Szerbia továbbra is elkötelezett az uniós csatlakozás mellett, de Koszovó megoldatlan státusza, a közvélemény csökkenő támogatása és a regionális rivalizálás továbbra is útját állja. Az Euronews a november 4-i bővítési csúcs előtt felvázolja Szerbia csatlakozással kapcsolatos jelenlegi helyzetét.
Szerbia útja az Európai Unió felé 2001 januárjában kezdődött, amikor Slobodan Milošević 2000 októberében bekövetkezett bukását követően az Európa-barát pártok megnyerték a parlamenti választásokat.
Akkoriban egyes megfigyelők még azt is feltételezték, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság - amely Montenegró kilépése után 2006-ban megszűnik - már 2007-ben csatlakozhat az EU-hoz.
A valóság azonban hamarosan bonyolultabbnak bizonyult. Az 1999-es háború óta az ENSZ igazgatása alatt álló Koszovó az 1244-es ENSZ-határozat értelmében jogilag Szerbia része. Koszovó 2008-ban kikiáltotta függetlenségét, amit Szerbia nem ismer el.
Szerbia már jóval a stabilizációs és társulási megállapodás (SAA) aláírása és az EU-tagjelölti státusz 2009-es elnyerése előtt több kihívással nézett szembe. Az ország nehezen tudott együttműködni a hágai Nemzetközi Törvényszékkel (ICTY), összeomlott a gazdasága, és a déli Bujanovac és Preševo régiókban albán szeparatista lázadással kellett szembenéznie.
Ezen akadályok ellenére az ország hosszú távon elindult az európai integráció felé, amely cél ma is központi szerepet játszik Szerbia politikai stratégiájában.
A korai optimizmustól a csökkenő támogatottságig
A 2000-es évek elején a szerbek több mint 70%-a támogatta az uniós integrációt. Mára ez az arány 40% körülire csökkent. A közvélemény lelkesedése alábbhagyott, a politikai vezetés azonban továbbra is az európai út mellett száll síkra.
Đuro Macut miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Szerbia európai orientációja nemcsak stratégiai prioritás, hanem a polgárok jobb életének ígérete is.
"Szerbia európai jövője nemcsak politikai cél, hanem a további fejlődés, a haladás és a polgárok jobb életének garanciája is" - mondta Macut az Euronews Szerbiának.
A kormány folytatta a reformintézkedések végrehajtását és intézményeinek modernizálását, jelezve Brüsszelnek, hogy Szerbia komolyan gondolja kötelezettségvállalásait.
Macut kiemelte, hogy Szerbia 61%-ban igazodott az EU közös kül- és biztonságpolitikájához, ami kézzelfogható előrelépést jelent, ugyanakkor teret enged a további reformoknak.
A politikai és jogi harmonizáción túlmenően az energiabiztonság továbbra is kulcsfontosságú kérdés marad. Szerbia a stabil gáz-, olaj- és villamosenergia-ellátás garantálásán dolgozik, szorosan együttműködve a regionális partnerekkel, köztük Magyarországgal.
"Szerbiának meg kell őriznie teljes energetikai függetlenségét és stabilitását, még bonyolult nemzetközi körülmények között is" - mondta Macut.
Az európai csatlakozásra és az energiaügyi rugalmasságra való kettős összpontosítás tükrözi a nemzetközi hitelesség és a hazai stabilitás biztosítására irányuló tágabb stratégiát.
Viták az EU bővítéséről
Ezzel egyidejűleg Brüsszelben a bővítés új modelljéről folytatnak vitát: a részleges tagságról, amelynek keretében az új országok teljes szavazati jog nélkül csatlakozhatnának. Ez az ötlet vitákat váltott ki a Nyugat-Balkánon.
Milojko Spajić montenegrói miniszterelnök határozottan elutasította a javaslatot, hangsúlyozva, hogy a szuverenitás nem sérülhet.
Andrej Plenković horvát miniszterelnök szintén fenntartásoknak adott hangot, mivel aggódik amiatt, hogy Szerbia esetleges tagsága az EU-n belüli intézményi befolyást eltolhatja.
"Horvátország nem látná szívesen Szerbiát az EU-ban, mivel ez erősítené Szerbia pozícióját az uniós intézményeken belül" - mondta Slobodan Zečević, a belgrádi székhelyű Európai Tanulmányok Intézetének (IES) munkatársa.
Eközben Bosznia-Hercegovina továbbra is lemaradásban van. Amil Dučić, a szarajevói Fokus című lap szerkesztője szerint az ország a régió "legrosszabb tanulója" az uniós integráció terén.
Ezek a viták rávilágítanak a politikai ambíciók, a regionális dinamika és az EU új tagok befogadására való képessége közötti kényes egyensúlyra.
2030-ra készen állnak
Nemanja Starović, Szerbia európai integrációért felelős minisztere elismerte, hogy a közvélemény egyre türelmetlenebb a csatlakozás lassúsága miatt.
"Az elégedetlenség ellenére hiba lenne feladni az uniós integrációt. Az EU-hoz való csatlakozás Szerbia nemzeti érdeke" - mondta az Euronewsnak.
Elemzők szerint Szerbia 2030-ra készen állhat a tagságra, bár még számos akadály áll fenn. A politikai akadályok, a regionális rivalizálás és az Oroszországtól való energiafüggőség továbbra is nehezíti az utat.
- véli Slobodan Zečević.
Bár a részleges tagságot ideiglenes megoldásként javasolták, sok szakértő úgy látja, hogy ez csak egy ideiglenes megoldás, amely azzal a kockázattal jár, hogy aláássa az EU azon elvét, hogy minden tag egyenlő feltételekkel rendelkezzen.
A múltbeli bővítések azt mutatják, hogy a korai csatlakozók hogyan blokkolhatják szomszédaikat: Szlovénia blokkolta Horvátországot, Horvátország most Szerbiát, Bulgária pedig Észak-Macedóniát. Montenegró és Albánia tűnik a legfelkészültebbnek a 2030-ig történő csatlakozásra, ami nagyobb szimpátiát vált ki az EU részéről.
"Az EU jelenleg Montenegróval és Albániával szimpatizál leginkább" - mondta Zečević. "A részleges tagság csak késleltetné az intézményi reformokat".
A regionális rivalizálás, a belpolitikai kihívások és az olyan megoldatlan kérdések, mint Koszovó, továbbra is meghatározzák a Nyugat-Balkán uniós pályáját, így a tagság egyszerre hosszú távú cél és kényes stratégiai törekvés.
Ezt a cikket az Euronews Srbija írta az Euronews számára, a november 4-i kiemelt EU-bővítési csúcstalálkozót megelőzően, amelyet élőben és a YouTube-on is közvetítünk.