NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Papi abúzus: van-e gyógyulás és mi lesz a hittel?

Papi abúzus: van-e gyógyulás és mi lesz a hittel?
Szerzői jogok euronews
Írta: euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

" Én traumatizáltam a gyermekpszichológust. Mert nekem az, amit mondtam, amiről meséltem neki, normálisnak számított, hiszen ehhez voltam szokva" - mondta egy egykori írországi áldozat.

"A mi életünk soha nem lehet olyan, mint azoké, akiknek normális gyerekkoruk volt, akiket nem abuzáltak. És a másokhoz fűződő viszonyunk sem lehet soha olyan mint azoké, akiknek normális múltjuk van. A gyermekkori abúzus az élethez és a többi emberhez való viszonyunkra is rányomja bélyegét. Mint egykori áldozat, boldog vagyok, hogy kiderült, ami történt, hogy az egész világ tudja, beleértve magát a katolikus egyházat is. Mindig is tudták. Már nem háríthatnak többé, ahogyan tették korábban, éveken át. Ha rögtön cselekedtek volna, amikor tudomásukra jutott egy-egy ilyen eset, életek százait menthették volna meg, gyermekek és családok szenvedéseit akadályozhatták volna meg. Hallgatásuk több életet tett tönkre, mint gondolnánk" - ezek az írországi Martin Gallagher szavai.

"Elég egy kicsit kutakodni a Google-on, és nem kevés példa tárul a szemünk elé. Pápák és püspökök nevei, akik azt mondják, hogy nem tudták mi folyik. Ahogy a társadalom egy része is: nem tudták, hogy ilyen megtörténhet. De. Tudták és hazudtak" - hangzik egy másik, katolikus papok által gyermekként molesztált ír áldozat véleménye

Írország a katolikus népességet tekintve az ötödik európai ország. Az egyház az ország kultúrájába, és a hatalomba is mélyen beágyazódott. Történelmi szempontból nézve, az írek minden bizalmukat és a politikai döntéseket egyaránt ennek a mindenható intézménynek a kezébe adták.

2002 óta azonban a különböző jelentések és vizsgálatok több mint 15 ezer, a 70-es és 90-es évek között elkövetett szexuális bántalmazási esetet tártak fel. A papság tagjai által elkövetett visszaélések tehát nem új keletűek, és Ferenc pápa bocsánatkérése, úgy egészében a 2018-as látogatása továbbra is ellentmondásos, mivel az írek elárultnak érzik magukat.

Dimitri Korczak
Bray Head CrossDimitri Korczak

Az egykori visszaélések áldozatainak százai lettek öngyilkosok. Akik az életet választották, ők a túlélők. A szó szoros értelmében. Martin Gallagher egy közülük. 12 éves volt, amikor az északnyugat-írországi Donegal plébánosa szexuálisan zaklatta.

"Amikor fiatalabbak voltunk és ez az egész megtörtént, nem volt kinek elmondanunk, nem volt kiben bíznunk. Nem mondhattuk el bizalmasan más papoknak. Kinevettek volna és hazugnak neveztek volna. Nem mondhattunk semmit a szüleinknek sem, mert akkor a papokhoz mennek, akik őket is lehazugozták volna. Nem mondhattuk el a rendőrségnek, mert a papok és a tanárok egymást védték. Tejesen egyedül voltunk. Aztán jött Martin és elkezdett nyomozni Eugene Greene-nel kapcsolatban. Egy új fejezet kezdődött az életünkben, megszabadultunk az iszonyatos nyomástól, a depresszió oszlani kezdett, az összes rossztól, ami csak gyűlt és gyűlt az elmúlt években. Már az első nap, amikor a nyomozóval beszéltem, éreztem, hogy a mázsás súly lemegy a vállaimról, mert itt van valaki, aki végre segít" - mondta Martin Gallagher.

