A digitális eurótól a magán interoperabilitási megoldásokig, a brazil PIX mintájára zajlik a verseny a pénzügyi szuverenitásért. A fő kihívás a fizetések autonómiájának garantálása belföldön és külföldön is.
Európa évente több milliárd eurót költ bankkártyás fizetésekre, amelyek szinte mindegyike európai rendszereken kívül fut. A kártyás vásárlások túlnyomó többségét a Visa vagy a Mastercard dolgozza fel, a globális fizetések piacát uraló két amerikai vállalat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Sok éven át ez volt az az ár, amelyet meg kellett fizetni azért a hatékonyságért, amelyet ezek az amerikai óriáscégek kínáltak, amikor kártyával fizettek egy szolgáltatásért vagy termékért.
Az Európai Unió vezetői ma már úgy tekintenek erre a függőségre, mint egy kockázatra, amelyet Európa többé nem hagyhat figyelmen kívül, különösen annak fényében, hogy ez az infrastruktúra geopolitikai fegyverré válhat.
Ez az egyik érv, amelyet az Európai Központi Bank (EKB) felhoz, amikor megpróbálja megszerezni a digitális euró jóváhagyását az Európai Parlamentben. A Christine Lagarde vezette intézmény arra figyelmeztet, hogy a külföldi fizetési rendszerektől való függés politikai nyomásnak és hirtelen fennakadásoknak teszi ki Európát.
Nemcsak az európaiak katonai biztonságát sodorhatja káoszba Donald Trump egyetlen csettintéssel. Mi történne, ha az Egyesült Államok elnöke egyik pillanatról a másikra lekapcsolná azt a teljes infrastruktúrát, amely lehetővé teszi az európaiak számára a mindennapi vásárlások kifizetését?
A zavarok száma és mértéke óriási lenne. Oroszországban, ahol a vállalatok a Visa és a Mastercard rendszereire támaszkodnak a fizetések 60 százalékánál, az amerikai szankciók arra kényszerítették ezeket a cégeket, hogy leállítsák szolgáltatásaikat, így a hétköznapi állampolgárok nem jutottak hozzá a pénzükhez, és nem tudtak árut vásárolni.
Költségek és adatok a vita középpontjában
Az Európai Központi Bank (EKB) adatai szerint az amerikai Visa és Mastercard fizetési óriások a kártyás fizetések 61 százalékát bonyolítják az euróövezetben, és szinte az összes határon átnyúló kártyás tranzakciót is ők kezelik.
Ez azt jelenti, hogy valahányszor bankkártyával vagy mobiltelefonnal fizet, az így keletkező adatok elhagyják az Európai Uniót, és egy harmadik országban – például az Egyesült Államokban – kerülnek tárolásra, ahol fogyasztói profilok felépítésére használhatják őket.
Egy másik érv a tranzakciók költségeire vonatkozik. A kiskereskedők arról számolnak be, hogy az olyan kártyahálózatok által felszámított jutalékok az elmúlt években jelentősen megemelkedtek. A díjakat az Európai Unión kívül meghatározott kereskedelmi feltételek alapján állapítják meg. Éppen ezért a bankszámlák közötti közvetlen fizetések erősíthetik a versenyt, és segíthetnek a vállalatoknak és a fogyasztóknak a megtakarításban.
Az amerikai struktúráktól való függés csökkentése összhangban áll Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság céljaival, amely Mario Draghi jelentéseire és Enrico Letta elemzéseire támaszkodva próbálja növelni Európa versenyképességét az olyan országokból, mint az Egyesült Államok vagy Kína származó, nagyobb méretű és léptékű vállalatokkal szemben.
Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke arra figyelmeztetett (forrás: portugál), hogy a globális kölcsönös függés a kölcsönös korlátozás mechanizmusából befolyásolási és ellenőrzési eszközzé vált, mivel a mély integráció olyan stratégiai függőségeket hoz létre, amelyeket a nem szövetséges hatalmak fegyverként használhatnak.
A figyelmeztetések nemcsak Európából érkeznek, és egyre szélesebb körben ismerik fel, hogy a jelenlegi geopolitikai széttagoltság közepette a fizetési rendszerek a szuverenitás kérdésévé váltak.
