„Sok a tennivalónk” – Vučić kitart amellett, hogy Szerbia uniós tagsága továbbra is kulcsfontosságú

HIRDETÉS

Aleksandar Vučić szerb elnök megerősítette Belgrád elkötelezettségét az uniós tagság mellett, annak ellenére, hogy Szerbia már 13 éve tagjelölt ország, és hétfőn Belgrádban az Euronews hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, hogy az országot „határozottan az EU felé vezető úton fogja tartani”, amíg hivatalából távozik 2027 közepén.

Vučić megvédte kormánya fellépését a nyugat-balkáni országban kilenc hónapja tartó tüntetésekkel szemben, miközben ismételten párbeszédre szólított fel, amit a tüntetők elutasítottak. Kijelentette, hogy a növekvő polarizáció ellenére továbbra is elkötelezett az uniós tagság mellett.

Vučić elmondta, hogy többször is felajánlotta a tiltakozók vezetőinek, hol leül velük nyilvános beszélgetésre. Javasolt nyílt televíziós vitát, amelynek helyszínét a tüntetők választhatják meg, és több képviselőt is hozhatnak magukkal. A tüntetéseket eredetileg egy halálos kimenetelű baleset váltotta ki, amely az északi regionális fővárosban, Újvidéken történt, amikor egy vasútállomáson beomlott a tető. Az egyre erőszakosabb tüntetők megtámadtak számos kormánypárti irodát és összecsaptak a rendőrséggel.

Vučić azt mondta, hogy nyitott az előrehozott választásokra, de hangsúlyozta, hogy az ismételt választások lelassítanák a haladást. Azt üzente a tüntetőknek, hogy időről időre dolgozni is kell, nem pedig kizárólag politikai kampányokra koncentrálni.

Az alábbiakban elolvashatja az Euronews riporterével, Jane Witherspoonnal készült interjút, vagy megtekintheti a teljes beszélgetést a fenti lejátszóban.

Jó napot kívánok, Jane Witherspoon vagyok. Üdvözlöm önöket a The Europe Conversation különkiadásában Belgrádból, ahol mai vendégem Aleksandar Vučić szerb elnök. Elnök úr, nagyon köszönöm, hogy a vendégem.

Köszönöm a meghívást.

Ön a közelmúltban párbeszédet javasolt a kormányellenes tüntetőkkel kilenc hónapnyi tiltakozást követően, amelyet ismételten elutasítottak. Ön szerint merre tart a helyzet? Hogyan tervezi megoldani a helyzetet?

Valójában évek óta tartó tiltakozásokkal kellett szembenéznem 2014-től kezdődően, miután kénytelenek voltunk konszolidációs intézkedéseket végrehajtani, beleértve a nyugdíjak és a közbérek csökkentését. Igaz, az elmúlt kilenc hónapban voltak a legszervezettebb tüntetések, márciusban pedig minden idők legnagyobb tüntetését tartották. Nem ez volt az első javaslatom. Valójában ez már az ötödik vagy hatodik felhívásom volt párbeszédre, egy nyílt beszélgetésre. Mi volt a különbség ezúttal? Olyasvalamit ajánlottam fel, amire valamiért idegesen reagáltak. Nyílt televíziós vitát javasoltam. Kiválaszthatják a helyszínt. Kiválaszthatják a stúdiót. Oda mehetek, ahová mondják. Hozhatnak három-négy embert, akik a képviselőik. Készen álltam a nyilvános vitára, mert hiszem, hogy a beszélgetésnek és a párbeszédnek nincs alternatívája. Hiszem, hogy az utcákon látott bármilyen erőszak nem tesz jót az országnak. Ha azt látjuk, hogy valaki felgyújt vagy megdobál kővel egy kormánypárti épületet, vagy megtámadja a bent lévő embereket, akik egyszerűen beszélgetnek, az nem fest jó képet. Ez nem segít Szerbiának új befektetéseket vonzani vagy turistákat csalogatni. Az egyik legbiztonságosabb európai országként akarjuk feltüntetni magunkat, ezért tárt karokkal várjuk őket. De ez nem tesz jót.

