Steven Spielberg újra előveszi földönkívülöttek iránti szenvedélyét, kormányzati összeesküvés leleplezésre vár – spoilermentes kritika
Adják ki az aktákat!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez már túl régóta tart, és itt az ideje, hogy a hatalmasokat felelősségre vonják a hazugságaikért. Az összeesküvést le kell leplezni, az igazságnak az emberekhez kell eljutnia.
Lehet, hogy a Trump-kormányzat három hete minősítette titokmentessé a földönkívüli jelenségekkel kapcsolatos több mint 160 katonai iratot (UFO-król, illetve UAP-okról – „azonosítatlan rendellenes jelenségekről” van szó), de a figyelemelterelésként kiadott néhány homályos megfigyelőkamerás felvétel nem az, amire a közvélemény vágyik. Akárhogy is próbálják elásni, az igazság odakint van, és Fox Mulder küldetése ma is hátborzongatóan időszerű.
Bocsánat, mégis melyik aktákra gondoltak?
Akármilyen kiábrándító is volt a friss amerikai aktakiadás, kényelmesen egybeesett Steven Spielberg legújabb filmjének marketingzajával, amelyben a Szakáll visszatér a csillagközi látogatók iránti szenvedélyéhez. A hype, amely a Disclosure Day körül kialakult, odáig ment, hogy néhány lelkes rajongó már azt találgatta, nem a rendező 1977-es klasszikusa, a Harmadik típusú találkozások titkos folytatásáról van-e szó.
Spoiler: nem az, de közös vonás bőven akad.
Megismerkedünk Daniel Kellnerrel (Josh O’Connor), a nagyon is kétes Wardex vállalat önjáró kiberbiztonsági szakértőjével. Érzékeny anyag került a birtokába: 107 meghajtó, rajtuk az Egyesült Államok teljes, földönkívüliekkel kapcsolatos felvételarchívumával. Minden rajta van, az 1947-es roswelli incidenstől kezdve napjainkig. Emellett ellopott egy darab idegen technológiát is, amelyet aljas főnöke, Noah Scanlon (Colin Firth) bármi áron vissza akar szerezni.
Scanlon túszul ejti a leendő szivárogtató barátnőjét, Jane-t (Eve Hewson), és tudni akarja, a Wardexnél ki árulta még el. Daniel kollégája, Hugo Wakefield (Coleman Domingo) az egyikük, ő is úgy gondolja, eljött az idő, hogy a világ megtudja az igazságot.
Ezzel párhuzamosan a fürge tévés meteorológus, Margaret Fairchild (Emily Blunt) is furcsa átalakuláson megy keresztül. Minden azzal kezdődik, hogy egy vörös bíborosmadár berepül a konyhájába, és Margaret hirtelen minden nyelven képes kommunikálni. Sőt, a telepátiával is kacérkodni kezd. Amikor adásba kerül, roham tör rá, és furcsa kattogássorozatban kezd beszélni, mintha egy idegen lény szállta volna meg.
Daniel és Margaret sorsa elkerülhetetlenül összefonódik, mindez egy közelgő háború árnyékában, amikor az Egyesült Államok és Oroszország azon a ponton áll, hogy atombombákkal töröljék le egymást a térképről.
Képes lehet-e a földönkívüli élet cáfolhatatlan bizonyítéka egyesíteni a világot, és emlékeztetni az emberiséget az együttérzésére? Vagy inkább Isten létét kérdőjelezi meg, tovább destabilizálja a kormányokat – vagyis ideje lesz feltenni Vera Lynn ‘We’ll Meet Again’ című dalát?
Disclosure DayDisclosure Day
Van mit csodálni azon, hogy Spielberg 2026-ban teljes X-akták-üzemmódba kapcsol. Kormány-összeesküvés, amelyet egy igazságkutató kívülállókból álló csapat készül leleplezni, és amelynek tagjai még mindig hisznek abban, hogy az emberek elhisznek egy helyi tévécsatorna híradásában, és nem legyintik le az egészet mesterséges intelligencia által generált katyvarként vagy álhírként? Bárcsak így lenne.
A bökkenő az, hogy David Koepp nehézkes forgatókönyve ezúttal nagyon cserben hagyja a filmet.