Kanada miniszterelnöke, Mark Carney az év elején, a davosi Világgazdasági Fórumon visszhangozta ezeket az aggodalmakat egy, éleslátása miatt világszerte visszhangot keltő beszédben.
„A nagyhatalmak elkezdték a gazdasági integrációt fegyverként, a vámokat eszközként, a pénzügyi infrastruktúrát kényszerítő erőként és az ellátási láncokat kihasználható sebezhetőségként használni. Nem lehet tovább élni abban a hazugságban, hogy az integráció kölcsönös előnyöket hoz, amikor maga az integráció válik az alárendeltség forrásává” – hangsúlyozta a kanadai vezető.
Digitális euró mint európai válasz
Az Atlanti-óceán európai partján a digitális eurót, amely az Európai Unió szintjén működő elektronikus fizetési infrastruktúra alapjául szolgálna, úgy tekintik, mint az európai stratégiai autonómia gyakorlati megvalósításának eszközét.
„Mindezek a lehetséges geopolitikai feszültségek és az a törekvés, hogy minden meglévő eszközt fegyverként használjanak, egyértelműen növelik a kockázati szintet. Ez pedig egy európai fizetési rendszer iránti igényünket erősíti, amely minden szükségletet kielégít, és európai technológiára és infrastruktúrára épül, vagyis olyan rendszerét, amely teljes mértékben a mi ellenőrzésünk alatt áll” – jelentette ki januárban Piero Cipollone, az Európai Központi Bank igazgatótanácsának tagja a spanyol napilapEl País_nak_.
Jelenleg zajlik az Európai Parlament és a tagállami kormányok közötti tárgyalások utolsó szakasza arról, hogyan fog működni a digitális euró. A digitális euró egy elektronikus, az EKB által kibocsátott és garantált pénzforma lesz, amely a készpénzt és a meglévő banki szolgáltatásokat egészíti ki, nem pedig helyettesíti.
A rendszer online és offline fizetéseket is lehetővé tesz majd, az alapinfrastruktúrát az EKB biztosítja, míg a kereskedelmi bankok és a fizetési szolgáltatók digitális euróban nyújtanak szolgáltatásokat ügyfeleiknek. Várakozások szerint a kereskedők a jelenlegi kártyás tranzakcióknál alacsonyabb jutalékokat fizetnek majd.
A legintenzívebb tárgyalások ősszel várhatók, a végleges jóváhagyást az év végére tervezik. A digitális euró várhatóan 2029-től lesz elérhető a kiskereskedelmi fizetésekhez, egy 2027-ben induló pilotprogramot követően, amelyben 36 fizetési szolgáltató segít majd a jövőbeli pénznem tesztelésében.
Portugália azon országok egyike, ahol a legtöbb szereplő vesz részt a tesztelésben. A két legnagyobb portugál bankot, a Caixa Geral de Depósitos (CGD) és a Banco Comercial Português (BCP) pénzintézetet választották ki a digitális euró bevezetését tesztelő kezdeményezésben való részvételre, mellettük pedig ott van a nemzeti magánbankok tulajdonában lévő fizetési vállalat, az Unicre is.
Lagarde júliusban az Euronewsnak elmondta, hogy a projekt célja egyszerre Európa gazdasági szuverenitásának megerősítése és a fizetések modernizálása, kiemelve, hogy a blokk továbbra is idegen tulajdonú fizetési hálózatoktól függ.
„Elsősorban észak-amerikai, időnként pedig kínai hálózatoktól függünk a fizetések feldolgozásában. Európai megoldásra van szükségünk, mert otthon szuverének akarunk lenni” – fogalmazott Lagarde.
Versenyfutás a saját fizetési rendszerekért világszerte
Amíg a közös európai, állami megoldás nem valósul meg, a magánszereplők előreléptek egy közös, interoperábilis hálózat létrehozása felé.
A European Payments Alliance (EuroPA) és a European Payments Initiative (EPI) megállapodást írt alá az azonnali fizetési rendszereik összekapcsolásáról, így olyan platformot hoznak létre, amelynek akár 380 millió felhasználót is elérő potenciálja van 15 európai országban.