Milyen irányba akar továbblépni?

Az ajánlatom addig fennáll, amíg elfogadják azt, mert egy nap majd beszélniük kell valakivel. Felajánlottam a Belgrádi Egyetem összes dékánjának, az igazgatójának, mindenkinek, hogy kezdjünk párbeszédet, hat hónappal ezelőtt. Február volt, február vége. És még azelőtt, decemberben felajánlottam ezt a hallgatóknak. De visszautasították, mert a fő célpontjuk, az egyetlen célpontjuk, vagy én voltam, vagy a kormány. Mindenkivel beszélni akartak, kivéve minket. Remélem, hogy ez meg fog változni.

Hogyan osztották meg és bénították meg a tüntetések a társadalmat Szerbiában? Szinte egyáltalán nem látunk EU-s zászlókat ezeken a tüntetéseken, ami döbbenetes különbség a régió többi tüntetéséhez képest. Hogyan értelmezi ezt?

Nagyon furcsa és bonyolult helyzet áll fenn Szerbiában. Sok olyan nem kormányzati szervezet van, amely folyton azt mondja: „EU-pártiak vagyunk és európai jövőt akarunk. De Vučićcsal ezt a jövőt nem tudjuk elérni”, pedig jelenleg jobb gazdasági helyzetben vagyunk, mint valaha. Megkaptuk a Fitch hitelminősítését, és várhatóan a Standard & Poor'stól és a Moody'stól is kapunk. A GDP-arányos államadósságunk most először 44 százalék, ami kevesebb, mint az Európai Unió átlagos államadósságszintjének a fele. Ezt mi értük el. Valószínűleg ön is látta a városban, hogy rengeteg a daru. Mindenhol ott vannak. Egyre szebb lesz a városunk, és egyre szebb az országunk. Nemcsak a közszférában, hanem összességében emelkednek a bérek, fizetések és nyugdíjak. Ezek jó eredmények. Említette a megosztottságot. Valóban nagy a megosztottság a médiában. Vannak kormányellenes, határozottan kormányellenes és határozottan kormánypárti médiumok, mint az Amerikai Egyesült Államokban vagy néhány más európai országban. Ez az, ami egyfajta polarizációt teremt, ami valójában nem létezik az emberek mindennapi életében. Amikor megpróbálták kritizálni a párbeszédre vonatkozó ajánlatomat, azt mondták, hogy kétségbe vagyok esve, nincs más választásom, vagy mert félek a politikai ellenfeleimtől. De nem, ez mindig az erő jele, nem a gyengeségé. Ezt az ajánlatot egy különleges pillanatban tettem, amikor egyértelmű az igazi változás. Az emberek egyre inkább a tüntetők ellen fordulnak. Elegük van az blokádokból, és elegük van az erőszakból, ami különösen az elmúlt hetekben történt. Követem a közvélemény-kutatásokat, és tisztán látom a trendeket. Ugyanakkor felelősségteljes és komoly választ kell adnunk a társadalmi válságra, amellyel szembesülünk. A szerepünknek nagyobbnak kell lennie, elszámoltathatóbbnak és felelősségteljesebbnek kell lennünk. Ez kétségtelen. Ezért tesszük ezt az ajánlatot.

Felmerültek vádak, hogy a rendőrség túlzott erőszakot alkalmaz. Hogyan reagál ezekre a vádakra? Hogyan biztosítja az emberi jogok tiszteletben tartását, amiről az imént beszélt?