A forgatókönyvben azért vannak pillanatok, amikor izgalmasan elmozdul a Fringe-nek sokkal tartozó irányba – annak a sorozatnak az irányába, amely maga is Chris Carter kultikus szériájának leszármazottja. De anélkül, hogy spoileres vizekre eveznénk, bőven jutott bele esetlen dialógus, a jelenkorhoz képest kínosan anakronisztikus logikai bukfenc, több is, mint amennyit egyetlen idegen ereklyével be lehetne foltozni, valamint olyan túlságosan szó szerinti pillanatok, hogy a néző legszívesebben felkiáltana: „Értjük, köszönjük, de Scully ügynök szkepszisére esküszünk, lépjünk már tovább!”.
A kiábrándítóan sztereotip földönkívüli dizájnról (amely semmilyen elvárást nem forgat fel), illetve néhány valóban pocsék CGI-állatról pedig jobb minél kevesebbet beszélni.
Josh O’Connor, Colin Firth (aki az X-akták Cigarettázó Férfijának ezüstös hajú változatát játssza) és a filmet simán ellopó Emily Blunt parádés alakítása a felszínen tartja a produkciót, és Spielberg gyermeki őszintesége is átüt a vásznon. A rendező azt próbálja boncolgatni, van-e az emberiségben elegendő tartalék ahhoz, hogy elfogadjon egy olyan revelációt, amely mindent megkérdőjelezne a hittől a tudományon át egészen saját létezésünk céljáig. Ennek kapcsán erős és időszerű kiállást tesz a kommunikáció és az empátia mellett, amelyet – mint megtudjuk – a földönkívüliek az emberi faj „evolúciós előnyének” tartanak.
Ha ehhez hozzávesszük a titkolózás etikájáról folytatott beszélgetéseket, egy önelégülten mosolygó apácát (Elizabeth Marvel) és egy remekbe szabott vonatkarambolos akciójelenetet, kész is egy szórakoztató, nagyjából mégis elgondolkodtató blockbuster.
Disclosure DayDisclosure Day
Spielberg szíve kétségkívül a helyén van (vagyis a kabátujján hordja), a 79 éves rendező mégis jókora adag giccsel vizezi fel a hullámvasutat. Ez a múltbeli munkáit ismerve nem akkora meglepetés, de amikor az érzelgősség átcsúszik közhelyességbe, az már az érzelmi bevonódást és a néző türelmét is próbára teszi.
Akik maradéktalanul rá tudnak hangolódni a Disclosure Dayre, értékelni fogják a szégyenkezés nélküli optimizmust, és üdítőnek találják majd a zaklatott, cinikus időkben.
Azok számára viszont, akik ingadoznak, és nem tudnak napirendre térni a forgatókönyv hibái felett, a film leleplezései nem fognak áhítatot kiváltani. Kacarászni viszont annál inkább fognak rajtuk.
Főleg az elnyújtott finálé – amelynek jó 15 perccel korábban véget kellett volna érnie – hat majd intergalaktikusan cikinek. Nem azért, mert a film középpontjában a földönkívüliek létezése áll, hanem mert úgy tűnik, Spielberg és Koepp semmit nem tanult az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága sokat szidott befejezéséből, sőt most a lehető legrosszabb módon dupláznak rá.
Disclosure DayDisclosure Day
Minden hibája ellenére a Disclosure Day nagyokat mer lendíteni. Végül nem sikerül ugyanolyan, a nézőt száját tátva hagyó csodálkozást kiváltania, mint Spielberg korábbi sci-fi kirándulásainak, de a sodró lendület átsegíti a gyengébb pontokon. És végső soron még egy kétharmad részben erős Spielberg-kaland is garantál egy elégedett mozizást. Csak azt kívánjuk majd, bárcsak a Disclosure Day rejtélyei jobb katarzist kaptak volna, és reményről szóló üzenete sem ilyen antiklimaxba fulladna.
Az igazság továbbra is odakint van. Adják ki az aktákat.
Az. Összes. Aktát.
Disclosure Day már látható az európai mozikban, az amerikai vetítések pedig pénteken indulnak.