Tudósok egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy a rendszeres testmozgás az izmok által kibocsátott biológiai jelek révén lassíthatja a Parkinson-kór előrehaladását.
A Neuroprotection (forrás: angol) folyóiratban megjelent áttekintő tanulmány szerint a testmozgás nem csupán az erőt, az egyensúlyt és a mozgékonyságot javítja. Serkenti azoknak a „exerkineknek” nevezett molekuláknak a felszabadulását is, amelyek a véráramban keringenek, és csökkenthetik a gyulladást, védhetik az idegsejteket, valamint támogathatják az agyműködést. Ez új kérdéseket vet fel arról, hogy az egészségügyi rendszereknek nagyobb hangsúlyt kellene-e fektetniük a fizikai aktivitásra a rutinszerű neurológiai ellátás részeként.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kutatók ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a bizonyítékok nagy része továbbra is preklinikai, az eredmények mégis arra utalnak, hogy egyre jobban értjük, miként kommunikál a vázizomzat az aggyal.
„Azt találtuk, hogy az exerkinek közvetítőként működnek az izmok és az agy közötti párbeszédben” – mondta (forrás: angol) a tanulmány szerzője, Salomón Páez-García. „Noha az agy irányítja az izmokat, a mozgó izmok az exerkineken keresztül jótékony jelzéseket küldenek vissza az agynak.”
A Parkinson-kór világszerte több mint 10 millió embert érint, és előfordulása várhatóan tovább növekszik a népesség öregedésével. A jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerek elsősorban a tünetek kontrollálására összpontosítanak, nem pedig az alapbetegség folyamatának lassítására, ezért az életmódbeli beavatkozások a kutatás egyre fontosabb területévé válnak.
Az eredmények megerősítik a betegszervezetek azon követelését is, hogy a testmozgást ne opcionális kiegészítésként, hanem a Parkinson-kór kezelésének alapvető elemként kezeljék. Bár a neurológusok már most is javasolják a fizikai aktivitást, a speciális rehabilitációs szolgáltatások kínálatát gyakran korlátozza a munkaerőhiány és a finanszírozási nyomás.
A kutatók ügyelnek arra, hogy ne értékeljék túl az eredmények jelentőségét. Az áttekintés arra a következtetésre jut, hogy az izmokból származó jelátvivő molekulákra vonatkozó bizonyítékok nagy része laboratóriumi és állatkísérletekből származik, és továbbra is nagy, klinikai vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy e jelátviteli utak célzott befolyásolása képes-e megváltoztatni a Parkinson-kór lefolyását emberekben.
„Az exerkinek a testmozgás által kiváltott neuroprotekció lehetséges biomarkereiként és közvetítőiként kerülnek egyre inkább előtérbe, de további, magas minőségű vizsgálatokra van szükség” – közölték a kutatók.