2008-ban jelent meg Martin Ridge nyomozó könyve: Megtörni a csendet - címmel. A nyomozást követi végig, amelyet Eugene Green ellen folytatott. Azzal vádolja az egész katolikus egyházat, hogy tudatosan maradt csendben és nem tett semmit, hagyta, hogy évtizedeken át büntetlenül follyanak a zaklatások, pedig több panasz is érkezett Green ellen.

"Boldog vagyok, hogy segítette a munkámat, egy csomót tanultam tőle én is és a csapatom is. Ezek az emberek szakemberek, tudják, mit beszélnek. Persze, Martinnak nincs szüksége erre az érzelgősségre, de tényleg nagyon hálás vagyok.. És a társadalom is az. Martinnak és a többi áldozatnak. Szeretnék köszönetet mondani Martinnak. Újra és újra. Istennek hála, ő képes volt folytatni az életét. De nem könnyű. Vannak rosszabb napok. Amikor visszatér a félelem, a düh, márpedig a düh önromboló is tud lenni. Ezért jó, ha van, aki segít rávilágítani, mi is történik" - fogalmazott Ridge.

Dimitri Korczak
Martin RidgeDimitri Korczak

Az írországi szexuális bűnöző papkonak több évtized alatt 14 500 gyerek esett áldozatul. Európában Írország az egyik leginkább sújtott állam. Összehasonlítássképpen Belgiumban, Németországban és Franciaországban 2010 óta csak több száz panaszt regisztráltak.

1975 és 2004 között Dublinban 12 pap volt érintett a benyújtott panaszok kétharmadáért. Az ilyen szexuális visszaélések elleni küzdelem érdekében az egyházmegye 2002-ben létrehozta a gyermekvédelmi szolgálatot, az állam által vezetett ügynökség mellett. Andrew Fagan 2010 óta a szervezet igazgatója és koordinátora.

Frank Reburn, a főváros északi részén található Glasnevin plébánia papja megpróbálja a gyakorlatban alkalmazni az egyházmegye gyermekvédelemről szóló irányelveit. És mint Írországban minden papnak, hivatalba lépése előtt neki is pszichológiai teszten is át kellett esnie.

"Ha találkozóm a szülőkkel és a gyermekeikkel, akik konfirmációra vagy úrvacsorára készülnek, elmagyarázom nekik, hogy van egy rendelet itt a plébániánkon, a gyermekek védelmére. Soha nem hagysz egy gyermeket egyedül felnőttel. Különösen plébániákon, sekrestyében. Egyetlen felnőtt sem lehet egyedül, ha gyerekek vannak jelen. Biztosítjuk a szülőket, hogy olyan emberek védelmezik őket, akik értenek ehhez, akiknek ez a szakmájuk, rendőrségi emberek. Ha papok érkeznek látogatóba, ha bárki jön a sekrestyébe, a bejáratnál regisztrálnia kell. A szülőket arra kérjük, hogy a mosdóba se hagyják egyedül menni a gyermeküket, és hogy mindig maradjonak a közös helységekben, hogy garantálni lehessen a biztonságukat. Egy iszonyatos fejezet íródott az egyház és a mi életünk könyvében. Egy igazán rettenetes fejezet. Ezért én nagyon odafigyelek, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ez az egyház soha többet ne okozhasson bántódást egyetlen gyermeknek sem" - mondja.

Az egyházi személy persze nem büntethetetlen, ha hosszas folyamat után is, de felelősségre vonható. Mint a most 48 éves Darren MacGavin esetében. Őt is bántalmazták gyermekkorában az egyház berkein belül. Zaklatója, Tony Walsh jelenleg börtönbüntetését tölti, Darren és több mint kétszáz gyermek megerőszakolásáért. Mindez Ballyfermot városában történt, ahol Darren felnőtt -l bántalmazó családi közegben. Az alábbiakban azt meséli el, hogyan került kapcsolatba a pappal, milyen körülmények között.

