A felnőtteknek szóló foglalkoztató füzetek sikerét a rejtvények, a popkultúra és a rejtélyek keveréke hozza; élén a Murdoku áll, jelezve, hogy sokan keresik a képernyőmentes kikapcsolódást és az elmét szórakoztató módon tornáztató feladatokat.
Felnőtteknek szóló foglalkoztató füzetek, amelyekben a rejtvények popkultúrával és megoldandó rejtélyekkel keverednek, mára kiadói szenzációvá váltak. A Murdoku, amelyből Spanyolországban már több mint 140 ezer példányt adtak el, egy olyan, egyre népszerűbb műfaj élén áll, amelyet sokan a digitális kikapcsolódással. hoznak összefüggésbe.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Régen a trafikban vásárolt keresztrejtvény-füzet volt az, amelyet az ember magával vitt a metróra vagy a fogorvosi váróterembe. Ma egy lila borítójú füzet, amelyen egy ház sziluettje sudoku-rácsként van megrajzolva, vagy egy keményfedeles kiadvány, tele Rosalíáról és Netflix-sorozatokról szóló kérdésekkel tölti be ugyanazt a szerepet.
A felnőtteknek szóló foglalkoztató füzetek, az örök rejtvények legújabb mutációja, mára olyan kiadói sikerré váltak, amely már rég nem korlátozódik a nyárra. És ezen belül van egy alműfaj, amely lassan minden másnak elviszi a teret: a ceruzával, radírral és sudoku-ráccsal a kézben megoldandó gyilkossági ügyeké.
A jelenség egy évtizede indult a kifejezetten felnőtteknek szánt kifestőfüzetekkel, amelyeket olyan címkékkel árultak, mint „artterápia” vagy „stresszoldó”, és mandalákkal, virágokkal, tájképekkel voltak tele. Ami nyári divatnak tűnt, megmaradt, és ebből nőtt ki egy ambiciózusabb változat: a felnőtteknek szóló foglalkoztató füzet, amely a trafikokból ismert rejtvények (keresztrejtvények, szókeresők, sudokuk) frissített kiadását kínálja, egy plusz összetevővel, amely megkülönbözteti őket: a popkultúrával.
A mobiltelefon megjelenése nem tette fölöslegessé az analóg műfajt; sokkal inkább az történt, hogy a kettő egymás mellett él, ahogy a YouTube főzőcsatornái sem süllyesztették el a szakácskönyveket, illetve a televízió sem ölte meg a rádiót.
Blackie Books és a saját védjegyű foglalkoztatófüzetek
A Blackie Books volt az egyik első kiadó, amely felismerte a benne rejlő lehetőséget. Felnőtteknek szóló foglalkoztatófüzeteik már a 14. kötetnél tartanak, minden nyárra jut egy rész, és a kiadó adatai szerint már több mint 250 000 eladott példánynál járnak. Az utolsó kötet 60 feladatot kínál zenéről, filmekről, sorozatokról, irodalomról, tudományról és sportról, azzal a céllal, hogy „kirázza a rozsdát az agyból”.
A siker arra ösztönözte a kiadót, hogy ágaztassa tovább a koncepciót: megjelent a „Cuaderno Kids”, a 6 éves kortól ajánlott gyerekváltozat; a „Cuaderno Golden”, amely az idősebb közönséget célozza memóriafejlesztő feladatokkal és a régi, ismert arcokra vonatkozó kérdésekkel; valamint a „Quadern”, a katalán nyelvű verzió, saját kulturális referenciákkal, például Mercè Rodoredával vagy a casteller-ekkel.
Más kiadók is igyekeztek kialakítani a maguk helyét anélkül, hogy a bűnügyi vonalhoz nyúlnának: a Debate kiadó olyan foglalkoztatófüzetet adott ki, amelyet az „El Mundo Today” szerkesztősége jegyez, és az olvasó valóságérzékét teszi próbára, míg a GeoPlaneta már az 5. köteténél tart egy utazóknak szóló füzetnek, amelyben lejátszási listák és gasztronómiai útikalauzok is szerepelnek.
