Andy Burnham első downing street-i napjain eltörölte a 5%-os áfát az áramdíjakon, és 2 fontra korlátozta az angliai buszjegyárat, mondván: most "megélhetési kormánya" van az országnak.
Két, még reggeli előtt tett bejelentés két egymást követő napon adta meg az alaphangot az új brit miniszterelnök számára, aki hétfőn költözött be a Downing Street 10.-be, miután Keir Starmer lemondása után kihívó nélkül nyerte el a Munkáspárt vezetését.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Andy Burnham első beszédét a megélhetési költségek kérdése uralta, kedden pedig azt mondta frissen összeállt minisztereinek, hogy ők egy „megélhetési kormányt” alkotnak majd, amelynek feladata az lesz, hogy meggyőzze a háztartásokat: közeleg a segítség.
Ugyanazon a napon a brit kormány bejelentette, hogy októbertől a jövő évi pénzügyi év áprilisi végéig eltörli az 5 százalékos áfát a lakossági villanyszámlákon, ami várakozások szerint átlagosan 45 fonttal (53 euróval) csökkenti az éves háztartási kiadásokat.
A kieső bevételt a digitális személyazonosító program megszüntetésével pótolnák, ami kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy ezt a pénzt egyáltalán félretették-e valaha.
A kormányfői hivatal ragaszkodott ahhoz, hogy az intézkedés „teljes mértékben finanszírozott”, mivel a tárcáknak eredetileg a meglévő költségvetésükből kellett volna kigazdálkodniuk a digitális személyi igazolványprogramot, most pedig ezeket a megtakarításokat csoportosítják át.
Szerdán érkezett a második kezdeményezés.
Angliában, Londonon kívül az egyszeri buszjegyek ára, amelyet jelenleg 3 fonban maximáltak 2027. március végéig, január 1-jétől a jövő év végéig 2 fonban lesz rögzítve, ami harmadával csökkenti a legmagasabb viteldíjat, és megelőzi a tavaszra várható áremelkedést.
A korábbi, 2 fontos felső határ tíz hónap alatt becslések szerint 30 millió plusz buszutazást eredményezett, és plafon nélkül a legdrágább járatokon az egyszeri viteldíjak 10 font fölé emelkedhetnének.
A 454 millió fontos (533 millió eurós) költség fedezetét az energiaügyi minisztérium költségvetésében találták meg: a nemzetközi klímafinanszírozási projektekre szánt vissza nem térítendő összegeket hitelekké alakítják.
„Már megtettem korábban, és most ismét meg fogom tenni: 2 fontos plafont szabunk a buszjegyeknek az országban emberek milliói számára” – mondta Burnham, aki szerint senki nem szorulhat ki az alapvető közlekedésből pusztán az árak miatt, és felidézte első napi vállalását, hogy „olyan országot épít, amely mindenkié, az ország minden pontján”.
A plafon a Greater Manchesterben működő Bee Networkre rímel, ahol polgármestersége idején immár négy éve 2 fontban tartják az utazási díjakat.
Most az ajándékok, később a kemény matek
Valamennyi intézkedésük mozgásterét a költségvetés szűkössége határozza meg.
Burnham azzal lepte meg a megfigyelőket, hogy a pénzügyminisztérium élére John Healeyt nevezte ki, aki korábban védelmi miniszter volt, és Gordon Brown kormányában már szerzett tapasztalatot a tárcánál; kinevezését sokan úgy értelmezik, mint annak jelét, hogy a Munkáspárt tartani fogja az államadósság csökkentésére tett ígéretét.
Healey olyan államadósságot örököl, amely a GDP több mint 95 százalékára rúg, vagyis az 1960-as évek óta nem volt ilyen magas; a brit költségvetési felügyelet szerint tavaly 111,2 milliárd fontot (130 milliárd eurót), azaz a kormányzati kiadások 8,3 százalékát vitte el pusztán a kamatteher.
A gazdasági növekedés 2009 óta átlagosan évi 1,5 százalék alatt maradt, vagyis fele a válság előtti ütemnek; ez a stagnálás is magyarázza, hogy Burnham már a hetedik miniszterelnök egy évtizeden belül. A válság óta a Downing Street 10. számának lakói átlagosan alig két évig maradtak hivatalban.
Közben az a brit vállalás, hogy 2035-re a GDP 3,5 százalékára emelik a védelmi kiadásokat, az Institute for Fiscal Studies számításai szerint évente mintegy 36 milliárd fontba (42,3 milliárd euróba) kerülne.
Burnham nagyszabású növekedési programja – amely Londonon túli reindusztrializációt, az Egyesült Királyság lakáshiányának kezelését és a magánszektor munkahelyeinek hatvan százalékát biztosító kisvállalkozások támogatását ígéri – komoly akadályokba ütközhet, ha közben a nyugdíjakat is fenn akarja tartani a „triple lock”, azaz a hármas garancia alapján, amely szerint mindig az infláció, a bérek növekedése vagy a fix 2,5 százalék közül a magasabb érvényesül, miközben nem emeli az átlagos állampolgárok adóterheit.