Több, mint ezer áldozat, bűnbánó nyugati ruhagyártók – javulnak-e a munkakörülmények a bangladesi üzemi baleset nyomán? Erről beszélgettünk Philip Jennings-szel, az UNI globális szakszervezet főtitkárával.
A UNI globális szakszervezeti szövetség 15 millió dolgozót képvisel. A szervezet tető alá hozott egy gyártókkal, szolgáltatókkal és kereskedőkkel együttműködésben kialakított, Bangladesre vonatkozó tűzvédelmi és üzembiztonsági szabályzatot. Ennek betartása a törvény erejével kikényszeríthető. A megállapodáshoz több, mint negyven kiskereskedelmi lánc csatlakozott. Néhány nagy cég azonban külön utakon jár: a világ legnagyobb kereskedelmi lánca, a Walmart például nem írta alá az egyezményt.
- Ők a költségek leszorításának bajnokai, az utolsó centet is ki tudják facsarni az ellátási láncból. mondta erről Philip Jennings. – Ők külön megoldják, mert szerintük meg tudják ítélni, mi helyes és mi nem. Szóval ők ebben az ügyben saját zászló alatt fognak hajózni. És ott van a GAP. A GAP szereti magát nagyon trendinek, korszerűnek és felelősnek beállítani, de ők sem írták alá a megállapodást.
- Többé nem vagyunk hajlandóak elfogadni olyan szándéknyilatkozatokat, amelyek betartása nem kényszeríthető ki, vagy nem átlátható – mondta a főtitkár, aki szerint a kereskedelmi láncok önkorlátozása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. – Elég volt az üres ígéretekből, hogy “persze, majd javul a helyzet.”
Banglades legnagyobb kereskedelmi partnere, az Európai Unió ugyan nyilatkozatban kiállt a bangladesi alkalmazottak jobb munkakörülményeiért, de Philip Jennings szerint ez önmagában kevés.
- Az kellene, hogy Barroso, van Rompuy és Andor László, a szociális ügyek biztosa támogassák ezt a megállapodást – mondta a főtitkár. – Európának nem szabad folytatnia azt a versenyt, amely a munkaerő egyre intenzívebb kizsákmányolásában nyilvánul meg, ez csak tragédiához vezethet. Ennek a versenynek a végeredményét látjuk Bangladesben, ahol egy munkásnak havi harmincnyolc dollárból kell megélnie