A vasárnapi svéd választások középpontjában az egészségügy rendbetétele áll, ez érdekli leginkább a választókat. A bal- és jobboldali pártok ígéretekkel kampányolnak, de az egészségügyi szakértők szerint egyik program sem érinti a probléma lényegét.
A hosszú várakozási idők, a személyzethiány és az alacsony létszám miatt romló alapellátási minőség a járvány óta a svéd egészségügyi viták jól ismert elemeivé vált. Az egészségügyi rendszer így afféle próbapad lett arra, hogy a svéd jóléti modell még mindig azt nyújtja‑e, amit a választók elvárnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A politikai paletta teljes spektrumán sorra érkeznek az ígéretek a svéd választók számára legfontosabbnak tartott ügy megoldására, az orvosok és ápolók azonban megkérdőjelezik, hogy valóban ezekre a változtatásokra van‑e szüksége a rendszernek. Szerintük mindenekelőtt a munkakörülményeket és a létszámot kellene javítani, valamint meg kell erősíteni az alapellátást.
Az a párt, amelyik jól nyúl a témához, sok szavazatot nyerhet: egy augusztusi felmérés (forrás: angol) szerint a választók 64 százaléka sorolta az egészségügyet a legfontosabb politikai kérdései közé, szemben a májusi 55 százalékkal; ezt az oktatás, valamint a bűnözés és a közbiztonság követte. Egy másik, a gyógyszeripari érdekvédelmi szervezet, a Lif megbízásából a Novus által készített felmérés (forrás: angol) szerint a választók 34 százaléka akár pártot is hajlandó lenne váltani, ha az nagyobb figyelmet fordít az egészségügyre.
Nem véletlen, hogy a pártok egyre ambiciózusabb kampányígéretekkel állnak elő az egészségügyi rendszer rendbetételére a szeptember 13‑i választás előtt.
A politikai javaslatok
A rendszer legátfogóbb átalakítási tervei a jobbközép pártoktól érkeznek.
Az egészségügyi ellátáshoz való gyorsabb hozzáférés – amely sok svéddel mindennapos problémát jelent – biztosítása érdekében a jelenleg a felmérésekben (forrás: angol) harmadik helyen álló jobbközép Mérsékelt Párt azt javasolja, hogy a szakellátásra vonatkozó, törvényben rögzített egészségügyi garancia – amely meghatározza, legfeljebb mennyit kell várni a szakorvosi ellátásra – a jelenlegi 90 napról 30 napra csökkenjen. Jelenleg azonban előfordul, hogy a betegek még a 90 napos határidőn túl is várakozni kényszerülnek.
A svéd Országos Egészségügyi és Szociális Bizottság (forrás: angol) adatai szerint 2026 áprilisában a tervezett szakorvosi műtétre vagy kezelésre váró betegek 27 százaléka túllépte a 90 napos egészségügyi garanciát. A Mérsékelt Párt azt ígéri, hogy ha egy régió 30 napon belül nem tud ellátást biztosítani, a beteget máshol kell kezelésben részesíteni, a költségeket pedig az illetékes régió állná.
Közben a felmérésekben utolsó előtti helyen álló Kereszténydemokraták a százéves rendszer teljes átalakítását ígérik. A régióalapú egészségügyi rendszert egy állami irányítású modellel váltanák fel, arra hivatkozva, hogy a regionális határok egyenlőtlen ellátást eredményeznek, és megakadályozzák, hogy Svédország hatékonyan használja ki a kapacitásokat országszerte – ez pedig hozzájárul a várakozási idők hosszához.
A felmérések élén álló Szociáldemokraták az alapellátás megerősítésére összpontosítanak: azt ígérik, hogy 2030‑ra a svédek legalább 80 százalékának lesz név szerint kijelölt orvosa. A Centrum Párt szintén bevezetné a név szerint kijelölt orvos intézményét, a Liberálisok pedig 4500 új háziorvosi állás létrehozását ígérik.
Nincs csodafegyver
A svéd pártok egyik javasolt reformja sem jelent „csodamegoldást” a rendszer összes gondjára – mondta az Euronews Healthnek Fanny Nilsson belgyógyász, a Svéd Orvostársaság vezetőségi tagja és szerző, aki Európát járva hasonlította össze az egészségügyi rendszereket.
Az Euronewsnak nyilatkozó szakértők szerint a politikusok úgy próbálják rövidíteni a várakozási időket, hogy közben elkerülik a probléma gyökerét: a munkaerőhiányt, a gyenge megtartást, a túlzott adminisztrációs terheket és az alulfinanszírozott alapellátást.
„Ha ezeket a problémákat nem kezelik, a várólisták megmaradnak” – mondta Hanna Kataoka, a Svéd Orvosi Kamara elnöke az Euronewsnak.
A svéd egészségügy paradoxona
Az alapellátásban dolgozó szakemberek hiánya és a folytonosság megszakadása – vagyis hogy a betegek gyakran nem találkoznak ugyanazzal az orvossal – Nilsson szerint sajátos paradoxont teremt a svéd egészségügy középpontjában.
„Nagyon erősek és jók vagyunk a rendkívül specializált, fejlett ellátásban. Előrébb járunk a kutatásban, az új technológiák és új gyógyszerek átvételében is” – mondta Nilsson.
