Egy munkavállaló otthoni munkavégzésének esélyei erősen függnek a lakóhelyétől. Az EU-ban egyes országokban tizenhatszor nagyobb a valószínűsége a távmunkának, mint másutt.
Az, hogy ki hol él, nagyban meghatározza, dolgozik-e otthonról.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Európa-szerte a finn munkavállalók nagyjából tizenhatszor akkora eséllyel dolgoznak távolról, mint a romániaiak, ami jól mutatja, mennyire eltérően fogadták az egyes országok az otthoni munkavégzést.
Az Eurostat adatai szerint 2025-ben a finn munkavállalók 20,5%-a dolgozott rendszerint otthonról, szemben a Romániában mért mindössze 1,3%-kal. Az Eurostat szerint „rendszeres otthoni munkavégzésnek” az számít, ha a négyhetes vizsgálati időszakban a ledolgozott napok legalább felében otthon végez valaki érdemi munkát.
„A távmunkavégzés a munkaerőpiac tartós eleme lett, de elterjedtsége nagymértékben attól függ, milyen munkakörök vannak egy országban, és a cégek hogyan irányítják a dolgozókat” – mondta az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kutatási igazgatóhelyettese, Cevat Giray Aksoy az Euronews Businessnek.
Mely európai országokban a legmagasabb az otthoni munkavégzés aránya? És mi magyarázza az országok közötti nagy különbségeket?
Finnország és Írország messze kiemelkedik
Finnország és Írország gyakorlatilag külön ligában játszik, ha távmunkáról van szó. 2025-ben mindkét országban nagyjából minden ötödik munkavállaló dolgozott rendszerint otthonról (Finnországban 20,5%, Írországban 19,2%), ami több mint kétszerese az uniós, 8,8%-os átlagnak.
Egyetlen más európai országban sem haladja meg a távmunka aránya a 14%-ot. A következő csoportba tartozik Belgium, amely 13,2%-kal a harmadik helyen áll, majd Németország (13%) és Málta (12,5%) következik.
Észak- és Nyugat-Európa több országa – köztük Svédország, Észtország, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és Ausztria – szintén 10% feletti arányt mutat, vagyis ezekben az országokban több mint minden tizedik munkavállaló rendszerint otthonról dolgozik.
A skála másik végén Románia (1,3%), Bulgária (1,4%), Észak-Macedónia (1,9%), Görögország (2,3%) és Olaszország (2,7%) található, ahol az arány mind 3% alatt marad. A távmunkavégzés 5% alatt marad számos más dél- és kelet-európai országban is, például Szerbiában, Törökországban, Magyarországon, Cipruson, Horvátországban, valamint Bosznia-Hercegovinában.
Otthoni munkavégzés a nagy gazdaságokban
Az otthonról dolgozók aránya az EU négy legnagyobb gazdaságában is jelentősen eltér egymástól. Németország 13%-kal összességében a negyedik helyen áll, míg Olaszországban az arány viszonylag alacsony, mindössze 2,7%. Franciaország (11%) az uniós átlag fölött, Spanyolország (7,9%) pedig kevéssel az alatt helyezkedik el.
Az Eurostat adatai egyértelmű regionális törésvonalat rajzolnak ki: otthonról dolgozni általában gyakoribb Észak- és Északnyugat-Európában, míg Kelet- és Délkelet-Európában jóval ritkább.
Az Egyesült Királyság nem szerepel az Eurostat statisztikáiban, ám külön kutatások arra utalnak, hogy az Egyesült Királyságban a távmunkavégzés aránya a legmagasabb Európában.
Három fő tényező áll az országok közötti különbségek mögött
Aksoy szerint az országok közötti nagy eltérések elsősorban három tényezőre vezethetők vissza.
Az első a gazdasági szerkezet: azokban az országokban, ahol a foglalkoztatás nagyobb része az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT), a pénzügyi szektorhoz, az üzleti-szakmai szolgáltatásokhoz, a közigazgatáshoz, a kutatáshoz és más, irodai munkakörökhöz kötődik, természetes módon magasabb az otthoni munkavégzés aránya.
Ezzel szemben azokban az országokban, ahol a foglalkoztatás nagyobb hányada az iparhoz, a mezőgazdasághoz, az építőiparhoz, a turizmushoz, a logisztikához, a kiskereskedelemhez és a személyes jelenlétet igénylő szolgáltatásokhoz kapcsolódik, alacsonyabb az arány, mivel ezeket a munkaköröket egyszerűen nem lehet távolról ellátni.
„Ez is magyarázza, hogy a szolgáltatás- és tudásintenzív gazdaságok miért kerülnek a rangsor élére, míg a nagyobb személyes jelenlétet igénylő szektorokkal rendelkező országok miért a lista végén találhatók” – magyarázta Aksoy az Euronews Businessnek.
A munkahelyi kultúra is sokat számít
A munkakörök szerkezete azonban nem magyaráz meg mindent. Aksoy a munkahelyi kultúra szerepére is felhívta a figyelmet. „Azokban az országokban, ahol a munkaszervezés nagyobb önállóságra és bizalomra épül, általában magasabb a távmunka elterjedtsége, míg ahol erősebbek a személyes ellenőrzésre és az egymás közti, folyamatos jelenlétre épülő normák, ott alacsonyabb” – mondta.
Időt takarít meg és nagyobb rugalmasságot ad
A munkavállalói igényeknek is nagy szerepük van. Aksoy szerint a távmunka azért értékes a dolgozók számára, mert időt takarít meg az ingázáson, és nagyobb rugalmasságot ad, különösen a szülőknek és azoknak, akik hosszú utat tesznek meg nap mint nap a munkahelyükre.
Kutatásuk szerint az otthoni munkavégzés országonként átlagosan mintegy 72 percet takarít meg naponta, és a dolgozók a felszabaduló idő jelentős részét munkára, illetve gondozási feladatokra fordítják.
„Az országok közötti különbségeket nem szabad a „modern” és a „hagyományos” munkaerőpiacok leegyszerűsítő rangsoraként értelmezni; sokkal inkább a foglalkozási szerkezet, a digitális felkészültség, a vezetési kultúra, az ingázási költségek és a járvány tapasztalatainak eltérései állnak a háttérben” – hangsúlyozta Aksoy.
A digitális infrastruktúra és a jogszabályok szerepe
Jorge Cabrita, az Eurofound vezető kutatási menedzsere szintén a digitális infrastruktúra fontosságát emelte ki. A gyorsabb, könnyebben hozzáférhető internet összefügg a távmunka magasabb arányával, míg a gyenge kapcsolódás visszatartó erőként hat.
„A jogszabályoknak is lehet szerepük: több uniós tagállamban (köztük Franciaországban, Írországban és Hollandiában) törvény biztosítja a munkavállalók számára a jogot, hogy kérjék a távmunkavégzést, ami önmagában is katalizátorként működhet” – mondta az Euronews Businessnek.