A sült krumplit akár a szerelem univerzális nyelvének is nevezhetnénk. Szinte mindenki rajong érte; olyan étel, amely aranyló zsiradékba mártva örömteli közösségi élménnyé kovácsolja az embereket. Kivéve persze, ha valaki krumplitolvaj.
Mindannyian átéltük már: az ember rendel magának egy jókora adag hasábburgonyát, miközben a társaságában ülő valaki teljes meggyőződéssel állítja, hogy ő nem kér – neki elég lesz a saláta.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Csakhogy, amint megérkezik a sült krumpli, a glóriája hirtelen megcsúszik.
Először csak egy szolid kérés hangzik el: „csak egyet”. Aztán talán még egy-kettő.
Az Orosz Orvosi Akadémia kutatói arra voltak kíváncsiak, miért ilyen erős ez a kísértés, hogy ellopjuk más sült krumpliját, és hogy a „morális áthágás vajon fokozza-e az ízélményt”.
A Food Quality and Preference című folyóiratban megjelent tanulmányhoz a kutatók mind a 120 résztvevőnek ugyanakkora adag sült krumplit szolgáltak fel – először közvetlenül, majd úgy, mintha egy másik ember kínálná meg vele.
Ezt követően arra kérték őket, hogy titokban lopjanak krumplit a többiektől, magas és alacsony lebukásveszélyű helyzetekben egyaránt.
A résztvevőknek ezután egytől kilencig terjedő skálán kellett értékelniük, mennyire finomak a krumplik; a legmagasabb pontszámot egyértelműen a lopott falatok kapták.
Érdekesség, hogy minél nagyobb volt a lebukás kockázata, annál nagyobb volt a krumpli okozta eufória: a lopott sült krumpli ízre, ropogósságra és sósságra 40 százalékkal jobb értékelést kapott, mint a közvetlenül felszolgált adag.
A résztvevők szerint a tiltott falatok elcsenésének egyszerre izgalmas és bűntudattal teli érzése tette még ellenállhatatlanabbá az élményt.
Az eredmények összefügghetnek a szűkösségre épülő gondolkodásmóddal is – azzal, hogy az agyunk nyugtalanabbá és félelmetesebbé tesz minket, ha valamiből kevés van, és emiatt versengőbbé, impulzívabbá válunk.
Ugyanez igaz minden tilos dologra is. A közismert „tiltott gyümölcs” hatás szerint amitől eltiltanak, az azonnal értékesebbnek és kívánatosabbnak tűnik.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a szűkösségre fókuszáló gondolkodásmód az együttérzésünket is tompíthatja mások fájdalmával – vagy jelen esetben az idegességével – szemben.
A tanulmány szerzői szerint az eredmények segítenek bővíteni „annak megértését, hogyan kapcsolják be a mindennapi szabályszegések az agy jutalmazó rendszereit”, és közelebb visznek a viselkedéslélektan, valamint az evési szokásaink mögött húzódó gondolkodásmód jobb megértéséhez.
És bár aligha fogják eltántorítani a jövőbeni krumplitolvajokat, legalább lesz egy tudományos magyarázatuk a következő alkalomra.