizárt egyetemek és kutatóik előtt újra megnyílhat a Horizont Európa kutatási és innovációs program is.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Az új kormány első száz napjának eredménye, hogy visszaadja a magyar egyetemistáknak az európai tanulás, tapasztalatszerzés és kapcsolatépítés lehetőségét” – közölte a kormány. A bejelentés szerint az áttörést a Brüsszellel folytatott tárgyalások és az egyetemi alapítványi rendszer átalakítása tette lehetővé.
A Tisza Párt számára az Erasmus-ügy rendezése nem mellékes szakpolitikai vállalás, hanem a választási kampány egyik fontos és jól azonosítható ígérete volt. A párt programja az egyetemi autonómia helyreállításával együtt vállalta, hogy ismét hozzáférhetővé teszi az Erasmus+ és a Horizont Európa programokat. Magyar Péter februárban úgy fogalmazott: egy új kormány „egy perc alatt megoldja” a magyar diákok Erasmus-ügyét.
A vállalás azért is kapott kiemelt politikai jelentőséget, mert az Erasmus az elmúlt években a magyar kormány és az Európai Unió közötti jogállamisági, átláthatósági és korrupcióellenes viták egyik leghevesebb jelképévé vált. A korlátozás közvetlenül a hallgatókat és a kutatókat érintette, miközben a döntés hátterében nem oktatási, hanem az egyetemeket fenntartó alapítványok működésével kapcsolatos kifogások álltak.
Miért kerültek ki a magyar egyetemek az Erasmus-programból?
A vita gyökere a 2019 és 2021 között végrehajtott úgynevezett modellváltás volt. Ennek során a korábban állami fenntartású magyar egyetemek jelentős részét közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokhoz, az úgynevezett KEKVA-khoz helyezték át. Az alapítványok jelentős állami vagyont kaptak, irányításukat pedig jellemzően határozatlan időre kinevezett kuratóriumokra bízták.
Az Európai Bizottság elsősorban azt kifogásolta, hogy a kuratóriumokban aktív politikusok, kormányzati tisztségviselők és más, a végrehajtó hatalomhoz közel álló személyek is helyet kaptak. Brüsszel szerint nem voltak megfelelően szabályozva az összeférhetetlenségi helyzetek, a kinevezések időtartama, valamint a kuratóriumi tagok kiválasztásának és visszahívásának feltételei.
Az uniós tagállamok 2022 decemberében ezért úgy döntöttek, hogy az uniós költségvetés védelmét szolgáló feltételességi eljárás keretében nem lehet új pénzügyi kötelezettségvállalásokat kötni a magyar közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal és az általuk fenntartott intézményekkel. Magyarország egészét tehát nem zárták ki az Erasmus-programból: a korlátozás a KEKVA-rendszerhez tartozó egyetemeket sújtotta.
A döntés 21 felsőoktatási intézményt érintett, köztük az ország több legnagyobb egyetemét. Az ezekben tanuló mintegy kétszázezer hallgató számára az uniós finanszírozású mobilitási lehetőségek fokozatosan elérhetetlenné váltak, bár a korábban megkötött szerződések alapján egy ideig még folytatódhattak egyes programok.
A Pannónia-program nem pótolta az Erasmust
Az előző kormány a kieső Erasmus-támogatások pótlására 2024-ben elindította a magyar költségvetésből finanszírozott Pannónia Ösztöndíjprogramot. Az évi tízmilliárd forintos keretből működő rendszer az első időszakban mintegy nyolcezer hallgató, oktató és kutató külföldi tanulmányútját kívánta támogatni, később pedig tovább bővült.
A Pannónia-program széles, Európán kívüli partnerhálózatot is kiépített, de nem tudta pótolni az Erasmust. Az uniós program ugyanis nem csupán ösztöndíjakat oszt, hanem évtizedek alatt kialakított intézményi kapcsolatrendszert, egységes szabályokat, automatikus kreditelismerést és több ezer európai egyetem közötti együttműködést kínál. Az Erasmus finanszírozása ráadásul nem közvetlenül a magyar költségvetést terheli.
Az alapítványi rendszer átalakítása hozta el a fordulatot
A Tisza-kormány hivatalba lépése után törvényjavaslatot nyújtott be a közérdekű vagyonkezelő alapítványok rendszerének átalakítására. Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium szerint a változtatások célja az összeférhetetlenségi problémák megszüntetése, az átláthatóbb működés és az egyetemi autonómia megerősítése volt.
Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter ezt követően tárgyalásokat kezdett a rektorokkal és a felsőoktatási intézmények vezetőivel a jelenlegi alapítványi konstrukció átalakításáról, illetve egyes esetekben a KEKVA-rendszer kivezetéséről. A legfontosabb kérdés az volt, miként lehet úgy megváltoztatni a fenntartói rendszert, hogy az megfeleljen az uniós összeférhetetlenségi követelményeknek, miközben az egyetemek működése és finanszírozása sem kerül veszélybe.
A mostani bejelentés ennek a folyamatnak az első kézzelfogható eredménye. A visszatérés gyakorlati végrehajtásához ugyanakkor az egyetemeknek ismét meg kell kötniük vagy aktiválniuk kell nemzetközi partnerszerződéseiket, ki kell írniuk a hallgatói pályázatokat, és rendezniük kell az ösztöndíjak folyósítását. Emiatt nem feltétlenül minden intézményben és minden hallgató számára egyszerre indulhatnak újra a külföldi tanulmányutak.