Murdoku, a jelenség, amely felpörgette a gyilkossági rejtvények iránti rajongást
Ha egyetlen könyvvel kellene összefoglalni az idei szezont, az a Murdoku lenne. A jellegzetes lila borítójú foglalkoztatófüzetből Spanyolországban már több mint 140 000 példányt adtak el, és az idei tavaszi könyvvásárokon is látható volt, ahogy sorra „elrepül” az asztalokról. A mechanika újragondolja a klasszikus sudokut: minden rejtvényben egy gyanúsítotti csoport kerül a rács mezőibe úgy, hogy sem sorban, sem oszlopban nem ismétlődhetnek, és a szabadon maradó mező jelzi, hol található az áldozat; az a gyanúsított a gyilkos, akinek a neve ehhez a mezőhöz kapcsolódik.
A nehézségi szint a könyv előrehaladtával folyamatosan nő, olyannyira, hogy már vannak olyan könyvesboltok, amelyek élő, helyszíni versenyeket szerveznek a rejtvények megoldására. A Murdoku mögött a kanadai Manuel Garand áll, Montrealban élő rejtvénytervező, akinek munkái a „Financial Times”-ban is megjelentek.
A könyv sikere akkora – és azoké is, amelyek megpróbálják utánozni –, hogy már olyan weboldal is létezik, amely ugyanazt a koncepciót kínálja, és ahol ingyenesen lehet Murdokukat fejteni. E sorok írásakor 35 feladvány érhető el, pedig az oldal még fejlesztés alatt áll.
Murdle, Agatha Christie és a krimiműfaj további szereplői
A műfaj másik nagy neve a Murdle. A „Resuelve el crimen” című kötet (Spanyolországban – akárcsak a „Murdoku”-t – a Temas de Hoy adja ki) egészen más mechanizmust kínál: sudoku-rács helyett narratív nyomokat kapunk a gyanúsítottakról, a fegyverekről és a helyszínekről, ezeket kell összekapcsolni ahhoz, hogy rámutassunk a tettesre.
Már három kötetnél tart, és létezik gyerekverziója is; alkotója, az amerikai G. T. Karber azelőtt naponta egy új esetet tett közzé az interneten, hogy papíron is szupereladottá vált volna. Az Espasa kiadó követte a példát a „Los casos de Agatha Christie: 100 acertijos y un misterio por resolver” című kötettel, a brit írónőről szóló első hivatalos foglalkoztatófüzettel, amely arra hívja az olvasót, hogy Poirot vagy Miss Marple bőrébe bújjon.
És van még tovább: az „El crimen del verano” a strandokra és a medencepartokra viszi a műfajt, 121 gyanúsítottal és olyan nyomokkal, amelyek sudokukban, keresztrejtvényekben és szám-piramisokban vannak elrejtve; a „Crimigramas” viszont szókeresőkben rejti el a gyilkost. Egyik formátum sem új önmagában, de ha egy rejtélyes cselekménnyel kombináljuk őket, azt érik el, hogy az olvasó ne passzív szemlélő legyen, hanem rejtvényről rejtvényre nyomozóvá váljon.
A mobilról való leválás új formája?
A papír és ceruza iránti rajongás mögött a képernyővel szembeni egyre nagyobb fáradtság is kirajzolódik. Nem véletlen, hogy ezekből a füzetekből egyre többet árulnak kifejezetten a digitális kikapcsolódás eszközeként, értesítések és kapkodás nélkül, úgy, hogy visszavegyék azt a kis szabadidőt, amelyet korábban a mobiltelefon foglalt le.
Ehhez társul egy gyakorlatias érv is: akik közelről figyelik a jelenséget, arra hívják fel a figyelmet, hogy az ilyen típusú játékok javítják a figyelmet, a memóriát és a kognitív rugalmasságot, bár még nincs olyan tanulmány, amely pontosan megmondaná, mi áll a sikerük hátterében.
Senki sem várja, hogy egy papíralapú rejtvény versenyre keljen egy videojáték kifinomultságával; valójában nem is ez a cél. Sokkal inkább egy egészen másfajta tér: néhány perc, amikor az ember úgy foglalja le az elméjét, hogy közben nincs előtte képernyő – és egyre többen keresik ezt a fajta időtöltést magáért a rejtvényfejtés élményéért.