"Hét évesen írattak be az iskolába. Ő akkor lett plébános. Mindenki imádta, úgy rajongtunk érte mint Elvis Presley-ért. Énekelt, zenélt, a "The All Priest Show" nevű csapattal turnéztak az országban. Az emberek odavoltak érte, hogy milyen fantasztikus, milyen csodálatos. És ahogy a pápáról és az Úrról beszélt.... Jézus a barátom, és én megmentelek téged- ezt mondta. Eljött a szüleim házába, beszélgetett velük. És felfedte, hogy tudja a mi otthoni titkunkat. Azt mondta apámnak, hogy tisztában van vele, hogy ver engem és az anyámat. A szüleim, két felnőtt ember, sebezhető kis pontokká váltak, zsarolhatóvá a pap számára, hiszen tudta a legrejtegetettebb titkukat. Ezért azt mondta, hogy elviszi a gyermeket ebből a közegből - vagyis engem. "Ha elviszem innen, akkor megtanulja, hogyan kell szeretni, szolgálhat a reggeli istentiszteleten, szép helyekre juthat el" - ilyeneket mondott nekik. Anyámá számára, akit napjában többször megvert a férje, és aki öt gyereket nevelt, egy csodás lehetőségnek tűnt,hogy legalább engem biztonságban tudhat.

Erről a biztonságról csak annyit mondok, hogy képzeljenek el egy fiatal fiút, akinek a össze van kötve a keze a bokájával, ő maga egy kis asztalhoz kötözve, és miközben a pap azt mondja, hogy a pokol tüzén fog elégni, egy égő gyertyával tesz erőszakot rajta."

Darren 12 évesen, egy pedofíliáról szóló dokumentumfilm nézése közben jött rá, hogy a plébánoshoz való viszonya nem normális. Akkor elment egy gyermekpszichológushoz, de közben végig attól rettegett, hogy a bíró nem fog hinni neki a tárgyaláson. Nem ez történt, sőt az őt hallgató szakpszichológust is rendkívül megrázták a tőle hallottak.

"A doktornő egy babát adott a kezembe, és arra kért, hogy mutassam meg rajta, mi történt. Én erre azt feleltem, hogy azt akarja, hogy a péniszemet a babába dugjam, ott előtte? (...) Azt akarja, hogy tépjem fel a ruháját a babának és hatoljak belé? Erre azt mondta: Nem, csak mutasd meg. Tényleg, őszintén nem értettem, miért nem elég, ha csak elmondom. Mondták, hogy nem velem van baj. A végén én kérdezgettem őket, hogy biztos minden rendben van-e, adtam nekik a zsebkendőt, én a 12 éves gyerek. Én traumatizáltam az orvost. Mert nekem az, amit mondtam, normálisnak számított, hiszen ehhez voltam szokva."

Darren ma már zaklatást elszenvedetteknek segítséget nyújtó terapeutaként dogozik. Öt öngyilkossági kísérletet élt túl. Az abúzust elszenvedettek tíz százalékának egyike, aki a hatóságokhoz fordult a vele történtek miatt.

2014-ben a La Repubblicának adott interjúban Ferenc pápa a világban két százalékra becsülte a pedofil katolikus papok számát, beleértve a püspököket és bíborosokat is. A bostoni Spotlight Inquiry-ben ezzel szemben Richard Sipe, pszichiáter és egykori pap hat százalékot emlegetett. Mint mondta, egy pedofil pap élete során 250 áldozatot is abuzálhat. Ebből kiindulva Írország 280 pedofil papja hetvenezer gyermeket molesztálhatott, Európára kivetítve pedig a több mint 11 ezer pap 2 millió 800 ezer gyermeket bántalmazhatott.

Ezek olyan súlyos számok, amelyek arra késztették az egyházat, hogy eltussolja az eseteket. Colm O’Gorman, szintén egykori abuzált, egyben az Amnesty International írországi igazgatója nap mint nap küzd a jogorvoslatért.

