Egy motorroncs és két német katona földi maradványainak megtalálása világszerte figyelmet keltett. A budapesti alacsony Duna-vízállás bukkantatta felszínre a második világháborús járművet, amely megtisztítva meglepően jó állapotúnak bizonyult.
A Budapesten kiemelt Wehrmacht-motorkerékpárról készült fotó bejárja a világsajtót: a „Times of India” és a „Vietnam.VN” című lapoktól kezdve a brit médiumokon, például a „Daily Mirroron” át egészen az olyan amerikai portálokig, mint a Yahoo Autos, mindenütt beszámolnak a szenzációs leletről.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kiemelt motorkerékpár a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum közlése szerint egy DKW NZ 350-1 típusú jármű.
A DKW NZ 250 és NZ 350 modelleket akkoriban a motorosok különösen robusztusnak és megbízhatónak tartották. Ezért 1944-től bevezették az NZ 350-1-et, a kifejezetten hadicélú felhasználásra fejlesztett változatot.
A magyar múzeum augusztus 2-án emelte ki a járművet a Parlamenttel szemben fekvő Batthyány téren. A motorkerékpár szinte teljes egészében épen maradt. Mivel a kiemeléskor vízzel és iszappal volt tele, több mint 200 kilogrammot nyomott. Jelenleg a budapesti múzeum hangárjában tisztítják és konzerválják.
A DKW NZ 350-1-et 1944 és 1945 között gyártották, a háború végéig összesen csaknem 12 ezer példány készült belőle.
Érdekes többek között egy ma már könnyen szem elől téveszthető apró részlet: a hátsó vázon volt egyfajta „uszony”, illetve sár- és hókaparó. Ennek az volt a szerepe, hogy megakadályozza a sár és a hó megtapadását az abroncson, majd bejutását a lánchajtásba. A módosítás nyilvánvalóan az oroszországi tél tapasztalataiból született.
Feltűnő volt a szürkeöntvényből készült motorblokk is, ez egy magas grafittartalmú öntöttvasötvözet. Ennek oka többek között az alumínium háborús hiánya volt. A konkrét leletet az eddig nyilvánosságra hozott információk alapján azonban egyelőre nem lehet pontos gyártási naphoz vagy hónaphoz kötni.
DKW, az NZ 350-1 gyártója
A DKW vállalat a dán mérnökhöz, Jørgen Skafte Rasmussenhez köthető. Ő alapított 1907-ben a szászországi Zschopauban először egy gép- és gőztechnikai üzemet. A DKW márkanév később született meg, és eredetileg a „Dampfkraftwagen”, vagyis gőzhajtású gépkocsi rövidítése volt. 1922-ben Zschopauban készült el az első DKW-kétütemű motor, a következő években pedig a cég Németország egyik legjelentősebb motorkerékpár-gyártójává vált.
1932-ben a DKW az Audival, a Horchcsal és a Wandererrel együtt létrehozta az Auto Union AG-t. A zschopaui DKW-üzem az új konszernen belül továbbra is a motorkerékpár- és motorfejlesztés központja maradt.
Az 1930-as években a DKW egyre inkább bekapcsolódott a német fegyverkezésbe. Az NZ 350-esből is nagy sorozatban gyártottak a Wehrmacht számára.
A zschopaui üzem jelentőségét jól mutatják a termelési adatok: 1934-ben már a 350 ezredik DKW-motorkerékpár gördült le a futószalagról, 1939-ben pedig az 500 ezredik. A második világháború kitörésével a civil motorkerékpár-gyártást fokozatosan visszafogták, a kapacitásokat pedig egyre inkább katonai igényekre állították át.
A most a Dunából kiemelt DKW NZ 350-1 ebből a háború végi időszakból származik.
A második világháború befejezése után a szovjet megszálló hatóságok leszerelték a zschopaui DKW-gyárat. A gépeket és berendezéseket a Szovjetunióba szállították. Zschopau DKW-mérnökeit is Izsevszkbe vitték, hogy ott segítsenek az újrainduló motorkerékpár-gyártás felépítésében. Az NZ 350 története azonban ezzel nem ért véget: 1946-tól a Szovjetunióban IZh-350 néven kezdtek gyártani egy modellt, amely műszakilag nagyrészt a DKW NZ 350-re épült. 1951-ig több mint 127 ezer darab készült belőle.
Az elmúlt napokban a kiszáradt Duna-medernél a Wehrmacht-motorkerékpár mellett az eredeti felszerelés néhány darabja is előkerült, köztük egy benzines kanna, egy Y-szíj és egy bajonett-tok.
Az úgynevezett Y-szíj egy vállra vett bőr hevederzet volt, amelyet elöl és hátul további szíjak kapcsoltak össze. Arra szolgált, hogy a felszerelést a testhez rögzítsék, például a kenyérzsákot, a lőszertáskát vagy a kulacsot. Az „Y” elnevezés a vállpántok alakjára utal.
Bajonett-toknak a bajonett olyan tartóját nevezik, amelyet az övre vagy más felszerelési elemre erősítettek. Ebben hordták a bajonettet, amikor az nem volt a puskára tűzve.
A motorkerékpár alatt két német katona földi maradványaira bukkantak. Hiánytalanul megmaradt azonosító céduláik több mint 80 év után most először adhatnak támpontot kilétükről és sorsukról. Előkerült egy úgynevezett „Kuban” karpajzs is.
A kitüntetés arra utalhat, hogy viselőjét korábban a Kaukázusban, a kubáni hídfőnél vetették be.
Jelenleg azt feltételezik, hogy a két férfi maradványai a motorkerékpár vezetőjéhez és utasához tartoznak. Létezik azonban egy lehetséges alternatív magyarázat is: a Magyar Hadtörténeti Intézet (forrás: német) (forrás magyar nyelven) szerint a helyszín egy, az ostrom befejezése után kialakított háborús törmelék- illetve hulladékgödör lehetett. Úgy tűnik, ott többek között lőszert és különféle felszerelési tárgyakat is leraktak.
A leletek alapján önmagában ezért még nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a két férfi halálának időpontjában valóban a DKW-n tartózkodtak-e.