A EuroPA magában foglalja a portugál MB WAY, a spanyol és andorrai Bizum, az olasz Bancomat, a skandináv Vipps MobilePay (Norvégia, Dánia, Finnország és Svédország), a lengyel Blik és a görög IRIS fizetési megoldásokat. Az EPI a Wero márkán keresztül olyan országok fizetési rendszereit fogja össze, mint Németország, Belgium, Franciaország, Hollandia és Luxemburg.
A cél az, hogy a jövőben határon átnyúló fizetések váljanak lehetővé alkalmazásváltás nélkül. Egy francia Wero-felhasználó például úgy küldhetne pénzt egy spanyol Bizum-kapcsolatának, mintha belföldi tranzakcióról lenne szó.
Az euróövezeten kívül, az Egyesült Királyságban egy új projekt indult útjára. Júniusban a legnagyobb brit bankok támogatásával létrehozott új vállalat, a UK Payments Initiative (forrás: portugál) kezdte meg működését azzal a céllal, hogy megtörje az amerikai kártyahálózatok dominanciáját a fizetések piacán.
Az ország néhány legnagyobb hitelezője – köztük a Barclays, a NatWest, a Lloyds és a HSBC – által támogatott, a brit Pénzügyi Magatartási Hatóság (angol rövidítéssel FCA) által szabályozott fizetési rendszer célja, hogy felgyorsítsa a számla-számla közötti, a kártyarendszereket megkerülő fizetések elterjedését.
Az Egyesült Királyságban a kártyatranzakciók mintegy 95 százalékát a Mastercard és a Visa tulajdonában lévő fizetési rendszereken keresztül bonyolítják – derül ki a brit Payment Systems Regulator 2025-ös jelentéséből. Ez a dominancia még jelentősebbé vált, ahogy az országban tovább csökken a készpénzhasználat.
Még szembetűnőbb a helyzet Brazíliában, ahol a legelterjedtebb fizetési mód a PIX, egy gyors és ingyenes digitális rendszer, amely eredetileg azonnali pénzátutalási eszközként indult, mára pedig a brazilok egyik leggyakrabban használt fizetési megoldásává vált.
Néhány év alatt a PIX lett az ország vezető fizetési rendszere, már a teljes tranzakciós forgalom 54 százalékát teszi ki a brazil központi bank adatai szerint, és most a Brazília és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi vita egyik központi elemévé vált.
A brazil elnökválasztás előtt néhány hónappal a brazil központi bank által létrehozott fizetési rendszer a Lula da Silva elnök vezette kormány és Donald Trump adminisztrációja közötti egyik vitaponttá vált. Washington azzal vádolja Brazíliát, hogy állami fizetési rendszert részesít előnyben, és tisztességtelen versenyt folytat az ágazatban tevékenykedő amerikai vállalatokkal, különösen a hitelkártya-társaságokkal szemben.
Az Egyesült Államok PIX-szel szembeni bírálatai érzékeny pontot érintettek Brazíliában, és sokak szemében inkább az ország szuverenitása elleni támadásnak tűntek, ami még a kolumbiai elnököt, Gustavo Petrót is arra késztette, hogy a PIX védelmére keljen. A dél-amerikai ország vezetője támogatásáról biztosította a brazil azonnali fizetési rendszert, és javasolta, hogy hazája is vegye át a modellt.
Kolumbiának egyébként megvan a maga sikertörténete, a Bre-B. A kolumbiai azonnali fizetési rendszer az első hat hónap működését (forrás: portugál) 34,6 millió ügyféllel és 638,6 millió feldolgozott tranzakcióval zárta, ami jól mutatja, hogy a rendszer egyre nagyobb szerepet játszik a kolumbiaiak mindennapi fizetéseiben.
Miért a roaming jelenti a leginkább pragmatikus utat?
Ahogy egyre több rendszer jön létre és erősödik meg, szükségessé válik az összekapcsolásuk. A PagBrasil, egy határon átnyúló elektronikus fizetési megoldásokra szakosodott brazil fintech egy olyan rendszeren dolgozik, amelynek segítségével a fogyasztók külföldön is valós időben fizethetnek saját banki alkalmazásaikkal vagy digitális pénztárcáikkal, mintha otthon lennének.
A RoamingPay (forrás: portugál) névre keresztelt megoldás QR-kódos fizetéseket tesz lehetővé a helyi fizetési rendszereken keresztül, és egyelőre Brazíliában, Argentínában és Paraguayban érhető el.