"Az egyház viselkedésére, a képmutatásra és a mély korrupcióra fény derült. Ez arra késztette az íreket, hogy elutasítsák az egyház erkölcsi tekintélyét, hogy itt, Írországban megszüntessék politikai jelenlétét. Évtizedekig a Vatikán hazugoknak nevezett minket, mondván, túl élénk a fantáziánk, hogy valójában a katolicizmus ellen vagyunk. Most, hogy a pápa is elismerte, igazat állítottunk, ujjonganunk kéne? Ez a minimum amit megtehetett!" - mondta.

Marie Collins-ot szintén abuzálták egykor. Felnőttként rendkívül aktív volt a gyermekmolesztálás és az interneten terjedő gyermekpornográfia elleni küzdelemben, a 2014-ben Ferenc pápa által alapított, a kiskorúak vélemét szolgáló pápai bizottság jelképének számított. 2017-ben azonban távozott a testületből, belefáradt a Vatikánon belüli ellenállásba.

"A szóban forgó bizottság a világ minden tájáról származó gyermekjogvédő szakértőkből áll, akik szaktanácsokkal látják el a pápát. Én is beálltam közéjük, mert úgy gondoltam hogy ha az egyház valóban komolyan gondolja, hogy változtatni akar, akkor nekem is segítenem kell. De néhány év után rá kellett jönnöm, hogy a Vatikán bizony kőkeményen ellenáll a változásnak. Akadályokat gördítettek a bizottság munkának útjába. Ellenálltak nekünk. Mi valóban javaslatokat tettünk, a pápa valóban jóváhagyta ezeket, de ők nem ültették át a gyakorlatba őket. Az egész csak időpocsékolás volt. A polgári szolgálat, a pápa polgári szolgálata úgy kezelt bennünket mint az utcáról betolakodó idegeneket. A gyermekek védelmezésének fontossága másodlagos volt, sokkal inkább a politikáról szólt az egész."

Dimitri Korczak
Marie CollinsDimitri Korczak

Ferenc pápa nemrégiben hozott határozata, amely szerint megszünteti a pápai titoktartást a pedofília eseteiben, mégis átláthatóság iránti vágyról tanúskodik a pápai államon belül.

Ráadásul a Szentszék levéltárában lévő, szexuális zaklatással kapcsolatos panaszokat és tanúvallomásokat ki lehet adni a polgári hatóságoknak.

2015-ben az írek jóváhagyták az azonos neműek házasságát, 2018-ban pedig az abortuszhoz való jogot. Mivel az írek közel 80% -a vallja magát katolikusnak, ugyanazok az emberek szavazták meg ezt a két, az egyházi irányelvekkel szembemenő reformot. És itt a paradoxon: az ír társadalom kulturálisan továbbra is katolikus, ám az egyháztól mint intézménytől távolodik. A tendencia egyre terjed Európában: ez az egyetlen olyan kontinens, ahol a katolikus népesség az utóbbi években csökkent, mielőtt stagnálni kezdett volna.

20 év után Írország megpróbálja gyógyítani a sebeit és javítani a gyermekek biztonságán. Az ország megértette, hogy az egyház önmagában nem old meg semmit. Fontos tanulság ez, amikor más nemzetek csak a kinyilatkoztatások szakaszában vannak, mint például Ausztráliában, de Franciaországban, Lengyelországban vagy az Egyesült Államokban is, ahol az egyházon belüli szexuális visszaélések áldozatai végre elkezdenek beszélni.

Csendben élni tovább, ez a legnehezebb. Sok egykori áldozatnak túlságosan is nehéz volt, ők véget vetettek az életüknek. És bizony nem kerülhetjük el, hogy azokra az országokra gondoljunk, ahol ilyen esetek ma is megtörténnek.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Megáldott a pápa egy római lemezboltot

Spanyolország, Európa bordélyháza a prostitúció felszámolására készül

Cserbenhagyottnak érzik magukat a párizsi terrortámadások áldozatainak rokonai