Izland 52,8–47,2 arányban elutasította az EU-csatlakozási tárgyalások újraindítását.
Izland azt mondta: „Nei”.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A végletekig kiélezett, nagy figyelemmel kísért népszavazáson az északi ország elutasította az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló tárgyalások újraindítását.
Az igenek győzelme újraindította volna azt a folyamatot, amelyet 2015-ben szakítottak meg. Reykjavík addig a hosszadalmas csatlakozási tárgyalások 11 fejezetét már lezárta, és így a jómódú ország néhány éven belül könnyűszerrel beléphetett volna az EU-ba.
Az izlandiak azonban inkább úgy döntöttek, hogy megőrzik a jelenlegi rendszert: szoros együttműködést folytatnak a 27 tagállammal, de egy lépéssel a teljes jogú tagság előtt megállnak.
Íme a népszavazás négy legfontosabb tanulsága.
A hal mindenek előtt
Első ránézésre adta volna magát a magyarázat, hogy a népszavazás eredményét a geopolitikai tényezők fogják meghatározni. Az orosz fenyegetés, a kínai versenyelőny, az amerikai védővámok, és Donald Trump Grönland annektálására tett kísérlete is az EU felé tolhatta volna a kis sziget lakóit. Számukra mégis volt egy ezeknél sokkal fontosabb szempont: a hal.
Az Atlanti-óceán északi részén hatalmas kizárólagos gazdasági övezettel rendelkező szigetországban a halászat mélyen beépült a nemzeti öntudatba. Az ágazat jelentős munkaadó, és az ország bruttó hazai termékének mintegy 8 százalékát, exportjának pedig közel 40 százalékát adja.
Izland féltve őrzi halászati jogait. Az ország és az Egyesült Királyság 1958 és 1976 között több összecsapásba is keveredett, amelyek a „tőkehal-háborúk” néven váltak ismertté. A konfliktussorozat végül Reykjavík győzelmével zárult Londonnal szemben.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás Izlandot a közös halászati politika hatálya alá vonta volna. Ez szabályozza, hogy ki, hol és mikor halászhat, valamint azt is, mekkora mennyiséget foghat ki. A kvóták jelentős részéről évente, tárgyalások után döntenek, a tagállamok feladata pedig annak biztosítása, hogy a halászok ne lépjék túl ezeket a határokat.
A népszavazást megelőzően készült Gallup-felmérés szerint az izlandi halászati ágazathoz kapcsolódó vállalatok 90 százaléka ellenezte az Európai Unióhoz való csatlakozást.
A kormány igyekezett enyhíteni ezeket az aggodalmakat, és kijelentette, hogy Brüsszeltől teljes jogkört kérne az ország halászati rendszerének szabályozására. Az Európai Bizottság azt közölte, hogy kész „kreatív” megoldásokat keresni.
Úgy tűnik azonban, hogy ezek az ígéretek nem győzték meg azokat, akik attól tartottak, hogy Izland túl nagy áldozatot hozna.
Éles város–vidék megosztottság
A népszavazáson egyértelműen kirajzolódott a városok és a vidék közötti különbség.
Az ország hat választókerülete közül mindössze kettőben győztek az igenek, és mindkettő a fővárosban, Reykjavíkban található.
Reykjavík déli választókerületében a szavazók 54,5 százaléka mondott igent, míg Reykjavík északi részén még ennél is többen, 57,5 százalék választotta ezt az opciót.
Ez megfelel annak az Európa más országaiban is megfigyelhető mintának, amely szerint a nagyvárosokban erősebb a politikai és gazdasági integráció támogatottsága.
Ezzel szemben az északnyugati, az északkeleti és a déli választókerületben is több mint 60 százalék szavazott nemmel. Ezekben a vidéki közösségekben a halászat jóval fontosabb szerepet játszik a foglalkoztatásban, mint a fővárosban, ahol az ágazat jelentősége már sokkal kisebb.
A Reykjavíkot körülvevő délnyugati választókerület adta le utolsóként a végleges eredményeket. Itt 47 százalék szavazott igennel, 53 százalék pedig nemmel.
A népszavazás részvételi aránya 82,5 százalék volt, ami magasabb a legutóbbi izlandi parlamenti választás 80,18 százalékos részvételénél, és azt mutatja, hogy a kérdés széles körű érdeklődést váltott ki.
Összesen 225 031 szavazatot adtak le. A nemekre 118 040-en, vagyis a szavazók 52,8 százaléka voksolt, míg 105 399-en, 47,2 százaléknyian az igenre szavaztak. Emellett 1652 szavazat érvénytelen vagy üres volt.
