Az Öböl-menti olajtermelők milliárdokat költenek olyan vezetékekre, amelyek a nyersolajat a Hormuzi-szoros megkerülésével szállítják.
A háború előtt naponta mintegy 15 millió hordónyi öböl menti olaj haladt át a Hormuzi-szoroson, mivel békeidőben a világon kereskedett olaj nagyjából ötöde ezen a tengeri szűk keresztmetszeten jutott tovább.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Mivel az útvonal továbbra is nagyrészt zárva van, az árak pedig magasak, az Öböl-menti országok tisztviselői, energetikai vállalatok és piaci elemzők szerint jelenleg legalább hét nagy csővezetékprojekt épül, tervezés alatt áll vagy előkészítési szakaszban van, hogy a szállítmányokat inkább a Vörös-tengeren, a Szuezi-csatornán és az Ománi-öblön keresztül vezessék ki.
Miután ebben a hónapban újra fellángolt az Iránnal vívott háború, a Brent típusú kőolaj hordónként ismét nagyjából 93 dolláron forog, jóval a júniusi rövid fegyverszünet után jellemző, mintegy 72 dolláros szint felett, az amerikai referenciaértéknek számító WTI jegyzése pedig ugyancsak mintegy 90 dollárra emelkedett hordónként.
„Ennyire erősen a Hormuzi-szorostól függni már nem tekinthető megfontolt, hosszú távú stratégiának” – mondta Victoria Grabenwöger, a Kpler adatelemző vállalat vezető kutatója.
Jelenleg két kerülőút létezik, és mindkettő közel jár a kapacitása határához.
Szaúd-Arábia kelet-nyugati vezetéke, amelyet az 1980-as években építettek, amikor Teherán az iráni–iraki háború idején a tengeri szállítmányokat fenyegette, az Abqaiq-i komplexumból szállít nyersolajat a Vörös-tenger partján fekvő Yanbu kikötőjébe, ahonnan a tartályhajók dél felé az Arab-tenger, vagy észak felé a Szuezi-csatorna irányába indulnak.
Eközben az Egyesült Arab Emírségek egyre több olajat irányít Fujairahba, az Ománi-öböl partján, a Hormuzi-szorostól mintegy 145 kilométerre délre fekvő kikötőjébe.
A két vezetéknek a háború előtt együttesen nagyjából 3,5-5,5 millió hordónyi napi tartalék kapacitása volt az amerikai Energiaügyi Információs Hivatal szerint, mára azonban csaknem teljes kihasználtsággal üzemelnek, naponta mintegy 6,5 millió hordót továbbítva.
Abu-Dzabi állami olajvállalata is versenyt fut az idővel, hogy befejezze azt a projektet, amelyet még a háború előtt indított.
A Fujairahba vezető, 3 milliárd dollár (2,6 milliárd euró) értékű, 300 kilométer hosszú vezeték, amelyet egy meglévő csővezeték mellett fektetnek le, napi több mint 1,2 millió hordóval növelné a szállításokat, és jelenleg nagyjából félig készült el. A Kpler szerint a hivatalos, 2027 elejére kitűzött átadási határidő várhatóan 2027 közepére csúszik, mivel magát a kikötőt is bővíteni kell.
A cég álláspontja szerint még ez az ütemezés is csak azért vált egyáltalán elképzelhetővé, mert életbe lépett a blokád.
Vörös-tengeri tehermentesítés, Vörös-tengeri kockázat
A Vörös-tengeri útvonalnak megvannak a maga sérülékenységei, amire a héten ismét emlékeztetett egy incidens.
Jemen Irán által támogatott húszi lázadói, akik Szaúd-Arábiához köthető hajók ellen hirdettek blokádot válaszul a királyság Jemen elleni blokádjára és a szanai repülőtér elleni támadásra, csütörtökön közölték, hogy megtámadtak két szaúdi tartályhajót, az Enceliát és a Laylát, és mindkettőt felgyújtották.
A szaúdi állami média tűzről számolt be az Encelia orrában, áldozatok nélkül, míg a brit Maritime Trade Operations központ arról tájékoztatott, hogy Al Shuqaiq térségétől délnyugatra egy tartályhajót „ismeretlen lövedék” talált el.
Az Irán támogatását élvező csoport korábban is megzavarta a Bab el-Mandeb-szoros forgalmát, amelyen a világkereskedelem mintegy 12 százaléka halad át, és egy húszi dróntámadás 2019-ben a kelet-nyugati vezeték leállítására is kényszerítette a hatóságokat.
Irak 60 milliárd dolláros fogadása Washingtonra
Sehol sem sürgetőbb a megoldás keresése, mint Irakban, amely állami bevételeinek mintegy 90 százalékát olajexportból szerzi, és a Hormuzi-szorostól való függése miatt kénytelen volt visszafogni kitermelését.
Ali al-Zaidi miniszterelnök múlt héten 48, amerikai vállalatokkal kötött megállapodással tért haza Washingtonból; ezek az energiaipartól az egészségügyön át a technológiai szektorig terjednek, értékük Reuters szerint meghaladja a 60 milliárd dollárt, és többek között az ExxonMobil, a Shell, a Halliburton, a KBR és a GE Vernova részvételével megvalósuló projekteket foglalnak magukban.
A csomag központi eleme egy Szíriával kötött megállapodás a régóta tétlenül álló, a kirkuki mezőktől a Földközi-tenger partján fekvő Baniyas kikötőjéig futó kőolajvezeték újjáépítéséről. Az iraki állami média szerint a projekt kivitelezője a Chevron lesz, az amerikai külügyminisztérium pedig, üdvözölve a tervet, „kulcsfontosságú energiafolyosónak” nevezte a vezetéket, amelynek kezdeti kapacitása napi 2 millió hordó lenne.
Bagdad emellett egy, Baszra és a jordániai Akaba között húzódó vezeték lehetőségét is mérlegeli.
Washington törökországi nagykövete, Tom Barrack úgy jósolta, hogy a megállapodások nyomán a Hormuzi-szoros „csak mellékkérdésnek számít majd”.