„De hogyan mondhatjuk, hogy a világ legjobb egészségügyével rendelkezünk, ha közben nem lehet elérni a háziorvost?” – tette hozzá.
Állításait a számok is alátámasztják. Az OECD adatai (forrás: angol) szerint 2024‑ben a svédek mintegy 7 százaléka számolt be arról, hogy nem jutott hozzá ahhoz az alapellátáshoz, amelyre úgy érezte, szüksége lenne – ez több mint kétszerese az uniós, 3 százalékos átlagnak. Eközben a Svéd Orvosi Kamara 2026‑os jelentése (forrás: angol) szerint tíz alapellátásban dolgozó orvosból hét több páciensért felel, mint amennyi a szakmai ajánlások szerint elfogadható.
Noha olyan pártok, mint a Szociáldemokraták, a Liberálisok vagy a Centrum Párt azt ígérik, hogy orvosolják ezt a gondot, Nilsson szerint hiányzik a konkrét, hosszú távú elképzelés arra, hogyan valósítanák meg.
A mostani javaslatok szerinte „csak elbutítják a vitát”.
„Mindez túlságosan felszínessé, túlságosan leegyszerűsítetté teszi ezeket a kérdéseket, és azt gondolom, ez az egyik oka annak is, hogy a svéd választók nehezen követik az egészségügyről szóló vitát” – mondta, hozzátéve, hogy a politikusoknak a négyéves választási ciklusokon túlmutató időtávban kellene gondolkodniuk az egészségügyről.
Beváltják‑e az ígéreteket a pártok?
Ugyanez érvényes a Mérsékelt Párt és a Kereszténydemokraták ígéreteire is.
A 30 napos garancia várhatóan növelné a főként a nagyvárosokban – például Stockholmban – működő magánegészségügyi szolgáltatók szerepét, mivel a vidéki térségekben, különösen Észak‑Svédországban nincs elegendő személyzet, így a betegeket más régiókba kényszerülnének irányítani.
„A betegeket akkor majd Stockholmba repítik, ott megoperálják, aztán visszarepítik” – mondta Nilsson.
„Nem egészséges szemlélet, ha a régiókban fennálló személyzethiányt nem oldjuk meg, és helyette a magánszolgáltatókra támaszkodunk” – tette hozzá.
Ami pedig a Kereszténydemokraták azon ambícióját illeti, hogy gyökeresen felforgassák a százéves rendszert, a szakértők szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy önmagában az ellátásért felelős kormányzati szint megváltoztatása megoldaná‑e a problémákat.
„Egy nagy strukturális reform kockázata, hogy évekig leköti a politikai figyelmet, miközben nem foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek a legtöbbet számítanak: a munkaerőhiánnyal, a munkakörülményekkel, az alapellátás kapacitásával és a hosszú távú tervezéssel” – mondta Kataoka.
Nilsson szerint a Kereszténydemokratáknak „igazuk van abban, hogy az államnak nagyobb szerepet kellene vállalnia”, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem ugyanaz, ki irányítja az egészségügyet, mint az, hogy orvosolják‑e a rendszer valódi hibáit.
Svédország kórháziágy‑hiánya
Nilsson egy másik, a szakellátás középpontjában álló problémára is rámutat: a kórházi ágyak rendkívül alacsony számára. 2023‑ban mindössze 1000 lakosra 1,9 kórházi ágy jutott (forrás: angol), ami a legalacsonyabb arány az Európai Unióban.
Úgy véli, ennek egyik fő oka a rossz munkakörülmény: a svéd egészségügyben dolgozók mindössze egyharmada nem végez túlórát, és csupán minden tizedik (forrás: angol) tud szünetet tartani a munkanap folyamán.
Mindez oda vezet, hogy az orvosok a kelleténél korábban kényszerülnek hazaengedni a betegeket, vagy idejük jelentős részét az emészti fel, hogy helyet találjanak nekik egyik osztályról vagy kórházból a másikba áthelyezve őket, mivel nincsenek szabad ágyak.
„Óriási etikai terhet jelent mindez. »Kit engedjek haza? Hogyan szabadítok fel egy ágyat?«” – mondta.
„Szörnyű munka ez, amit végzünk, és ami miatt sok orvos rendkívül frusztrált.”
A Sjukhusläkaren orvosi szaklap 2024‑es vizsgálata (forrás: angol) szerint 2023‑ban 237 kórházi halálesetből 100 esetben közrejátszott a kórházi ágyak, a személyzet vagy az erőforrások hiánya, illetve a túl nagy munkaterhelés.
Kataoka szerint az orvosok munkáját leginkább az javítaná, ha „több idejük maradna a betegekre”, amihez jobb létszám, erősebb ellátási folytonosság, kevesebb bürokrácia és jobban működő informatikai rendszerek kellenének.
„Egy nagy strukturális reform kockázata, hogy évekig leköti a politikai figyelmet, miközben nem foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek a legtöbbet számítanak: a munkaerőhiánnyal, a munkakörülményekkel, az alapellátás kapacitásával és a hosszú távú tervezéssel. Ezek a problémák a kormányzási modellől függetlenül is tartós figyelmet igényelnek.”