Ha összehasonlítjuk a szerb rendőrség reakcióját az Európai Unió főbb rendőri erőinek reakciójával, a különbség szinte összehasonlíthatatlan. Rendőrségünk nyugodt és visszafogott maradt, alig reagált. Június 28-án a tüntetők nyíltan bejelentették, hogy erőszakos fellépésbe kezdenek a rendőrség ellen. „Zöld utat” adtak saját maguknak. Megtámadták a rendőri egységeket, és politikai ellenfeleiket próbálták megcélozni. Ezt követően legalább négy kormánypárti irodát gyújtottak fel. Fordítva nem voltak incidensek. A rendőrség még Újvidéken és Valjevóban sem avatkozott közbe, két fontos városban hazánkban. Valójában csak utána avatkoztak közbe, és akkor is a lehető legkevesebb erőszakot alkalmazták. Voltak-e olyan esetek, amikor egy, két vagy három rendőr túlzott erőszakot alkalmazott? Nyilván. Ilyen incidensek előfordulnak, különösen kilenc hónap zavargás után. De ha összehasonlítjuk a berlini, londoni, brüsszeli vagy párizsi jeleneteket a belgrádiakkal, a különbség összehasonlíthatatlan. Azt kell mondanom, hogy nagyon büszke vagyok a rendőrségünk magatartására és visszafogottságára. Tekintettel a tüntetők agresszivitásának szintjére, szinte csoda, hogy sikerült áldozatok nélkül kordában tartanunk a helyzetet, és kilenc hónap alatt nem történt haláleset. Remélem, hogy ez példaként szolgál majd az ilyen problémák demokratikus és békés megoldására.

A tüntetők tetteik egy részéért a korrupt rendszert okolják. Korrupt Szerbia? Létezik itt korrupció?

Kétségtelen, hiszen mindenhol ott van, az egész világon, minden egyes országban. A korrupció a legkönnyebb téma, amit valaki felhozhat. Azt mondják: „Korrupció van.” Így van, és sokkal határozottabban kell fellépnünk ellene. Mélyen elkötelezett vagyok amellett, hogy vezessem ezt a harcot, vezessem ezt a küzdelmet. A probléma azonban az, hogy a tüntetők azt mondhatnak, amit csak akarnak. De tudják, hogy Vučićnak nincsenek külföldi bankszámlái. Nincsenek számláim, lakásaim, villáim vagy bármi ehhez hasonlóm az országon kívül. Minden vagyonomat a törvényeknek megfelelően bevallom itt Szerbiában, és ezt mindenki tudja. Készen állok arra, hogy elfogadjam a kritikát ebben a kérdésben, hogy módosítsam a fontos törvényeket, hogy foglalkozzak ezzel a problémával. De azt is el kell ismernünk, hogy könnyű kipécézni az ehhez hasonló problémákat. Sok a tennivaló? Igen, és a jövőben sokkal többet kell tennünk. Az EU felé vezető úton ez kétségtelenül az előttünk álló legfontosabb feladatok egyike.

A tüntetők előrehozott választásokat követelnek. Lesznek? Ön szerint ez előremozdíthatja a dolgokat?

