Míg a bolgár dolgozók a bért keveslik, a német tulajdonos szerint már így is mindenki továbbáll Albániába.
Bulgáriában a minimálbért kilencvenezer forintnak megfelelő összegre emelték januárban. A szomszédos Romániában 140 000 forintot közelíti ez az összeg. Másfél millió bolgár hagyta el az országot, és útra kel a maradék is, ami már veszélyezteti az olcsó munkaerő miatt az országba költözött ruhaipari üzemek működőképességét. Hans von der Brelie riportjában mindenki megszólal: a kíméletlen munkakörülményekre, teljesítménybérezésre panaszkodó munkások, de a gazdasági racionalitásra hivatkozó német tulajdonos is, aki úgy érzi, az is nagyvonalú dolog tőle, hogy nem áll tovább Albániába vagy Üzbegisztánba. Túlélhetnek-e a munkaerő-igényes ágazatok, mint a textilipar Európában? Hogyan lehet megélni ötvenezer forintból? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az Euronews stábja Goce Delcsevben. Nézzék meg a teljes riportot, érdemes.
Öt másodperc egy nadrágra
A nemzetközi konfekciómárkák a vasfüggöny leomlása után számos gyárat telepítettek Romániába és Bulgáriába. Goce Delcsev a bolgár ruhaipar központja, az 1800 főt alkalmazó Pirin-tex elsősorban az Hugo Boss-nak dolgozik, tizenkétezer ruhadarabot gyártanak hetente. A tempó elképesztő: egy nadrágszár beszegésére elvileg öt másodperce van a munkásoknak. A nyomás óriási, az Insiders információi szerint az 1800 dolgozóból mindössze 11 tudja teljesíteni a normáját.
"A gyár dolgozói átlagosan a rájuk osztott feladatok hatvan százalékát tudják elvégezni. A gyárban ledolgozott időtől függően az átlagbér havi 320-350 euró között alakul", mondta el az Euronewsnak a szakszervezet vezetője, Kosztadin Draginov.
"Az új teljesítmény-rendszer a Pirin-Texnél óránkénti kvótát határoz meg, amit egyszerűen nem lehet teljesíteni, így nem tudunk több pénzt keresni. Elvileg arra ösztönözne minket, hogy dolgozzunk többet és gyorsabban, de egyszerűen egy óra nem elég annyi munka elvégzésére. Az emberek elkeserednek, elvesztik a motivációjukat, és elkezdenek gondolkodni, hogy hova mehetnének innen", mesélte Kosztadin.
"Szerintem inkább egyfajta ellenőrző rendszer ez, nem az a cél, hogy növeljék a termelékenységet. Nem a munkafolyamatokat ellenőrzik, hanem magát a munkást. Az egész azért van, hogy a munkásnak kevesebbet kelljen fizetni. A termelékenység meg csökken", mondta az euronewsnak Kosztadin felesége, Zorka, aki már kilépett a cégtől.
A kiskereskedelmi ár 5%-a
Bertram Rollmann nagyapja 1922-ben hozta létre szabóműhelyét Németországban. Az első gyárat 1965-ben alapította a család. A termelést később Görögországba telepítették, onnan pedig Bulgáriába. Amikor Rollmann a kilencvenes években Bulgáriába érkezett, tárt karokkal fogadták. A bolgár gazdaság összeomlófélben volt, a textilipar tűnt az egyik reménysugárnak. A gyár dolgozói létszáma pár év alatt 3500-ra nőtt.
"A ruhaipari cégek profitja nem teszi lehetővé, hogy sokkal magasabb bért fizessenek", mondta az Euronewsnak Rollmann. "Emiatt három éve nagy számban mennek el innen az emberek. Ez súlyos következményekkel jár. Az elmúlt három évben évente átlagosan hatszáz ember hagyta itt a céget. A többségük az Egyesült Királyságba, Németországba, Svédországba ment, még olyan is volt, aki Spanyolországba. A Bulgáriában működő gyártócégek a bolti árnak csak mindössze öt-hét százalékát kapják meg, ez egyszerűen nem elég. Ez annyira kevés, hogy azok az emberek, akik Bulgáriában, Romániában, Macedóniában, Szerbiában vagy Albániában a termelésben dolgoznak, egyszerűen képtelenek erre egzisztenciát építeni. A nemzetközi brandek egyrészt ragaszkodnak ahhoz, hogy a nemzetközi európai standardokat tartsuk tiszteletben, ami a munkakörülményeket, a szociális körülményeket illeti. Másrészt ugyanezek a márkák nem fizetnek eleget ahhoz, hogy meg tudjunk felelni ezeknek a kívánalmaknak."
"Henteshez nem járok"
A bolgár munkások egyik napról a másikra tengődnek, tartalékaik nemigen vannak, ha bármit akarnak a puszta túlélésen kívül, valamiféle mellékes után kell nézniük. Gyümölcs- zöldség- dohánytermesztés - széles a skála. Egy dolog rosszabb annál, mint gyári munkásnak lenni Bulgáriában: ha valaki nyugdíjas Bulgáriában.
"Amikor megkapom a háromszáz levás nyugdíjamat, százat rögtön kifizetek a rezsire és gyógyszerre. Marad kétszáz arra, hogy megéljek a hónap végéig. Nagyon sok mindent látok a kirakatban, és a legtöbbet nem engedhetem meg magamnak. Szerencsére a gyerekeim segítenek. Ha ők nincsenek, nem tudnék megélni. Olyan szegény vagyok, mint a templom egere. A gyerekeimnek köszönhető, hogy van fűtés, nem leszek beteg, ők veszik nekem a fát", mondta az Euronewsnak Atlaza Stereva. "A nyugdíjamból nem telik húsra, kolbászra vagy más hentesárura. Nemrég két barátnőmmel jártam egy hentesüzletben, ők még dolgoznak, a férjeik is, ők vettek sonkát. A nyugdíjból ilyesmire nem futja."