A kétnapos csúcstalálkozón várhatóan részt vesz Hszi Csin-ping kínai elnök is, ami 2019 óta az első indiai látogatása lenne.
Vlagyimir Putyin orosz elnök Újdelhibe érkezett a BRICS-csoport vezetőinek találkozója előtt, és az indiai hétvége hangulatát várhatóan a világszerte zajló konfliktusok és a gazdasági kihívások határozzák meg.
Putyin pénteken szállt le az indiai fővárosban, ahol Kirti Vardhan Singh indiai külügyminiszter és fotósok által kísért delegáció fogadta.
A kétnapos csúcstalálkozón várhatóan a 11 tagú szervezet az ukrajnai és a közel-keleti háborúkra, valamint az olajra és a globális kereskedelemre összpontosít.
Hszi Csin-ping kínai elnök szintén szombattól vasárnapig vesz részt a találkozón; ez lesz az első indiai látogatása 2019 óta.
„Teljes mértékben várható, hogy a konferencián számos kérdésről folytatnak majd pozitív és érdemi eszmecserét, a globális jólét szem előtt tartásával” – írta Narendra Modi indiai miniszterelnök pénteken egy közösségimédia-bejegyzésben. „Az erényesekkel lehet vitatkozni és barátkozni; az erénytelenekkel pedig egyáltalán nem szabad kapcsolatba lépni” – tette hozzá. (A különbségtételt nem részletezte.)
Maszúd Peszeskjan iráni elnök szintén pénteken érkezett, az Irán körül zajló háború kellős közepén. Harsh V. Pant, az indiai Observer Research Foundation munkatársa szerint a Perzsa-öbölben zajló konfliktus „ezúttal a BRICS-csúcs központi törésvonala” lesz.
„Ami tavalyig még eredménynek számított – a BRICS bővítése –, az ma már komoly korlátnak tűnik a csoport számára” – tette hozzá Pant.
A BRICS-csoport saját meghatározása szerint 11 „feltörekvő piac és fejlődő ország” fóruma: Brazília, Kína, Egyiptom, Etiópia, India, Indonézia, Irán, Oroszország, Szaúd-Arábia, a Dél-afrikai Köztársaság és az Egyesült Arab Emírségek.
Az első BRICS-csúcstalálkozót 2009-ben tartották az oroszországi Jekatyerinburgban. A csoport azóta bővült, és ma már 10 „partner” országot is magában foglal: Fehéroroszországot, Bolíviát, Kubát, Kazahsztánt, Malajziát, Nigériát, Thaiföldet, Ugandát, Üzbegisztánt és Vietnámot.
A BRICS azóta valóban jóval nagyobb és gazdaságilag súlyosabb fórummá vált: a teljes jogú tagok ma már a világ népességének csaknem felét és a globális gazdasági teljesítmény mintegy kétötödét képviselik vásárlóerő-paritáson számolva. Saját intézményeket is létrehozott, köztük a sanghaji székhelyű Új Fejlesztési Bankot, amely elsősorban infrastrukturális és fenntarthatósági beruházásokat finanszíroz. A BRICS azonban továbbra sem az Európai Unióhoz vagy a NATO-hoz hasonló, szoros szövetség: nincs közös külpolitikája, egységes piaca, állandó titkársága vagy kötelező erejű döntéshozatali rendszere.
Hol tartanak most?
Ezért a csoport inkább a nyugati dominanciájú világrend ellensúlya, mint annak valódi alternatívája. Tagjainak közös érdeke, hogy nagyobb befolyást szerezzenek az ENSZ-ben, a Nemzetközi Valutaalapban és a Világbankban, illetve csökkentsék kiszolgáltatottságukat az Egyesült Államoktól.
Ennél azonban erősebbek lehetnek a köztük lévő ellentétek, mivel India és Kína stratégiai versenytárs, a tagállamok gazdasági fejlettsége és politikai rendszere rendkívül különböző, és több ország – mindenekelőtt India, Brazília és az Öböl menti monarchiák – nem akar egy nyíltan Nyugat-ellenes tömb részévé válni.
A sokat emlegetett közös BRICS-valuta ezért egyelőre politikai jelszó maradt. Ehhez közös jegybankra, összehangolt pénzügyi politikára és a tagállamok közötti jóval nagyobb bizalomra lenne szükség. Reálisabb cél a dollár részleges megkerülése: a kétoldalú kereskedelem elszámolása nemzeti valutákban, a fizetési rendszerek összekapcsolása, valamint a jegybanki digitális pénzek közötti átjárhatóság.
India a mostani csúcson is ezt szorgalmazza, hangsúlyozva, hogy nem új tartalékvalutát kíván létrehozni, hanem gyorsabb és olcsóbb határokon átnyúló fizetéseket. A dollár világpénzszerepét tehát a BRICS rövid távon nem veszélyezteti, de lassan építheti azokat a csatornákat, amelyek válság vagy nyugati szankciók idején csökkentik a tagországok amerikai pénzügyi rendszertől való függését.