Az Euronews legalább két olyan műsort sugárzott idén, februárban és márciusban, ahol még a műsorvezetők is, nem csak a vendégeik, azt mondták, hogy ha Szerbiában lennének olyanok, akik hajlandók elfogadni Vučić népszavazását vagy választását, és ez mindössze öt hónapja volt, akkor őket valódi árulókként kezelnék, mint akik a legtöbbet segítettek neki. Hadd emlékeztessem önt, decemberben, amikor ez elkezdődött, már a legelejétől fogva tudtam, hogy ez egy nagy megtévesztés. Mégis, minden követelményüket és kérésüket teljesíteni akartuk. Azt mondtam nekik, rendben, megtesszük ezt is, megtesszük azt is. Ezzel elégedettek voltak? Azt mondták, hogy nem, hogy folytatják, mert mindez most nagyobb náluk és nagyobb nálunk. Rendben. Így hát azt mondtam: „Ha népszavazást akartok, kész vagyok két napon belül megtartani.” De azt mondták: „Nem, az árulás lenne. Árulás. Ha valaki elfogadja, akkor nem veszünk részt benne. Nem vagyunk politikusok, nincs szükségünk politikára.” Ezután választásokat ajánlottam fel. Ugyanazt mondták. Hat hónap elteltével visszatértünk a megszokott üzemmódba. A gazdasági céljaink elérésére és a 2027-es világkiállítás megrendezésével kapcsolatos kötelezettségeink teljesítésére összpontosítva. 2026 decemberéig mindent be kell fejeznünk, tehát rengeteg munka áll előttünk. Valamikor a munkára kell koncentrálni, nem lehet állandóan választásokat tartani. Most mégis azt mondják, hogy választásokra van szükség. Korábban nem voltak hajlandók velem beszélni. Azt állították, hogy nem vagyok felhatalmazva. Hogy nem vagyok illetékes. Azt mondtam nekik, hogy csak párbeszédet akarok. Most, amikor én vagyok az egyetlen, akinek felhatalmazása van előrehozott választások kiírására, továbbra sem hajlandók velem beszélni, mert úgy vélik, hogy külső nyomás miatt akarok új választásokat kiírni, egyszerűen azért, hogy kielégítsem a követeléseiket.

Van-e legitim ellenzék, tekintve, hogy nincs egyértelmű, egységes mozgalom? Ön az egyetlen személy, aki vezetheti az országot?

Természetesen nem. Egy-másfél évig leszek elnök, nem tovább. Új elnök és új vezetés lesz. Nem fogom megváltoztatni az alkotmányt, és nem fogok ilyen játékokat játszani. A tiltakozások mögötti valódi probléma többek között az, hogy az emberek elégedetlenek az ellenzékkel. Egyesek engem látnak a probléma forrásának. Fókuszcsoportokat tartottunk olyanokkal, akik erősen elleneznek engem és a kormánypártot. Érdekes módon úgy jellemeztek, mint Muhammad Ali, vagy mai kifejezéssel élve, mint az ukrán bokszoló, Uszik. Túl erős vagyok a ringben. Olyat akarnak, aki fel tudja venni velem a versenyt. Erősebb felügyeletet, valamint nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot akarnak. Ez az egyik oka, hogy nem látnak ilyen vezetőt az ellenzéken belül. „Valami ellen” szerveződnek, ahelyett, hogy valamiért kiállnának. Ha politikáról kérdezek, nincs egyértelmű programjuk. Ha az EU-ról kérdezzük őket, vonakodnak támogatni minden olyan jogszabályt, amely segítené Szerbiát az EU felé vezető úton való előrehaladásban. Ha bármi más, EU-val kapcsolatos dologról kérdezzük őket, a pénzre szükségük van, de ránk vagy az értékeinkre nincs. Nekem személy szerint ezernyi megjegyzésem van az EU-val kapcsolatban, például Szerbia területi integritásának kérdésével és számos más üggyel kapcsolatban. De amíg ezt a tisztséget betöltöm, Szerbia szilárdan az EU-tagság felé vezető úton marad, teljes mértékben elkötelezett e cél mellett, és elkötelezett a szükséges reformok végrehajtása mellett. Nemrégiben két médiatörvényt módosítottunk, hogy összhangba hozzuk őket az EU-val. Szorosan együttműködünk az ODIHR-rel, az EBESZ-szel és az EU-val a választói névjegyzékeket és a választói nyilvántartást szabályozó törvények reformján. Emellett az elektronikus médiáról szóló törvény módosításainak előkészületein is keményen dolgozunk. Ezek a lépések előfeltételei a 3. klaszter megnyitásának, amelyet reményeink szerint az év végére elérünk.

Hadd kérdezzem meg, hiszen hosszú ideje várólistán vannak. Immár 13 éve várakoznak tagjelölt országként. Ez elég hosszú idő. Eközben Brüsszelben nagy figyelem összpontosul Ukrajnára, és fel akarják gyorsítani az EU-csatlakozásukat. Milyen érzéseket kelt ez önben? Úgy gondolja, hogy az EU-n belül valódi vágy van a Nyugat-Balkánra való terjeszkedésre?

