Velence a kliséken túl a művészetek városa is, ahol összekapcsolódik múlt és jelen, hagyomány és modernitás.
HIRDETÉSVelence: a gondolák, Szt. Márk tér és a Sóhajok-hídja. Ezeken a kliséken túl ez a művészetek városa is, ahol összekapcsolódik múlt és jelen, hagyomány és modernitás. A város a XIX.sz. vége óta ad otthont a legrégebbi művészeti biennálénak a világon. Velence mindig is meghatározó művészeti központ volt.
Az 58. Velencei Biennálé nemrég nyitotta meg kapuit, és hat hónapon át várja a látogatókat a világ minden részéről. Minden évben rengetegen érkeznek ide, 2017-ben például több mint 600 ezren voltak kíváncsiak az eseményre.
A francia és az angol pavilon a két legnépszerűbb helyszín idén. Az Észak-Írországból származó Cathy Wilkes szétszerelt és megcsonkított tárgyakat és karaktereket mutat be, ami valóságos esztétikai sokk.
Az idei biennálé határozottan rezonál a mai világunk minden rezdülésére. "Élj érdekes időkben!" - ez a biennálé mottója. Szigorúan a művészet eszközeivel elmélyed a jelen politikai világában. A művészet az idők tanúja és megjelenítője egyben. A biennálé művészeti igazgatójával beszélgettünk:
- Úgy vélem, ez a jelent bemutató show. A jelenkorról szól, és azokról az időkről, amelyek a történelemből, a semmiből bukkantak elő, és egy lehetséges jövő felé vezethetnek, amit még nem ismerünk. Ez valóban egy olyan kiállítás, ahol a művészek reagálnak arra az időre, amelyben élünk - vélte Ralph Rugoff kurátor és művészeti igazgató.
A Barca Nostra egy hajónak a roncsa, amely Líbia partjainál süllyedt el 2015-ben több mint 700 emberrel a fedélzetén, egy hatalmas nyitott koporsó...
- Ez nem művészet, hanem ez egy művész, aki ezt a prezentációt bemutatta. És egyben egy művész, aki a valóságból merített, valami olyat, ami egy tragikus halálesethez kötődik, és mindezt művészeti közegbe helyezi, hogy kérdéseket vessen föl - magyarázta a kurátor.
A lengyel Raoman Stanczak egy repülő törzsével vet föl kérdéseket a néhai lengyel elnök, Lech Kaczyński repülőgépszerencsétlenségével kapcsolatban.
- Ez a szobor számos metaforával bír, van egy lengyel kontextusa, de ennél univerzálisabb is: a minket körülvevő világ metaforája. Ugyanakkor a belső embernek, az ő kutatásának a metaforája is. És mindennek tetejében ott a technológiai fejlődés is. Mindig visszatérünk a primitív ösztöneinkhez - magyarázta Raoman Stanczak.
A nők is jelentős szerepet játszanak a kiállításon. A koreai pavilon három művésznőt lát vendégül. Mindhárman a hagyomány és a modernitás kapcsolatával alkotnak, mindez persze női szemszögből megjelenítve.
- A kortárs nem csak kortárs. Mindig merítünk a hagyományainkból, és mindig interpretáljuk a tradíciót a kortárshoz. Itt Velencében olyan sok hagyományos és modern dolog keveredik, így ez a helyszín tökéletes számunkra - mesélte Siren Eun Young Tung.
A biennálén több párhuzamos esemény is zajlik. Az egyik legfontosabb a Jövő Generációjának Művészeti Díja, amely egy zsűri által kiválasztott 21 művészt hoz össze. A művészet jövőjét ezekben a fiatalokban fogjuk megtalálni.
- Az, hogy itt lehetünk ebben a gyönyörű palazzóban, érdekes kapcsolatot biztosít valamivel, ami nagyon új és radikális, gyakran forradalmian új, és mégis mélyen tradicionális - mondta Björn Geldhof.
Az idei győztes a litván Emilija Skarnulyte, aki videót készített egy hazai atomerőműről, amely Csernobil ikertestvére.
- Érdekel a jövő régészete, vagyis megnézni az emberiség által hagyott sebeket és jeleket a bolygónkon a tudományos haladáson és a hidegháborús mitológián keresztül - magyarázta a művész.
A Velencei Biennálé november 24-ig tart.