A PagBrasil vezérigazgatója és társalapítója, Alex Hoffmann úgy véli, hogy a jövő kulcsa abban rejlik, hogy minden elektronikus fizetési rendszer képes legyen kommunikálni egymással, ami csökkentené a költségeket a fogyasztók és a kereskedők számára egyaránt. A roaming modelljéhez hasonlóan, ahogyan az a távközlésben már létezik, a fogyasztók megtartják nemzeti szolgáltatójukat, miközben külföldön közös technikai és jogi keretrendszereken keresztül veszik igénybe a szolgáltatásokat.
„Az olyan kereskedelmi megállapodásokban, mint az EU és a Mercosur vagy India közötti egyezményekben rögzített vámcsökkentések csak akkor eredményeznek valódi gazdasági hatást, ha a vállalatok és a fogyasztók rugalmasan tudnak határon átnyúló fizetéseket teljesíteni. Interoperábilis infrastruktúra nélkül annak a kockázata áll fenn, hogy a vámkedvezmények előnyei egy, a fizetés pillanatában jelentkező láthatatlan díjban vesznek el” – érvelt a brazil cég vezetője az Euronewsnak küldött nyilatkozatában.
A PagBrasil megoldása várhatóan az év végére akár 10 országot is összekapcsolhat, és a vállalat célkeresztjében Európa áll, részben azért, mert az európai országok saját, valós idejű fizetési és átutalási rendszerre törekednek, amely a védelem és a szuverenitás eszköze lehet egyre ellenségesebb világban.
„A jelenlegi geopolitikai feszültségekkel terhelt környezetben a globális integrációt a nagyhatalmak a pénzügyi infrastruktúrán keresztül kezdték eszközként használni” – mondja Alex Hoffmann, rámutatva, hogy »a külső infrastruktúrákra való túlzott támaszkodás már nem a hatékonyság tudatos választása, hanem stratégiai kockázat«.
A PagBrasil vezérigazgatója szerint az euró számára az igazi lehetőséget egy interoperábilis regionális fizetési infrastruktúra létrehozása, valamint ennek összekapcsolása más kontinenseken működő interoperábilis hálózatokkal jelenti, ami csökkentené a kétoldalú kereskedelem strukturális sérülékenységét.
„Az interoperabilitás hiánya egyfajta rejtett adóként működik, amely az abból fakadó hatékonyságveszteségből ered, hogy nem helyi fizetési módokhoz kell alkalmazkodni a nemzetközi tranzakciók során” – tette hozzá.
Ebben az értelemben – magyarázza – az interoperabilitás jelenti a leginkább pragmatikus választ. „Ahelyett, hogy egyetlen rendszert kényszerítenénk rá mindenkire, olyan alapvető infrastruktúrát hozunk létre, amely összekapcsolja a nemzeti rendszereket, megőrizve a szuverenitást és lehetővé téve hatékonyabb pénzáramlást. Enélkül a nemzetközi tranzakciók nem a gazdaság természetes kiterjesztéseként működnek, hanem olyan súrlódási ponttá válnak, amely korlátozza az értékláncok növekedését.”
A brazil vállalat jelenleg olyan megállapodáson dolgozik, amely lehetővé tenné az MB WAY-jel való összekapcsolódást, amelyet a portugál SIBS működtet. A cél az, hogy a portugál felhasználók a Portugáliában piacvezető mobilfizetési alkalmazással Brazíliában is fizethessenek.
Ez lehet az első lépés ahhoz, hogy az Európában már létező platformot**,** amely többek között a Wero, a Bizum és a Bancomat fizetési megoldásait egyesíti, összekapcsolják a PagBrasil által létrehozott fizetési hálózattal. Hoffmann szerint ugyanis kevéssé ésszerű, hogy Európa saját elektronikus fizetési rendszert fejlesszen, ha polgárai a kontinensen kívül utazva továbbra is az amerikai vállalatok, például a Visa és a Mastercard hitelkártyáira vannak utalva.
„A kormányoknak és a magánszektornak a már létező regionális infrastruktúrák összekapcsolását kellene előtérbe helyezniük, ahelyett hogy központosított rendszereket próbálnának ráerőltetni a piacra” – zárta szavait.