Anyja, aki megmentette, és nővére nem élte túl a haláltábort.
HIRDETÉSA 20-as számú vonat 1943. április 19-én indult el Auschwitzba. Egy kisfiú halált megvető bátorsággal leugrott a szerelvényről, és így megmenekült a gázkamráktól.
Simon Gronowski a háború végéig apjánál rejtőzött. Túlélte a vészkorszakot. Ma 87 éves, jogot végzett, dzsessz-zongorista volt.
– Egy marhaszállító vagonba zsúfoltak. 11 éves voltam, és fogalmam sem volt arról, hogy halálra ítéltek. Azt sem tudtam, hogy a vesztőhelyre visz a vonat. Csodával határos módon leugrottam a szerelvényről, és megmenekültem. Sokan segítettek hazautamon. Hogy miért? Azért, mert a szüleim zsidók voltak – vallja Simon Gronowski.
Édesanyját, Chana Gronowskit megérkezése után azonnal a gázkamrába küldték. Simon nővérét, a 18 éves Itát a következő konvojjal szállították Auschwitzba. Ita is ott halt meg.
Simon túl kicsi volt, nem érte el a vagon lépcsőjét, ezért anyja a vállain csúsztatta ki a vonatról szabadságba.
– Leugrottam a vonatról, mert szófogadó voltam. Ha az anyám azt mondta volna, hogy maradjak vele, maradtam volna. És ha tudtam, hogy ő nem ugrik le velem együtt, akkor is vele maradtam volna. Édesanyám mentette meg az életemet. Ő az én hősöm mindörökre.
Nővére Belgiumban született, belga állampolgár és nagykorú volt, ezért külön szerelvényben, a következőben deportálták a haláltáborba.
– Akadnak emberek, akik nem szeretik a zsidókat, de nem ártanak nekik. Van ilyen. És vannak gyűlölt, brutális antiszemiták. Ellenük harcolok. De derűlátó vagyok, bízom a jövőben, mert hiszek az emberi jóságban.
Simon Gronowskit 2006-ban a demokrácia díjával tüntették ki. Sokáig volt a belgiumi zsidó deportáltak szövetségének elnöke.