Úgy vélem, vannak változások az EU-n belül, de természetesen a fő hangsúly továbbra is Ukrajnán és Moldován marad. Brüsszelben sokan fontosnak tartják megakadályozni, hogy Oroszország befolyása továbbterjedjen európai területekre. Ezért irányul akkora figyelem Ukrajnára, különösen az ukránok által tapasztalt problémákra és az oroszokkal folytatott háborúra. Ezután jön Moldova, és ezt követi a Nyugat-Balkán. Ami a Nyugat-Balkánt illeti, nem vagyok biztos benne, hogy mindenkit annyira érdekel, mint a nagyobb országokat. Mégis biztatónak tartom a változás jeleit. Nemrég beszéltem Meloni miniszterelnökkel és Macron elnökkel, és úgy vélem, mindketten nagyon elkötelezettek nemcsak Szerbia EU felé vezető útja, hanem az egész Nyugat-Balkán fejlődése mellett. Nem vagyok biztos másokkal kapcsolatban, és mint tudjuk, konszenzusra van szükség. De magunk miatt és magunkért kell változnunk. Vannak más dolgok is, amiket együtt elérhetünk, például az egységes piac, egy olyan régió létrehozása, ahol nincsenek valódi határok, nem állnak akadályok a kereskedelem, a tőke és az emberek szabad mozgása előtt. Ezt el kell érnünk, mielőtt közelebb kerülnénk az EU-hoz. Még sok munka áll előttünk. Teljes mértékben tisztában vagyok ezzel. Ha megkérdezzük a szerbeket, hogy mit akarnak választani, mondjuk úgy, hogy a mi oldalunkat vagy az ellenzékét, ugyanazt fogják mondani. Mindenki belefáradt, és minél hamarabb szeretnénk csatlakozni az Európai Unióhoz.

Hogyan áll jelenleg Putyin elnökkel? Hisz abban, hogy Trump alatt lehetséges a béke? Valóban ezt akarja-e Putyin?

Szerintem mindenki békét akar. Nem mindig azt mondom, amit Brüsszelben hallani akarnak. Három és fél éve azt hajtogatom, hogy nem lesz könnyű legyőzni Oroszországot. Mégis voltak, akik hangosan ragaszkodtak ahhoz, hogy csak idő kérdése, hogy legyőzzük őket, hogy kiűzzük őket ukrán földről. Én azt hajtogattam, hogy ez nem valószerű, de senki nem akarta meghallani ezt az álláspontot. Voltak beszélgetéseim Putyin elnökkel. Úgy vélem, nyíltak és őszinték voltak, bár voltak olyan részek, amelyek neki nem tetszettek, és olyanok is, amelyek nekem nem. Nem fogom ezeket nyilvánosan megvitatni.

Továbbra is vannak ilyen beszélgetései vele a színfalak mögött?

Nem, soha nem a színfalak mögött beszélgettem vele. Néhányan valóban a színfalak mögött folytatnak ilyen beszélgetéseket, de nem én. Én mindig őszinte voltam. Csak egyszer csináltam ilyet az elmúlt három és fél évben, és egész Európa azt figyelte. Mindenkinek megvolt a saját véleménye róla, pedig saját maguk is ugyanezt tették, nem átlátható módon. Úgy vélem, ez a kezdeményezés nagyon fontos. Még nem értük el a fordulópontot, azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. De azt hiszem, két, három vagy négy hónapon belül elérhetjük ezt a pontot.

Rendben. Vučić elnök, nagyon köszönöm, hogy a vendégem volt ma az Euronews műsorában.

Köszönöm, hogy találkozott ma velem, és a mihamarabbi viszontlátásra! Köszönöm. Minden jót kívánok. Köszönöm.