Európa-szerte egyre többen engedhetnek meg maguknak egy egyhetes nyaralást, de nem mindenhol javul a helyzet: öt országban – köztük Németországban és három északi államban – nőtt azok aránya, akiknek ez nem fér bele.
A nyár egész Európában a nyaralások időszaka, ennek ellenére még mindig milliók nem engedhetnek meg maguknak egy hetet távol az otthonuktól. Ugyanakkor azok aránya, akik nem engedhetnek meg maguknak nyaralást, jelentősen visszaesett.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
2025-ben az EU 16 éves és idősebb lakosságának 27,5 százaléka nem engedhetett meg magának egy, az otthonától távol töltött, egyhetes éves nyaralást. 2015-ben ez az arány még 35,2 százalék volt, ami 7,7 százalékpontos csökkenést és a nyaralás megfizethetőségében bekövetkezett jelentős javulást jelent.
Öt országban az elmúlt évtizedben nőtt azok aránya, akik nem engedhetnek meg maguknak nyaralást, bár egyes esetekben csak csekély mértékben. Norvégia, Svédország, Finnország, Németország és Ausztria tartozik ebbe a körbe. A három északi országban volt a legnagyobb növekedés, de mutatóik még így is Európa legalacsonyabbjai közé tartoznak.
Németország és Ausztria szintén kilóg az általános trendből: 2025-ben mindkét országban nagyjából minden ötödik ember nem engedhetett meg magának egyhetes nyaralást. Az arány tíz év alatt Németországban 1,2, Ausztriában pedig 0,3 százalékponttal emelkedett.
A nyaralás gazdaságtana
Mely európai országokban a legmagasabb azok aránya, akik nem engedhetnek meg maguknak egy, az otthonuktól távol töltött, egyhetes éves nyaralást? Mely országokban javult a legnagyobb mértékben a nyaralás megfizethetősége az elmúlt tíz évben? Milyen tényezők befolyásolják a nyaralás megfizethetőségét?
2025-ben azok aránya, akik nem engedhetnek meg maguknak egyhetes nyaralást, Európán belül rendkívül széles skálán mozog: Svájcban és Norvégiában 9 százalék, Romániában viszont 61 százalék.
A lakosság több mint fele Montenegróban (58 százalék), Albániában (53 százalék) és Törökországban (51 százalék) sem engedhet meg magának nyaralást. Észak-Macedóniában (48 százalék) és Görögországban (47 százalék) is ehhez a szinthez közelít az arány.
Az egyharmad feletti sávba tartozik Bulgária (39 százalék), Magyarország (39 százalék), Szerbia (36 százalék) és Olaszország (36 százalék) is.
A nyaralásra nem képesek aránya az EU-átlag alatt van Portugáliában (33 százalék), Horvátországban (33 százalék), Spanyolországban (32 százalék), Litvániában (31 százalék), Szlovákiában (29 százalék), Lettországban (29 százalék), Cipruson (28 százalék) és Máltán (28 százalék).
A skála másik végén Luxemburg, Svédország, Hollandia, Dánia, Finnország és Szlovénia áll, valamint Svájc és Norvégia, ahol mindössze 9 százalék az arány. Ezekben az országokban legfeljebb 15 százalék azok részaránya, akik nem engedhetik meg maguknak a nyaralást.
Németországban 21, Franciaországban 23 százalék volt az arány.
A nyaralási szegénység szintje Dél- és Délkelet-Európában a legmagasabb, beleértve az uniós tagjelölt országokat is. Észak-Európában, különösen az északi államokban, valamint Nyugat-Európában viszont a legalacsonyabbak ezek a mutatók. Közép- és Kelet-Európa általában e két régió között helyezkedik el, bár az egyes országok között jelentős eltérések vannak.
A GDP és a gazdasági egyenlőtlenségek szerepe
A 2023-as adatok magyarázatakor a szakértők elsősorban a jövedelmi szintek szerepét hangsúlyozták.
C. Michael Hall, a Canterbury Egyetem professzora rámutatott, hogy a rendelkezésre álló jövedelem nagysága egyértelműen kulcsfontosságú, mert ez teszi lehetővé, hogy az emberek pénzt költsenek nyaralásra. Mint fogalmazott: „A nyaralások gyakoriságában és a költésekben megmutatkozó különbségek az EU-n belüli tágabb gazdasági egyenlőtlenségeket tükrözik.”
Lynn Minnaert, a Metropolitan State University of Denver professzora szerint az országok közötti különbségek általában az adott ország gazdaságának erejével függenek össze. Megjegyezte, hogy ahol magas a nyaralási szegénység szintje, ott jellemzően alacsonyabb a GDP, mint azokban az országokban, ahol kevesebben nélkülözik a nyaralást.
A fenti grafikon ezt a tendenciát mutatja be: egymás mellett ábrázolja azok arányát, akik nem engedhetnek meg maguknak nyaralást, valamint egy gyermektelen, átlagbért kereső egyedülálló személy éves nettó keresetét.
Tizenöt évvel ezelőtt az EU-ban majdnem minden ötödikből kettő, vagyis 38,8 százalék nem engedhetett meg magának egyhetes nyaralást. Az arány 2012-ben 40,5 százalékon tetőzött, majd fokozatosan csökkent, 2019-re 28 százalékra. Azóta viszonylag stabilan, 27–28 százalék körül alakul.
A 2015-ös és 2025-ös adatok összevetése azt mutatja, hogy a 30 vizsgált országból 25-ben csökkent, ötben pedig nőtt azok aránya, akik nem engedhetnek meg maguknak nyaralást. Százalékpontban kifejezve a három északi országban volt a legnagyobb növekedés: Norvégiában 3,8, Svédországban 3,2, Finnországban pedig 1,5 ponttal.
Ezek az országok azonban 2015-ben viszonylag alacsony szintről indultak. Norvégiában például mindössze 5,3, Svédországban pedig 9,2 százalék volt azok aránya, akik nem engedhettek meg maguknak nyaralást. 2025-re ez 9,1, illetve 12,4 százalékra emelkedett.
Németországban és Ausztriában, ahol a lakosság nagyjából ötöde nem engedheti meg magának a nyaralást, ez az arány 1,2, illetve 0,3 ponttal nőtt.
Ezzel szemben Horvátországban és Szerbiában 33, illetve 32 százalékponttal csökkent azok aránya, akik nem engedhetnek meg maguknak egy hetet távol az otthonuktól.
Cipruson 26, Írországban 22, Bulgáriában és Törökországban 21 százalékponttal esett vissza az arány. Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Málta és Magyarország szintén jelentős, 15 százalékpont feletti csökkenést könyvelhetett el.