A francia Philippe Faucon régóta olyan emberekről készít filmeket, akik szerinte “láthatatlanok”. Ezek a sorsok nemigen jelennek meg a mozivásznon, vagy ha mégis, akkor csak mellékszálként. Legújabb műve, a Fatima érzékeny, erőteljes alkotás az észak-afrikai bevándorlók életéről.
A film igaz történeten alapul.
Fatima takarítónőként dolgozik, hogy taníttathassa két lányát. A nagyobbik orvos szeretne lenni, a kisebbik pedig egy lázadó kamasz, aki szégyelli, hogy szegények, és azt, hogy az anyja nem beszél franciául.
Fatima naplót vezet. Arabul fogalmazza meg érzéseit, a megaláztatásokat, a félelmeket és a reményeket. A naplóból készült könyv inspirálta a film rendezőjét, aki Fatimát láthatatlan hősnőnek tartja.
A nézőre semmiféle nyomás nem nehezedik. A rendező finom mértéktartással és nagy érzékenységgel ábrázolja Fatimát.