Erős maradt a jelenlegi rendszer támogatottsága
A csatlakozási tárgyalások újraindításának elutasításával az izlandiak kiálltak amellett a sajátos együttműködési rendszer mellett, amelyet az ország Brüsszellel évtizedek alatt alakított ki.
Izland Norvégiával és Liechtensteinnel együtt az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás alapján már most is széles körű és akadálytalan hozzáférést élvez az egységes piachoz. A rendszerből ugyanakkor jelentős kivételt képez a halászat és a mezőgazdaság.
Az északi szigetország tagja a schengeni térségnek, valamint olyan kiemelt programoknak is, mint az Erasmus és a Horizont. Az együttműködés ugyanakkor azzal járt, hogy Izlandnak csaknem 9000 uniós jogszabályt kellett átvennie anélkül, hogy szavazati joga lenne a brüsszeli döntéshozatalban.
Az ország külpolitikája is szorosan igazodik az Európai Unióéhoz. Izland tagja a NATO-nak és az Európa Tanácsnak, valamint részt vesz az Ukrajna támogatására létrehozott „Tettrekészek Koalíciójában” is.
Amikor a választókat arról kérdezték, hogy ezt az együttműködést egészen a teljes jogú tagságig kívánják-e elvinni, úgy tűnik, sokan arra jutottak: az eddigi rendszer számukra elegendő.
Kristrún Frostadóttir miniszterelnök a kampány tapasztalatairól beszélve azt mondta, azt látta, hogy „az emberek nagyon elégedettek az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással és azokkal a megállapodásokkal, amelyek jelenleg az Európai Unióhoz kötnek bennünket”.
Nem vonzó a csatlakozás a gazdag országok számára?
Ha Izland a csatlakozási tárgyalások újraindítása mellett döntött volna, az ország azonnal az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó államok élmezőnyébe került volna.
Brüsszeli tisztviselők és diplomaták zárt ajtók mögött elismerték, hogy a mintegy 84 ezer eurós egy főre jutó bruttó hazai termékével, fejlett gazdaságával és közel százszázalékban megújuló forrásokból származó villamosenergia-termelésével Izland gyakorlatilag egyik napról a másikra a csatlakozási sor élére ugrott volna.
Ugyanakkor azzal is tisztában voltak, hogy politikailag visszatetszést kelthetne, ha Izland megelőzné a többi tagjelöltet, különösen a nyugat-balkáni országokat, amelyek nem egy esetben több mint egy évtizede várnak az Európai Unióhoz való csatlakozásra.
Felmerült az is, hogy Izland és Montenegró csatlakozási folyamatát valamilyen formában összekapcsolhatnák, hogy elkerüljék a Nyugat-Balkánon várható politikai ellenállást.
Erre azonban a népszavazás eredménye után nem kerül sor, így a bővítési verseny változatlan marad.
Egy kérdés ugyanakkor most már elkerülhetetlen: képes-e az Európai Unió bővítése vonzóvá válni a gazdag országok számára?
A jelenlegi tagjelöltek – Albánia, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Moldova, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia, Törökország és Ukrajna – gazdasági mutatói és demokratikus normái jelentősen elmaradnak Izlandétól.
Számukra az Európai Unió a gazdasági növekedés, a jólét és a nagyobb társadalmi egyenlőség lehetőségét jelenti. A 2004-ben csatlakozott közép- és kelet-európai országok látványos fejlődése jól mutatja, milyen lehetőségeket kínálhat számukra egy európai jövő.
Számukra a tagság geopolitikai szükségszerűség is, különösen egy olyan időszakban, amikor Oroszország agresszív politikával igyekszik ismét kiterjeszteni befolyási övezetét.
A népszavazás eredménye azt mutatja, hogy Izland – összehasonlíthatóan kedvezőbb helyzetéből kiindulva – egészen másként mérlegelte, mit jelentene számára az Európai Unióhoz való csatlakozás, és mennyire lenne erre sürgősen szüksége.
Nem ez az első alkalom, hogy egy gazdag ország elutasítja az Európai Unióhoz való csatlakozást. Norvégia nem egyszer, hanem kétszer is nemet mondott: először 1972-ben, majd 1994-ben.
Az Egyesült Királyság pedig, a világ hét legfejlettebb ipari országát tömörítő G7-csoport tagjaként, 2016-ban szavazott az Európai Unióból való kilépés mellett.
Érdekesség, hogy a Brexit eredménye – 51,89 százalék a kilépés és 48,11 százalék a bennmaradás mellett – szinte pontosan megegyezik az izlandi népszavazás végeredményével.