A tengeri infrastruktúra modern gazdaságunk gerincévé vált. A balti-tengeri gázvezetékeknél történt közelmúltbeli robbanások azonban sokakat elgondolkodtattak: vajon mennyire biztonságosak ezek a létfontosságú rendszerek?
Vészhelyzetet szimulálnak egy szélerőműparkban a belga Északi-tengeren. Ez csak gyakorlat – de az események igaz történeten alapszanak.
“Azt szimuláltuk, hogy olyan emberek leszállnak az egyik ilyen tengeri infrastruktúránál, akik potenciális veszélyt jelentenek a szélerőművekre" - magyarázza Kurt De Winter, a belgiumi haditengerészet tengeri műveleteinek igazgatója. "A második részben a belga hatóságok partnereinek együttműködését és a fenyegetések elleni küzdelmét teszteltük."
A forgatókönyvet az a valós eset ihlette, amikor egy menedékkérőkkel teli hajó a La Manche csatornában rekedt, és egy belga szélerőműparkba sodródott. A szárazföldi irányítóközpontok hívják a tengeren lévő hajókat, és koordinálják a szélturbinánál rekedt "migránsok" mentését. A helyzet sötét fordulatot vesz, amikor fegyveres "embercsempészek" túszokat ejtenek az egyik tengeri platformon. Különleges rendőri és katonai egységeket hívnak a beavatkozásra. A haditengerészetnek, a katonaságnak, a rendőrségnek, de még a szélerőműpark üzemeltetőjének is együtt kell működnie a válság megoldásában.
"Hozzá kell jutnunk a területen lévő speciális ipari hajókhoz, hogy azok eljussanak a tengeri platformig" - mondja a különleges műveletek főnöke, akinek a nevét nem hozhatjuk nyilvánosságra. "A haditengerészet hajóira van szükség a koordinációhoz és az orvosi segítséghez. A helikopterek pedig tűztámogatást és felügyeletet biztosítanak a levegőből."
Az EU-országok minden évben parti őrségi gyakorlatot tartanak, amely COASTEX néven ismert. Amitől ez a szimuláció más, az az, hogy a tengeri energiainfrastruktúrára összpontosít. Ez nem véletlen, mivel a tengeri szélerőművek Belgium villamosenergia-szükségletének 10%-át fedezik, ami a következő tíz évben várhatóan megháromszorozódik. A szélerőműparkok mellett más kritikus tengeri infrastruktúrák is léteznek, amelyektől Európa egyre inkább függővé válik.
"A belga Északi-tengeren és a La Manche-csatornában létfontosságú infrastruktúra található, nem csak a tenger felszínén, hanem főleg a tengerfenéken" - hívja fel a figyelmet Kurt De Winter, a belgiumi haditengerészet tengeri műveleteinek igazgatója. "Kommunikációs kábelekről beszélünk, de áramkábelekről, olaj- és gázvezetékekről is. Ezek pedig nagyon sebezhetőek a különböző típusú fenyegetésekkel szemben. Az egyik ilyen fenyegetés az ellenség kémkedése és a szabotázstevékenység. A fenyegetés nem csak feltételezett, hanem valós. Ezt láttuk az Északi Áramlattal kapcsolatos incidensnél is, amely egy valóságos ébresztő volt az európai országok számára azzal kapcsolatban, hogy védjék jobban a tengeri infrastruktúrát.”
A gyakorlat a csempészek elfogásával zárul. A szélerőműpark biztonsága helyreáll. A kritikus tengeri infrastruktúrák védelme azonban továbbra is sürgető téma Európa-szerte.
Az olyan kisebb balesetek, mint például az adatkábelek sérülése, nem okoznak sok problémát. De egy nagyobb meghibásodás vagy szándékos támadás már súlyos következményekkel járhat, különösképp a szigeteken és más, rossz összeköttetéssel rendelkező régiókban.
Genfben Christian Bueger professzorral beszélgettünk, aki társszerzője volt egy tanulmánynak, amely Európa tengerfenéken futó kábeleinek sérülékenységét elemezte néhány hónappal azelőtt, hogy az Északi Áramlat incidens felhívta volna a figyelmet erre a kérdésre.
Denis Loctier, Euronews
„Lát-e változást a felfogásban vagy esetleg a fenyegetések tudatosulásában itt, Európában?”
Christian Bueger, a Koppenhágai Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok professzora, a SafeSeas igazgatója
"Abszolút. A kábelek már nem láthatatlanok. Most már tudatában vagyunk annak, hogy egy ilyen támadás megtörténhet, és fenn is áll annak a valószínűsége, hogy a jövőben megismétlődik. Emiatt mind az Európai Unió, mind a NATO kidolgozott jó néhány tervet. Jelenleg főleg a felügyelet javítására koncentrálnak, arra, hogy jobban megértsük: mi történik a tengeren és a tenger alatt. Nagyon szoros együttműködésre van szükségünk a szektor, a biztonságpolitikai döntéshozók és a katonaság között. Az a nem könnyű feladat, hogy ezek a szereplők megállapodjanak a legjobb gyakorlatokról, és arról, hogy ki mit csináljon pontosan.”
Az, hogy kinek a felelőssége az egyes tenger alatti kábelek védelme és karbantartása, gyakran nem világos. Ehhez általában speciális hajókra és professzionális búvárokra van szükség.
E kihívások kezelésére lehetséges megoldás a robotika alkalmazása. A portói Számítástechnikai, Technológiai és Tudományos Intézet olyan robotokat fejlesztett ki, amelyek hosszú ideig képesek figyelni a víz alatti infrastruktúrát.
"Sok búvár kéne, mert egy búvár nem tud olyan sokáig a víz alatt maradni, ráadásul veszélyes feladat is. A robotokkal nem kockáztatunk emberéletet" - magyarázza Carlos Almeida, az INESC TEC robotikai kutatója.
Az EU-finanszírozású EU-SCORES nevű zöld projekt részeként ezt a technológiát most tesztelik egy kísérleti helyszínen az Atlanti-óceánon. Két robotot úgy terveztek, hogy párhuzamosan működjenek, figyeljék a tengeri energiaparkokat, kábeleket, csővezetékeket és más víz alatti infrastruktúrát. [https://euscores.eu]
"Ez a robot figyeli a körülötte lévő környezetet, látja, van-e behatolás" - mutatja Alfredo Martins, az INESC TEC kutatója, robotikai professzor. "Változtathat is a helyzetén – tehát ha védelmi vagy biztonsági szempontból nézzük, az is érdekes, hogy a támadó nem tudja, hol van a védő... A második pedig, az EVA egy sokoldalú robot, amelyet tengeri infrastruktúrák feltérképezésére, ellenőrzésére, illetve a működtetés és a karbantartás segítésére használnak – nem csak kábelek, hanem tengeri szélturbinák vagy hullámenergia-átalakítók esetében is."
Az érzékeny kamerákkal, szonárokkal, magnetométerekkel (a mágneses tér mérésére alkalmas alapműszer) és a fenyegetések azonosítására szolgáló mesterséges intelligencia-algoritmusokkal felszerelt robotok széles körű és rugalmas víz alatti megfigyelést tesznek lehetővé.
"A jövőben ez olyan lesz számunkra, mint ma a mobiltelefon. Lesznek a szélturbinák a tengerben, körülöttük pedig robotok sokasága mozog, és végzi a feladatát" - véli Alfredo Martins.
Infrastruktúránk a tengerfelszín felett és alatt is megtalálható, így annak védelme a következő években létfontosságú és egyben kihívást is jelent.