Christine Lagarde szerint az EKB visszatér az alapokhoz, de alkalmazkodnia kell az egyre ingadozóbb világgazdasághoz.
Christine Lagarde az Európai Központi Bank sintrai éves fórumának hétfői megnyitóját használta fel arra, hogy kijelentse: véget ért a monetáris politika egyik korszaka.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Több mint egy, kötvényvásárlások, rendkívüli hitelezés és előretekintő iránymutatás által meghatározott évtized után jelezte, hogy az EKB ismét elsősorban a kamatokra támaszkodhat fő eszközként az infláció kordában tartására.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a feladat könnyebb lenne.
„A monetáris politika visszatért az alapokhoz” – mondta Lagarde, majd hozzátette: a hagyományos eszközökhöz való visszatérés „nem jelenti a korábbi, idealizált múltba való visszatérést”.
Mit jelent a „vissza az alapokhoz”
Az elmúlt 13 év nagy részében az EKB olyan eszközökhöz nyúlt, amelyeket egy jegybankár sem nevezne szokványosnak.
Nagy volumenben vásárolt államkötvényeket, olcsó, többéves hiteleket nyújtott a bankoknak, olyan eszközöket hozott létre, amelyek megakadályozták az euróövezet szétforgácsolódását, és erősen támaszkodott az úgynevezett előretekintő iránymutatásra, vagyis arra a gyakorlatra, hogy jó előre jelzi a piacoknak, mit tervez tenni.
Amikor Oroszország Ukrajna elleni inváziója után meglódult az infláció, a jegybank történetének leggyorsabb szigorítási ciklusát hajtotta végre, 75 bázispontos lépésekben emelve a kamatokat.
Lagarde üzenete az volt, hogy ezek a rendkívüli intézkedések már egy másik korszakhoz tartoznak.
Miért tartja az EKB erősebbnek Európát
Lagarde rámutatott, hogy a változás nemcsak az inflációs környezet átalakulását, hanem egy ellenállóbb euróövezetet is tükröz.
Az elmúlt évtizedben Európa megerősítette a bankfelügyeletet, új szanálási szabályokat vezetett be a bajba jutott hitelezők számára, és közös fiskális eszközöket hozott létre, például az Európai Stabilitási Mechanizmust és a NextGenerationEU programot.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy az inflációs várakozások továbbra is az EKB 2 százalékos célja körül horgonyoznak, valamint az energiaváltásra, amely fokozatosan csökkenti Európa kitettségét a fosszilis energiahordozók árának sokkszerű változásaival szemben.
Portugáliát, Spanyolországot és Franciaországot is beleértve egyre több ország termel áramot a földgáz árától függetlenül, ami ellenállóbbá teszi a gazdaságot a korábbi energiaválságokhoz képest.
Ez a nagyobb ellenálló képesség – érvelt – lehetővé tette az EKB számára, hogy ismét alapvető céljára, az árstabilitásra összpontosítson.
„Azáltal, hogy a gazdaságot ellenállóbbá teszi a sokkokkal szemben, ez a keretrendszer csökkentette az igényt a rendhagyó vagy különösen erőteljes jegybanki beavatkozásokra” – mondta Lagarde.
Egy kiszámíthatatlanabb világ
Miközben az EKB eszköztára egyszerűbbé vált, Lagarde szerint a körülötte lévő világ éppen az ellenkező irányba változott.
A mai sokkok jellemzően a kínálati oldalról érkeznek: az árakat felfelé hajtják, ahelyett hogy a keresletet gyengítenék.
A korábbi válságoktól eltérően ezek a fejlemények gyorsan eszkalálódhatnak, majd ugyanilyen gyorsan meg is fordulhatnak, ami megnehezíti annak megítélését, hogy az inflációs nyomás átmenetinek vagy tartósnak bizonyul-e.
Példaként a tavaly bevezetett amerikai vámokat említette.
Számos közgazdasági modell az euró dollárral szembeni gyengülését vetítette előre, ám ennek éppen az ellenkezője történt, miután a befektetők újragondolták az amerikai eszközök szerepét a globális pénzügyi rendszerben.
Ezzel párhuzamosan az európai kormányok a védelmi kiadások növelésével reagáltak, részben ellensúlyozva a gyengébb kereskedelem gazdasági hatásait.
A közel-keleti konfliktus egy újabb példát szolgáltatott: az olajár márciusban hordónként csaknem 120 dollárig emelkedett, majd az elmúlt héten kötött ideiglenes békemegállapodás után 72 dollár környékére esett vissza, jól jelezve, milyen gyorsan változhat az infláció kilátása.
Miért ragaszkodik ahhoz, hogy a júniusi kamatemelés nem „biztosítás” volt
Lagarde visszautasította azt a felvetést is, hogy az EKB júniusi kamatemelése pusztán egy „biztosítékként” végrehajtott lépés lett volna.
Azt mondta, a döntéshozók azért emelték a kamatokat, mert az adatok valós inflációs problémára utaltak: az összesített és a maginfláció is a korábban vártnál magasabb szinten maradt volna.
Az EKB előrejelzései szerint az infláció csak 2027 végére tért volna vissza a 2 százalékos célhoz, és csak abban az esetben, ha a monetáris politika tovább szigorodik.
Érvelése szerint a kamatszint változatlanul hagyása 2027-ben és 2028-ban is a célszint felett tartotta volna az inflációt.
Nincs több ígéret a kamatokkal kapcsolatban
Ugyanilyen egyértelműen fogalmazott arról is, hogy a jegybank nem kívánja jelezni a piacoknak, mi következik ezután. „Előretekintő iránymutatásról nincs szó” – mondta, és a jövőbeli pályáról sincs biztos tudás.
Ezt az úgynevezett keretjellegű iránymutatással váltotta fel: nem azt teszi egyértelművé, hogy mit fog tenni a jegybank, hanem azt, hogyan hoz döntéseket.
Az EKB reakciós rendszerének három pillére van: az inflációs kilátások, az infláció mögötti folyamatok és az, hogy a monetáris politika milyen erővel gyűrűzik át a gazdaságba.
Mivel a piacok ma már értik ezt a működést – tette hozzá –, a pénzügyi kondíciók már azelőtt elkezdenek alkalmazkodni az új adatokhoz, hogy az irányító testület egyáltalán ülésezne.
Márciusban szigorodtak a kamatfeltételek, ahogy az energiapiaci sokk átszivárgott a gazdaságba, jóval a júniusi döntés előtt.
„A piacok elvégezték helyettünk a munkát” – fogalmazott.
Mit jelez mindez a kamatokra nézve
A sintrai üzenet tágabb értelemben az volt, hogy az EKB nem akarja, hogy a befektetők találgassák a következő lépését.
Azt szeretné, ha értenék, miként reagálnak a döntéshozók az új adatokra egy olyan világban, ahol ritkává vált a bizonyosság.
Egyelőre, mivel a júniusi kamatemelést nem óvatossági, hanem határozott lépésként értelmezi a bank, a következő döntés mércéje egyszerű: az adatokra bízzák a választ.
A nehezebb kérdés az, hogy egy ennyire ingadozó világban kap-e az EKB elég stabil adatokat ahhoz, hogy valóban az „alapokhoz” igazíthassa politikáját.